Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-687

310 687. országos ülés 1917 január 23-án, kedden. vonal útirányába, azok kaptak elsőrangú fővonalat, gyors és kedvező összeköttetéseket minden irányban ingyenes nagy pénzekért rendesen még ki is sajátították ott a tulajdonosoktól a földet, viszont azok a kevésbbé szerenesések, akik olyan vidéken éltek, ahol nagy nemzetközi vagy országos forgalmi érdekek következtében nem építettek vasutat, könyörögni kénytelenek, szaladgálniuk kell és nagy áldozatokat kell liozniok, hogy egyáltalában valamilyen vasúthoz jussanak. Én tehát egészen jogosnak és indokoltnak tartottam mindig és annak tartom ma is, hogy az ilyen viezinális vasutak építését az állam anyagilag is támogassa. Először azért, mert feltétlenül állami érdek az, hogy minél több vasút legyen, — hiszen tudjuk, hogy minden vasút megcsinálja magának a maga forgalmát — másodszor azért, mert az osztó igazság is megkívánja, hogyha egyes vidékek ingyen elsőrendű vasutat kapnak, akkor más vidéket legalább valamilyen gőzmozdonyu, v^gy villamos mozdonyu forgalmi eszközök birtokába jussanak. Én tehát azt, hogy az állam támogatja és támogatta a viczinálisokat, csak helyeselhetem. Hogy hogyan támogatja? Tudjuk, posta czimen, államsegély ezimén, ad bizonyos összeget törzsrészvények jegyzéséhez, helyes, azután átveszi kezelésbe az államvasút a viczinálisokat, itt azután ujabb támogatása, segélyezése a vasutaknak azáltal, hogy a rendes uzus szerint az állam az üzemi szerződésben a bruttobevétel 50%-a fejében veszi át az adminisztráeziót, holott törvény szerint tulajdon képen önköltségen kellene átvennie. Hogy az önköltség és az 50% hozzájárulás között mily különbség van készpénzben, erre nézve bátorkodom az Uj Nemzedék 1914. évi több számában megjelent igen érdekes, szakszerű dolgozatra utalni, amely a mi vasúti kérdéseinket taglalja és többek közt kimutatja, hogy az állani a törvény rigorózus felfogásával szemben mennyit fizet rá a viezinális vasutakra és kimutatja azt, hogy, gondolom, ] 913-ban ez a differenczia, ez a ráfizetése az államvasutaknak, 49,162.000 koronát tesz ki. (Ugy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Erős, nagy összeg, nem Kifogásolom ; addig el akarok menni, hogy nem kifogásolom, noha nem jogos, de utóvégre az állam támogatja a szegény vidéki vasutat. De itt az kellene, hogy az állam azt mondja, hogy a 30%-ot, amelyet a viezinális vasutak szállítási dijainak felemeléséből kap az államvasút, ez, mint üzemvezető, kötelezően használja fel a viczinálisoknál beruházásokra. Ha ezt mondaná, ez teljesen méltányos és igazságos volna, de amikor nem ezt mondja, hanem a bevételt részben átengedi a nagytőkés elsőbbségi részvényeknek, ahelyett hogy a viezinális vasutakra ráfizető államvasutaknak adná, ez megint oly igazságtalanság, amely egymagában arra vinne engem, hogy ezt a törvényjavaslatot el ne fogadjam. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kérem a t, mimster urakat, a t, házat, hogy a sok igazságtalanságnál fogva, amely a törvényjavaslatban rejük, tekintettel a súlyos következményekre, amelyeket az igazságtalanságoknak ez a kumulácziója adótörvényeinkben és közgazdasági politikánk terén okvetlenül magával fog hozni, nagyon kérem a minister urakat, ne erőltessék ennek a javaslatnak törvényerőre emelését, •vegyék ujabb konszideráczió tárgyává és hogy megtehessék ezt a konsziderácziót és teljes bizalmatlanságomnál fog javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon. A szónolcot számosan üdvözlik.) Elnök: Ki a következő szónok? Szojka Kálmán jegyző; Mezőssy Béla! Mezőssy Béla : T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Tegnapelőtt egy esti hírlapban megjelent az a hir, hogy a kereskedelemügyi minister ur állásától megválni készül. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) A kormányhoz egyébként közelálló, de oly lap, amely a kereskedelemügyi minister úrral' szemben valami túlságos jóindulatot nem tanusit, ezt a hirt akként módosította, hogy előzőleg, kétségtelenül egyéni okokból, a minister ur időleges szabadságot kivan igénybe venni. (Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha ezt a két hirt összevetem és miután nagyon ismerem a t. minister ur személyiségét, hogy nem tartozik egyáltalán azon ministerek válfajához, akik valami nagyon ragaszkodnának a tárezához, ha ezeket a híreket magyarázni próbálom, hozzáfűzve azt a jelenséget is, hogy e törvényjavaslat beterjesztése előtt, ez azután megjelent minden egyes lapban, a t. minister ur és a pénzügyminister a ministerelnök ur elnöklete alatt hosszú ideig tanácskoztak, mondom, mindezeket az előzményeket összevetve, ezek bennem azt az impreszsziót keltik fel, lehet, hogy az impresszió nem jogos, de mégis ugy vagyok erről meggyőződve, hogy a minister ur ezt a törvényjavaslatot nem valami jó kedvvel, hanem contre cour képviseli itt a törvényhozás szine előtt. Ebben a felfogásomban nagyon megerősített engem Hódy Gyula t. barátom mai felszólalásaBizonyára jó forrásból vehette azt az értesülését, hogy ezt a törvényjavaslatot, amelyet itt most tárgyalunk, tulaj donképen nem is a kereskedelemügyi ministeriumban készítették, hanem a pénzügyministerium részéről küldték át a kereskedelemügyi ministeriumba és a később összehívott érdekeltek elé azzal adták oda, hogy azon valamely lényegbe vágó változás egyáltalán nem eszközölhető. Ha ez igy van, amint ugy látszik, a tényt megezáfolni a t. túloldal nem is kívánja, mert ez a valóságnak megfelel, mindenesetre abból a szempontból diffikultálható és pedig élénken diffikultálható, hogy mégis szokatlan dolog, hogy egyes szakministereknek a pénzügyministeriumban diktálnak ilyen vagy olyanfajta törvényjavaslatot és énrám a törvényjavaslat első percztől fogva azt a benyomást tette, hogy ez Teleszkynek legsajátosabb egyéni műve.