Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-687

:iO(i 687. országos ülés 1917 január 23-án, kedden. egy mozdonyvezető, egy fűtő összeesett a mozdonyon, félholtan vitték ki őket a forgalmi hivatal helyiségébe, nem tudva, hogy meghaltak-e, vagy csak alusznak-e. Persze voltak olyanok is, akik azt mondták, holtrészegek. Mikor egy pár órai pihenés után felébredtek és kisült, hogy teljes kimerültség miatt nem tudtak dolgozni, akkor, ember hiányában, megint ugyanokét feltették a mozdonyra és küldték egy katonavonattal tovább. Ha 10.000 emberrel több lesz a vasútnál és ugyanannyival kevesebb a hareztéren, ez jobban fogja szolgálni harcsi felkészültségünket, mint ez a mai állapot, midőn a frontmögötti élet teljesen tönkremegy. (Élénk helyeslés balfelöl. Felkiáltások: A katonai parancsnokságok az okai!) Igenis, én is azt mondom. A háború már 30 hónapja tart, de sem t. barátom, sem más még sem eleven hadügyministert, sem külügyministert a törvényhozás termében nem láttunk. Krobatin hadügyministerrel, aki teljesen abszolút hatalommal intézi az ügyeket, még egyáltalán szóba sem állhattunk. Már nem tudom hányszor követeltük, hogy hívják össze a delegácziókat, hogy alkalmunk legyen a hadügyi kormányzat képviselőivel megvitatni a kérdéseket. Nem tették meg s igy nem marad más hátra, mint az ittlevő ministerekhez fordulni azzal a felszólítással, hogy intézzék el végre a dolgokat a láthatatlan hadügyministerrel. A személyforgalom terén óriásiak a panaszok. Már majdnem lehetetlen utazni, mert a vonatok számát egyre csökkentik és a megmaradt vonatokra kényszerűségből kétszerannyi utast bocsátanak, mint ahány ülőhely van. Hiszen ma már úgyis csak az utazik, akit erre ekszisztencziális érdekei kényszerítenek. Hát az utazó közönség érdekében mégis csak kellene valamit tenni. Némileg segitene a bajon, ha legalább a legforgalmasabb vonalakon követnők a német példát és nálunk is kiadnának helyjegyeket. Szedjenek a helyjegyek után külön dijat, hiszen úgyis kell a pénz az egész vonalon. Mindent utánzunk, ami Németországban van, csak a jó dolgot nem akarják utánozni? Szmrecsányi György: De a szabadjegyeseknek nem dukál számozott hely! Gr. Batthyány Tivadar: Á szabadjegyes is majd megfizeti az ő helyjegyét és akkor neki is lesz joga egy helyre. így megszűnnének e tarthatatlan állapotok. Erre azért is súlyt helyezek, mert egy kissé kényes kérdést is akarok itt érinteni. Többször szem- és fültanuja voltam, hogy szövetséges államok jrolgárai, sőt katonái is igen erős, elitélő kritikát mondtak a vasutakon uralkodó magyar Schandwirtschaftról. Láttam a keleti pályaudvaron és másutt is, hogy le kellett szállítani pár száz harmadosztályú utast, mert egyszerűen életveszélyes lett volna, ha a vonaton hagyták volna őket, De itt a mi védelmünkre is kell valamit felhoznom. Ugy látszik, e túlságos szigorú kritikák némiképen a klíma befolyására is vezethetők vissza. Németországban a hadnagy ur, vagy a kaiserlicher vagy königlicher Ráth, ha megkapta helyét, szép csöndben marad és eszeágában sincsen félfülkét reklamálni. De ugyanaz, amikor átlépi a határt Marcheggnél már szidja a magyar viszonyokat, mert nem tudott félfülkét kapni ott, ahol harmadosztályú szegényembereket le kellett szállítani a vonatról. Ezt konstatálni akarom, mert mindig szerettem az igazságot. Nagyok a bajaink, de akik kívülről jönnek hozzánk, itt rendesen fokozott igényekkel lépnek fel. Szmrecsányi György: Be kell szüntetni a hadseregszállítók bérelt szakaszait! Gr. Battyhány Tivadar: Feltettem magamban, hogy ma szakszerű beszédet mondok. Azt hiszem, hogy a közelebbi napokban lesz alkalmunk a hadseregszállitással is foglalkozni és erre nézve már előre kijelentem, hogy t. barátommal teljesen egyetértek. Sőt tovább megyek. Én a magyar közélet valóságos veszedelmét látom abban, hogy amikor gyermekeinket, testvéreinket áldozzuk a haza oltárára, mikor odaadjuk vagyonunk és jövedelmünk óriási részeit: akkor a hadseregszállítók neve alatt kumulált egyének részéről meg nem engedett óriási nyerészkedést látunk. Midőn ezrek és ezrek életüket veszítik el, akkor az urak milliókat szereznek, melyekkel azután az ősi magyar földet akarják elszedni lábaink alól. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez óriási veszedelmet rejt magában a jövőre, a társadalmi béke teljes felborulását, sőt a társadalmi forradalmat is hozhatja ránk! Ezért mindenkinek ez országban, kinek kötelessége az ügyeket irányítani, össze kell fogni arra, hogy e piszkos dolgoknak — bocsánat, más kifejezést nem használhatok : a legradikálisabb mórion véget vessük. (Élénk helyeslés balfelől.) A vasúti szolgálatnak mai hiányos voltánál igen nagy mértékben játszik közre a személyzet anyagi kimerültsége (Ugy van! balfelöl.) vagyis túlzott igénybevétele és anyagi helyzetének bizonytalansága. (Halljuk ! Halljuk!) Nem akarok itt részletekbe bocsátkozni, lesz rá alkalmunk, hanem már most figj^elmeztetem a t. minister urakat, hogy ugy az államvasuti, mint magánvasuti, ugy az állami, mint a törvényhatósági alkalmazottak összességének kérdését, programmját, a háború befejezéséig meg kell a legradikálisabban oldani, mert ugy belemenni a békéké való átmenetbe, hogy éhező, majdnem a koldulásig jutott tiszti karral és személyzettel csináljuk meg Magyarországnak a regenerálását, ez tiszta abszurdum, ez teljes lehetetlenség. (Ugy van! balfelől.) Igenis, számolnunk kell azzal, amire már az előbb is utaltam, hogy a háborús kiadások több száz millióját a tisztviselő és egyéb alkalmazottak illetményeinek rendezése fogja igénybevenni. A Tasuti adminisztráczióról még csak egyet. Nemcsak a háború okozza államvasutunk mai