Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-687

887-. országos ülés 1917 is, mint megrovandó dijtételi alapot, miután február 1-től kezdve 30 százalékos hadiadó azért vettetett ki, hogy így a jövedelmek már február 1-től biztosítva legyenek és méltánytalan lenne, hogy a törvény esetleges későbbi életbeléptetése esetén ez a 30%-os hadiadó is ugy vettetnék ki, mintha az a régi fuvardíjnak kiegészítő részét képezné. Gr. Batthyány Tivadar : Tehát nem lesz visz­szaható ereje. B. Pap Géza előadó : Nem lesz visszaható ereje ebből a szempontból. Még egy kérdés az, amelyre ki akarok terjesz­kedni és amelynek forgalmi szempontból talán szintén van értéke és jelentősége, és ez a folyam­hajózási forgalom kérdése. (Halljuk ! Halljuk f) Hogyha t. i. a vasutak bizonyos nagyobb díjtéte­lekkel terheltetnek meg, önkéntelenül felvetődik az a kérdés : miért nem terheltetik meg a folyam­hajózási forgalom is nagyob díjtételekkel ? Erre a hajózási forgalomra vonatkozólag — s itt minket lényegében a dunahajózás érdekel — azt a kijelentést bátorkodom tenni, hogy az 1815. évi bécsi kongresszus s az 1857-iki párisi akta szerint a dunahajózás szabad s a dunahajózásnak ekként biztosított szabadságát nem sérthetjük meg olyan törvényhozási intézkedés által, amely ezzel ellentétben állana. Igaz ugyan, hogy volt már erre eset, (ügy van! balfelől.) de.az arra illetékes tényezők részé­ről rögtön kifogást is emeltek ezen díjtételek ellen. Ha j ól tudom, ezek csupán két évig voltak érvény­ben': 1905 és 1906-ban s ez idő alatt 600—700.000 korona közti jövedelmet ért el a pénzügyi kor­mányzat ezen kivetésből. De azután az ügy tár­gyalás alá kerülvén, az általam emiitett két meg­egyezés következményekép a folyamhajózásnál ezen díjtételek eltöröltettek. Különben is egyéni véleményem az, hogy amikor a mi legnagyobb hajózható folyamunkon, a Dunán a hajózásnak jelentékeny részét a Dunagőzhajózási Társaság bonyolítja le, amely esetleg a hadiadó alól men­tesítve lesz, akkor nem méltányos és hátrányosan érintené a magyar \ haj ózást, ha ez viszont ezen díjtételekkel sújtatnék. Tehát sem törvény alap­ján, sem észszerüség, sem a magyar nemzeti hajó­zási forgalom érdeke szempontjából nem tartanám megengedhetőnek, hogy a vasúti hadiadó a folyam­haj ózási forgalomra kiterjesztessék s helyesnek kell tartanom ennek mellőzését. T. képviselőház ! Igyekeztem objektíve, be­csületesen és őszintén ismertetni a törvényjavaslat által a magyar termelő és fogyasztó közönségre sulyosodó óriási terheket. De amikor ezt becsülete­sen és őszintén elismertem és elismerem, nem lehet egy pillanatig sem tépelődnöm aziránt, hogy a nagy megterheltetés daczára az államnak a mai szomorúan változott, nagyon kedvezőtlen jöve­delmi viszonyok mellett szüksége van ezen ujabb bevételekre. Hiszen ha csak ilyen kis tételek lennének azok, amelyekkel a képviselőháznak majd a jövőben a háborús terhekből kifolyólag szá­január 23-án, kedden. 287 molni kell; örömmel lehetne üdvözölni ezt a javas­latot. De hiszen meg vagyok győződve arról, hogy eddig nem ismert, elképzelhetetlen mértékűek lesz­nek azok a terhek, amelyek a háború számlájának lezárása után a mai és a jövő nemzedékre nehe­zedni fognak. Ámde ezen terheket azzal a tudattal kell viselnünk és kell a jövő nemzedéknek viselni, hogy hazánk védelme érdekében szükséges kiadá­sok fedezéséről gondoskodunk. Ezen kijelentéssel bátorkodom kérni a t. kép­viselőházat, méltóztassék a törvényj avaslatot a j^énzügyi bizottság szövegezése szerint általános­ságban és részleteiben elfogadni. (Helyeslés és éljenzés jobbfelől.) Elnök : Szólásra ki következik ? Szojka Kálmán jegyző: Hódy Gyula ! HÓdy Gyula : T. ház ! Amidőn ezen rámnézve uj országgyűlési cziklusban először van szerencsém felszólalni, mindenekelőtt örömömet, sőt mond­hatnám köszönetemet kell kifejeznem a pénzügyi és kereskedelemügyi minitser uraknak, hogy ujabb alkalmat adtak nekünk, ellenzéki padokon ülők­nek arra, hogy tanulságot tehessünk aziránt, hogy nemcsak tisztán az ellenzékiség szelleme szól belőlünk és indít bennünket, hanem a szigorú és objektív kritika késztet arra, hogy a törvényjavas­lat ellen, melyet ők beterjesztettek, állást fog­laljunk. Az igen t. előadó urnak beható előadása és a törvényjavaslatnak elolvasása után lehetetlen­ség, hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadjam. Az igen t. előadó ur azzal kezelte, ami a törvényjavas­lat indokolásában is benne foglaltatik, hogy a kormány épen ugy mint ő, át van hatva ezen súlyos teher tudatától, de az állami szükségletek a megterheltetés fokozását igénylik, ezért van szükség az emelésre. Hát, t. ház, azt hiszem, nincs a háznak egyet­len tagja sem. aki ne méltányolná a rendkívüli szükségletet és azt, hogy a háború folytán ezekről gondoskodni kell. De már bocsásson meg a t. elő­adó ur és a t. kormány is : ha valakinek nincs elég pénze háztartására, azért talán mégsem megy el mindjárt lopni ! Talán van más eszköz is. melylyel segíthet magán. A t. pénzügyminister ur az ő szo­kott rideg fiskális felfogásával és fiskális érdekből ezt a 30%-os emelést, mely a termelőt és fogyasztót egyaránt fogja sújtani, 100—120 millióra szá­mítja, ennyit vár tőle mint többletet. Beszédem során bátor leszek részletesen kimutatni, hogy én ugyan nem rendelkezem azon adatokkal, melyek a pénzügyminister urnak rendelkezésére állanak, de az 1913. évi államvasuti, illetve államháztartási elszámolások alapján én ezt az összeget jóval keve­sebbre taksálom. B. Pap Géza előadó: Több lesz! HÓdy Gyula: Jóval kevesebb lesz. Különben az előadó urnak módjában lesz válaszolni és ada­taimat megdönteni, ha azok a tényekkel nem egyez­nének. Magában véve az, hogy a t. pénzügyminister ur ilyen latitüdöt enged meg, nem igen vall a reali-

Next

/
Thumbnails
Contents