Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-688

326 688. országos- ülés 1917 január 24-én, szerdán. egy más, igen jelentékeny része, t. i. a magyar államvasutak kezelésében lévő helyi érdekű vasutak. Ha már most tarifaemelés alakjában történt volna a clij emelés, akkor ezekre a magyar államvasutak kezelésében lévő helyi érdekű vasutakra nézve vagy az a helyzet állott volna elő, hogy ők is felemelték volna díjtételeiket olyan mértékben, mint a magyar államvasutak, -— s akkor ennek a felemelt díjtételnek az üzletkezelési szerződések értelmében csak a fele jutott volna a magyar államvasutak részére, a másik fele pedig az övék lett volna, vagyis azok a bizonyos kapitalista-csoportok, amelyeknek nagy kedvezését látja a t. túloldal a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat 3. §-ának igen szerény intézkedéseiben, ezáltal igazán egy nagyon messzemenő ajándékban részesültek volna — vagy pedig ezek a helyi érdekű vasutak nem emelték volna fel a díjtételeiket és ezáltal a magyar államvasutak forgalmára nézve esetleg egy olyan hátrányos hatás állott volna be. amelyet pénzügyileg nem tudok ugy megbecsülni mint a másikat, amely < azonban esetleg még sokkal károsabb, még hátrányosabb lett volna. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Azért bocsánatot kérek, t. képviselőház, én azt hiszem, egészen természetes, hogy ilyen körülmények között a magyar pénzügyminister a megoldásnak ezt a módját választotta és csak örülni tudok azon és nagyon hálás vagyok érte, hogy a magyar kereskedelemügyi minister úrral e tekintetben teljesen egyetértőleg járhattam el, hogy a kereskedelemügyi minister ur is azon az állásponton volt, hogy egy olyan intézkedésnek, amilyent a t. túloldalról kivannak, a mi viszonyaink között értelme nem volna. Ezért nem tudom elfogadni Hódy Gyula t. képviselő urnak azt a javaslatát, hogy oszszuk meg a dolgot és a 30%-os adó helyett 15%-os adót és 15%-os tarifaemelést léptessünk életbe ; mert bár elismerem, hogy akkor az az előbb általam is jelzett anomália 50%-kal csökkennék, de 50% erejéig még mindig fennállana és méltóztassék elhinni, hogy ez az 50%-os anomália is olyan jelentékeny és indokolatlan kedvezést biztositana egyes kapitalista csoportok részére, hogy ha mi állottunk volna elő ezzel a javaslattal, akkor valóban megérdemeltük volna a t. túloldal részéről azokat a támadásokat, amelyekben ezen a téren gyakran van részünk, igazán érdemtelenül, amint ezt a mostani eset is mutatja. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Ami gróf Esterházy Móric; t. képviselő urnak azt a kérdését illeti, hogy milyen biztosítékaink vannak a tekintetben, hogy Ausztriában is fenn fog állani ez a dijtételemelés az alatt a három év alatt, amely alatt minálunk érvényben lesz, erre csak azt felelhetem, hogy az előbb előadottakból is kitetszőleg ilyen biztosítékaink nincsenek. Én nem is tartottam volna helyesnek egy ilyen lekötést, mert hiszen ennek mindig kölcsönösnek kell lennie és ez beleütköznék épen abba az elvbe, amit az előbb jeleztem, hogy t. i. nekünk mindig féltékenyen meg kell őriznünk önálló díjszabási jogosultságunkat. Másrészt azonban természetes,' t. képviselőház, hogy ugy a pénzügyi, mint a gazdasági viszonyok Ausztriában és Magyarországon e tekintetben azonosak lévén, teljesen valószínűtlen az, hogyha Ausztriában egy ilyen intézkedés meghozatott, ez az intézkedés egyik napról a másikra, minden további ok nélkül módosittassék. Mindazonáltal, ha ez a helyzet mégis bekövetkeznék, ezzel szemben természetesen a magyar kormánynak és a magyar törvényhozásnak lesz feladata bírálat tárgyává tenni azt, hogy a változott viszonyok között és közgazdasági helyzetünkre való tekintettel: szabad-e továbbra is fentartanunk ezt az intézkedést vagy módosítanunk kell-e azt. Hogy az illetékekre nézve van egy ilyen rendelkezés és hogy az illetékek tekintetében az Ausztriával való kölcsönösségre alludál az indokolás, ennek az a magyarázata, hogy e tekintetben tényleg fennáll Ausztriával egy megállapodásunk, amely érvényben lesz a jövőben is. Ez a megállapodás bizonyos lekötöttséget szül, bizonyos feltételeket állapit meg, amelyeknek megtartása esetén a viszonosság érvényesül. Ennek a törvényjavaslatnak indokolása csak arra mutatott rá, hogy miután mi most fel fogjuk emelni a fuvarbélyegilletéket és általában a szállítási okmányok illetékét arra a tételre, amelyre felemelték azt az osztrákok, ennélfogva elő fog állani az az eset, hogy a Magyarországból Ausztriába került értesítések után eddig Ausztriában beszedett különbözeti illeték szedése, a jövőben el fog maradni. A legnagyobb megtámadtatások tárgya volt és tulaj donképen, amennyiben nem általában elvi szempontból biráltatott a törvényjavaslat, az egyetlen kérdés, mely a vita komoly tárgyát képezte : a 3. §. Ez a paragrafus megengedhetővé teszi azt, hogy a vasúti hadiadóból befolyó összegek egy része az illető vasúti vállalatoknak visszatérittessék. Ugy állíttatott oda ez a kérdés, — talán a legnyomatékosabban épen Hódy Gyula t. képviselő ur részéről — mintha ez bizonyos ajándékozás lenne közpénzekből magántársulatok számára. Hát én már voltam bátor az előbb kimutatni, t. ház, hogy a vállalatok sokkal jobban jártak volna akkor, ha mi a Hódy Gyula t. képviselő ur által javasolt módszer szerint 15%-os tarifaemelést engedtünk volna meg nekik, ugy hogy amikor ezt nem teszszük, hanem ezzel szemben olyan esetben, amikor ennek indokoltságát látjuk, az általunk beszedett összegeknek egy bizonyos részét, amely azonban soha sem haladhat meg 50%-ot, átadunk egyes vállalatoknak, akkor igénytelen nézetem szerint nem lehet bennünket azzal a váddal illetni, hogy közpénze kből juttatunk magánvállalatoknak. Ellenkezőleg, el kell ismerni, hogy egyrészt igyekszünk az állam részére ebből a forrásból a lehető legnagyobb bevételt biztosítani, másrészt — számolva a szerzett jogokkal, egyes vállalatok létfeltételeivel — teímészetszerüleg ezeket is olyan helyzetbe akarjuk juttatni, hogy továbbra is megállhassák helyüket. Hódy Gyula: Hol van a határ ?