Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-687

298 687. országos ülés 1917 január 23-án, kedden. vonathoz menjen ki a közönség, mely nem indul, csak a pénzért árult hivatalos menetrendben foglaltatik benn. Ha tehát hadi érdekbe, vagy más érdekbe ütközik az ily vonatok megszüntetésének közzététele, azzal a tiszteletteljes kérdéssel fordulok a kormányhoz, nem lehetne-e legalább olyan táblákat felállítani a pályaudvarokon, nemcsak Budapesten, hanem az egész vonalon, melyeken könnyen lehetne föllelni az induló vonatokat, melyeken ezek az értesítések ne volnának egyéb hirdetések közé dugva és ne olyan apró betűkkel irva, vagy czeruzával odafirkálva, hogy szabad szemmel el sem lehet olvasni? Azután talán mégis csak be lehetne szüntetni a már érvénytelen menetrendek elárusitását ! Vagy talán a menetrend-árusitó központnak, vagy nem tudom miféle fórumnak érdekébe ütköznék az, ha elrendeltetnék, hogy az egyes oldalokon azok a vonatok, melyek teljesen vagy részben érvénytelenek lettek, valami színes nyomás utján láthatók is legyenek, mert valóban akármilyen csekélyek a kényelmi igények a közönség részéről, — és kell is, hogy legyenek ilj^en nehéz időkben — azt talán mégis csak elvárhatják már a fegyelmezettség lehetőségének szempontjából is, hogy fölösleges sikaneriának a közönséget e tekintetben se tegyék ki. Hangsúlyozom azonban, hogy ez a kérdés igazán másod- vagy harmadrendű a többi kérdéshez képest, és azt hiszem, hogy igen könynyen orvosolható ; — bár olyanok lennének többi kérdéseim is ! Második kérdésem nemcsak az országra nézve életbevágó, hanem a jelenlegi hadi helyzetnél és az ország földrajzi helyzeténél fogva, merem állítani, a központi hatalmakra nézve is igen nagyfontosságú. Ez a kérdésem arra a »forgalmi lakatra« vonatkozik, amely elsősorban a budapesti rendezőpályaudvarok mai állapotánál fogva, forgalmunkat és ennek következtében a középhatalmaknak jelenleg, elismerem, nagyobb forgalmát, de a háború utáni polgári forgalmat is zárja. Szándékosan használtam ezt' a kifejezést, hogy »forgalmi lakat«. Hiszen hosszadalmas geográfiai és forgalmi magyarázgatások nélkül is tudvalévő, hogy az ország vasúti hálózata, ugy-e bár, sugár alakban ágazik szét Budapestről. Nem akarok bővebb fejtegetésekbe kocsátkozni a tekintetben, hogy milyen szempontok vezették az irányadó köröket évekkel ezelőtt, hogy igy építették azt ki és nem másképen. Ez, azt hiszem, felesleges, elég azt a tényt konstatálnom, hogy ennek következtében, hogy ezek sugár alakban ágaznak szét Budapestről, helyesebben, ágaznak be Budapestre, nemcsak egy nagy és fejlődő városnak és környékének óriási helyi forgalmát kénytelenek lebonyolítani, hanem Budapest felé irányul, itt konczentrálódik és, merem állítani, talán a szükségen túl itt kereszteződik az óriási tranzitó-forgalom is, amely már békében is túlnagy volt a rendezők befogadó-képességéhez képest ; annál nagyobb a mai viszonyok között, midőn a hadi forgalom következtében — nem nagyitok, ha azt állítom, hogy — körülbelül háromszorosára vagy többszörösére emelkedett a forgalom. Valamennyi budapesti rendezőt egy nagy, de a forgalmi igényeknek abszolúte meg nem felelő rendezőként kell felfognunk. Igaz, hogy földrajzilag, esetleg forgalmilag három csoportba oszthatók be az egyes rendezők : 1. Rákosrendező— Lipótváros északi és ang3^alföldi pályaudvarokkal ; 2. Rákos—Kőbánya felső és alsó pályaudvarral ; 3. a teljesen tarthatatlan ferenczvárosi pályaudvar józsefvárosi és dunaparti állomásokká], amelyek csak fokozzák a forgalmat, mert hisz a város déli részén vannak a nagy ipari telepek, a különböző hizlaldák stb. Mondom, három, csoportba foglalhatók ezek a különböző rendezők, de azon körülménynél fogva, hogy az a bizonyos körvasút, amely remélhetőleg most már kettősvágányuvá alakíttatott, — de azt hiszem, ez is csak a háborúban történt — mondom, ezen körvasút következtében össze vannak ezek mind kapcsolva és ennek következtében középhatalmak rendező pályaudvarát alkotják. Vannak is adataim ezen rendezők forgalmára vonatkozólag, de ezek felolvasását sem időszerűnek, sem szükségesnek a jelen körülmények között nem tartom. Hiszen az adatok egy része talán nem egészen megbízható, más része talán olyan, hogy nem is kívánatos, hogy nyilvánosságra jusson. Aet hiszem azonban, hogy nem túlzok, ha a forgalmat illetőleg az összes rendezők befogadási képességét 8000 vaggonra teszem és nem túlzok akkor sem, ha a szükségletet ezzel szemben 12.000 vaggonra becsülöm. Mondom, a számokhoz egyáltalában nem ragaszkodom, becslés mind a kettő, azonban összes számitásaim abban megegyeznek, hogy a befogadó képességnek 50%-a, a szükségletnek j)edig körülbelül 30%-a az, amely nem fér be, körülbelül ezen százalékok között mozog a kérdés. És ez az 50%, amely be sem fogadható a rendezőkbe, érthetővé teszi, hogy egy része Budapesten kívül feltorlódik, másik része pedig általában nem is nyerhet lebonyolítást és ez az időközönkénti szállítási engedély, ha nyitva van a forgalom áru szállítására, igazán illuzórius dolog, mert jóformán naponta változik. Visszatérve azonban arra, hogy a, befogadási képesség korántsem elégséges, ahhoz a paradoxonhoz érünk másrészt, hogy ma, midőn általános a panasz a vaggonhiány tekintetében, Budapestet illetőleg nem vaggonhiányról van szó, hanem vaggonbőségről, mert hiszen több a vaggon, mint amennyi ma a rendező befogadó- és teljesitőképessége, több mint amennyit itt le lehetne bonj^olitani. Orvoslás tekintetében abból indulok ki, amit az igen tisztelt kereskedelemügyi minister ur Mezőssy képviselőtársamnak deczember hó 6-ikán mondott. Azt mondta .t. L, hogy az, aki szakember, készségesen fogja beismerni, hogy bármikép oszsza is be az ember a pályák teljesítőképességét építkezésekkel, az legalább átmenetileg mindenesetre csökken. Amit e téren meg lehetett tenni anélkül.