Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-687
:íí>4 687. országos ülés 1917 január 23-án, kedden. dasági érdeknek és kivált nagy mértékben sújtja a mi fogyasztóközönségünket, amelynek megélhetési viszonyai máról-liolnapra úgyis lehetetlenné válnak. A törvényjavaslat a kormánynak ujabb hatalmi eszközöket akar a kezébe adni, amihez mi hozzá nem járulhatunk. A törvényjavaslatot ebben a fogalmazásában még általánosságban sem fogadhatjuk el. (Helyeslés a • szélsőbaloldalon.) Mi ismerjük már azt a Id tételt, hogy majd három év múlva ez az adó meg fog szűnni, nekünk azonban e részben vannak tapasztalataink. (Igaz ! TJgyvan ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az egyszer behozott adót többé meg nem szüntetik. Már Deák Ferencz mondotta, hogy az adó mindig csak nagyobb lesz. (Igaz ! Ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mi láttuk ezt a kereseti adónál, mely el volt törölve s újból életbe lett léptetve, mi láttuk ezt a jövedelmi adónál.. . Polónyi Géza : Az általános jövedelmi pótadónál ! Laehne Hugó : . . . mely az egyik évben be lett hozva ideiglenesen, azután rövid törvénynyel állandósítva. Az év végén, karácsony körül, mikor mindenki haza akart menni, egy kétsoros törvényjavaslattal jöttek, amelylyel ezt az adót meghosszabbították. Ha a vasutak a háború után be akarják hozni az ő óriási veszteségeiket üzemi eszközeikben, ha üzemképességüket vissza akarják nyerni, feltétlenül szükséges, hogy nagy beruházásokat eszközöljenek. Természetes, hogy ezt ismét a szállítási díjtételek utján akarják majd elérni, de akkor ezt a vasúti hadiadót fogjuk fizetni és a felemelt szállítási tételek is át lesznek hárítva végeredményben a fogyasztóközönségre, (Igaz! ügy van ! a szélsőbáloldalon.) ugy hogy ha ez a gazdálkodás így megy, ebből az országból ki kell vándorolni. .. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbalul dalon.) Polónyi Géza: De nem lehet, az a baj ! (Derültség.) Laehne Hugó : . . .mert a megélhetés lehetetlen lesz. Már a t. előadó ui is nagyon sötét színekkel festette, milyen nehezek lesznek a megélhetési viszonyok és már előre is azzal ijesztgetett, hogy milyen nagy terhek fognak még a polgári közönségre háramlani, hogy ez tulajdonképen csak egy részlet, csak egy etap, ezt a részletet tehát szavazzuk meg. (Zaj bal/elől.) Egy ilyen részletnek, ilyen szállítási díjtételnek ilyen adó alakjában való megszavazására nem vagyunk hajlandók s ugy a magam, mint pártom nevében, melyhez tartozni szerencsém van, kijelentem, hogy a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Ki következik szólásra ? Szojka Kálmán jegyző: Gróf Esterházy Móricz ! Gr. Esterházy Móricz : T. képviselőház ! Azon részletes fejtegetések után, melyeket ugy az előadói széktől, mint az előttem felszólalt t. képviselőtársaim részéről hallottunk, a javaslattal aránylag röviden foglalkozhatom. Hiszen előttem felszólalt t. képviselőtársaim oly alaposan és részletesen mutattak rá különösen a javaslat 3. szakaszának helytelen és tarthatatlan voltára, hogy a javaslat részletes bírálata alól felmentve érezhetem magamat. Ennek folytán inkább olyan megjegy Tzéseket kívánok tenni és olyirányu felvilágosításokat kérni a t. kereskedelmügyi és pénzügyminister uraktól, amelyek azon általános gazdasági helyzetből folynak, melyben Magyarország az Ö felsége uralkodása alatt álló többi országokkal szemben van, részben pedig folynak ezek a kérdések abból az állapotból, amely legfontosabb közlekedési eszközünknél, az államvasutaknál a háború folyamán — de talán még háborún kívül is — ma tényleg beállott. Az első csoporthoz tartozó kérdésem két irányú és vonatkozik arra, amiről a javaslat indokolása szó] ugyan, de nem abban a vonatkozásban, amelyben én ezt fel akarom hozni és kérdés tárgyává tenni. A rninister ur által benyújtott törvényjavaslat indokolása a 10. oldalon t. i. ezeket mondja (olvassa): »Az állami jövedelmek fokozása iránti kötelességem vezetett akkor is, midőn a szállítási okiratokra (fuvarlevelekre stb.) a törvényesített illetéki díjjegyzékben meghatározott és évtizedek óta változatlanul fennálló illetéknek felemelését hozom javaslatba, megjegyezvén, hogy Ausztriában a szállítási okmányiíletékeknek a jelen törvényjavaslatban tervezettel azonos felemelése az 1916. évi augusztus 28-án kelt és 1916 november 1-én életbeléptetett császári rendelettel — itt idézi a Reichsgesetzblatt-ot — már megtörtént. Azonos rendelkezések léptek életbe Boszniában és Herczegovinában is.« Egészen világosan utal a t. rninister ur a második fejezet, vagyis az okmányületékre vonatkozó indokolásában arra. hogy ilyen intézkedések Ausztriában és Bosznia-Herczegovinában is életbeléptek ; magára a vasúti hadiadóra vonatkozólag azonban sem Ausztria, sem Bosznia-Herczegovina tekintetében akár létrejött, akár létre nem jött, akár elfoglalt, akár el nem foglalt álláspontjáról felvilágosítást egyáltalában nem találok. Mivel pedig azt hiszem, hogy pénzügyileg határozottan ez a legsúlyosabb része a törvényjavaslatnak, sokkal fontosabb, hogy e tekintetben nyerjünk felvilágosítást, mint abban a tekintetben, amelyre különben a t. előadó ur is hivatkozott és amely tudvalevőleg már november l-e óta meg is történt, ahol tehát valami nagy bizonytlanság elő sem állhat. Ennek következtében kérem a t. kormányt, méltóztassék talán a házat tájékoztatni afelől, hogy Ausztriával vonatkozásban köttetett-e már megállapodás, vagy nem. vagy mi a magyar kormánynak állásjiontja e tekintetben, ha esetleg — mondom — megállapodás nem jött volna létre. Ne felejtsük el, hogy Ausztriában két 15%-os emelés utján nyerik el pénzügyileg körülbelül ugyanazt az eredményt százalékokban és ez ott a 14. §. alapján lépett életbe, illetőleg fog életbelépni február 1-én, ez az esetleg összeülő Reichsrat elé is kerül. Itt megint hasonló helyzetben vagyunk,