Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-672

20 672. országos ülés 1916 küzdő fiai irnak haza, megnyugtatást kérve, hogy családjuk nem pusztult el és hogy fog valami történni — legalább ez egyszer — az ő boldogulásuk érdekében. Nekünk nem volt Stein főszállásmesterünk, nincsen német császárunk sem. De van nekünk egy uj királyunk, akinek szivjósága máris számtalan cselekedetében nyilvánult meg. Van egy uj királyunk, akinek magának módjában volt megismerni azt a felülmúlhatatlan vitézséget, amelylyel ezek a székely fiuk odakint a hazát és az ő trónját védik. Ő bizonyára meg fogja találni azokat az utakat és módokat, amelyekkel segélyére siethet e végveszedelemtől fenyegetett népnek. De erről sincs itt szó. Ma, e perczben nekünk egyedül az a kötelességünk, megállapítani, felismerni azt az igazságot, hogy e nép kármentesítése, felsegélyezése ép ugy nemzeti becsületbeli kötelesség, mint ahogy ezt Németország részéről becsületbeli kötelességnek hirdette maga a német császár Kelet-Poroszország lakosságával szemben. (ügy van! balfelől.) Meggyőződésem, hogy e tekintetben köztünk véleményeltérés nem lehet és hogy mindnyájan valljuk, hogy e népet a végveszedelemtől meg kell óvni. A mód, melyen ez oszközlendő lesz, nem reánk tartozik. De egyet biztosan tudok és itt méltóztassék megengedni, hogy egy rövid kitéréssel be is fejezzem indokolásomat — s ez az. hogy a t. kormány e részben nagyon könnyű helyzetben van. Még élénk emlékezetünkben van,sőt még mais előttünk játszódik le a társadalomnak attóí a mélységes igazságérzéstől telitett viselkedése, az a jószívűség. melyIve] az összes menekültek ügyét felkarolta. A magyar társadalom, a sajtótól vezetve, oly szép példáját szolgáltatta annak, miként kell viselkedni bajbajutott testvéreivel szemben, hogy e közhangulatot készen találja a kormány. Talán kiteszem magamat az olcsó népszerűség-hajhászás vádjának, vagy a kicsinyes gúnynak is, de mégis kénytelen vagyok konstatálni, hogy a székely nép, de a többi menekülő is, kikről nem hivatásom e perczben beszélni, örök hálára lesz kölelezve a sajtónak, s elsősorban Az Est szerkesztőségének, mely oly szépen, oly nemes indulattal és oly nagy eredményeket elérve, mutatta meg, miként kell gyorsan segíteni, (ügy van! balfelől.) E hangulatot, mely benn van az egész országban, készen találja a kormány ; ez megkönnyíti neki, hogy továbbra is számítva a társadalom messzemenő áldozatkészségére, lépéseket tegyen a végveszélybe jutott és a segélyre igazán érdemes testvéreink hathatós segélyezésére. Ebben a bizalommal telt reményben tettem meg felszólalásomat, óvakodva attól, hogy bármily személyes kérdést érintsek, de átérezve felszólalásom belső igazságát a legteljesebb mértékben. Bizva abban, hogy az tényleg honoráltatni fog, tisztelettel kérdem a t. ministerelnök urat (olvassa) : 1. Szándékozik-e a ministerelnök ur megnyugtató kijelentést tenni oly irányban, hogy az láh betörés által sújtott székelység kármentedeczember 6-án, szerdán. sitése és felsegélyezése a nemzeti közbecsület ügyeként kezelendő ? 2. Hajlandó-e a kormány a segélyezési akczió azonnali megindításaval tényleges segítséget nyújtani ? (Élénk hdyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : A ministerelnök ur válaszolni kíván. Gr. Tisza István ministerelnök: T ház! Igen rövid lehetek és talán. sikerül megnyugtatnom a t. képviselő urat azzal a kijelentéssel, hogy a kormány, mint már korábbi alkalmakkor is volt szerencsém megmondani, igenis olyan mérvű segélyakcziót kivan a romániai betörés által sújtott vidékeken keresztülvinni, mely e vidékeknek gazdasági retablirozását biztosítja. E tekintetben a részletes kárfelvételi akczió most indulhat meg; az erre vonatkozó rendelet ma vagy holnap bocsáttatik ki. De e tekintetben már akkor, mikor körülbelül egy hónappal ezelőtt az illető területen t. barátommal a belügyministerrel együtt megfordultunk, megbeszéltük a kárfelvételi ügy részleteit is az illetékes hatóságokkal és egyúttal tettünk a tekintetben is intézkedést, hogy az oly kivételes esetekben, ahol netán sürgős előlegre feltétlen szükség volna, ez iránt is intézkedés történjék. (Helyeslés jobbról.) Kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék, (Elénk helyeslés.) Elnök: Kivan az interpelláló képviselő ur nyilatkozni ? Polónyi Dezső : T. ház ! Méltóztassék feledékenységemnek betudni, hogy beszédemben nem tértem ki arra is, hogy a sajtó által gerjesztett közhangulat nyomása alatt a hatóságok és ezek között a ministeriumok is a legjobb szándékot tanúsították és tényleg igyekeztek csekélj^ erőikkel a lehetőt megtenni. Minthog}^ a ministerelnök ur bejelentette, hogy ez akczió folytatásaként most már a kárfelvétel megtörténik és ennélfogva a segélyezés meg fog indulni, a magam részéről tudomásul veszem a választ. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Vitának helye nem lévén, felteszem a kérdést, tudomásul veszi-e a ház a ministerelnök ur válaszát ? (Igen !) A ház a választ tudomásul veszi. Következik őrgróf Pallavicini György képviselő ur interpellácziója a ministerelnökhöz a katonai szolgálatot teljesítő képviselőket érintő ügyben. Örgr. Pallavicini György: T. ház ! Midőn szeptember végén a ház ülései véget értek és nyilvánvaló volt a kormánynak az a szándéka, hogy a ház magát két hónapra napolja el, az a hir jutott nekünk katonai szolgálatot teljesítő képviselőknek fülünkbe, hogy egy parancs fog megjelenni, mely kötelességünkké teszi a bevonulást. Már akkor is azt találtuk mindannyian, hogy e parancsra abszolúte semmi szükség nincs. Törvényes vonatkozásaira nem akarok rátérni, csak felesleges voltát akarom hangoztatni. Tudom ugyanis, hogy ezen az oldalon nem volt véleménykülönbség arra nézve — bizonyára a túlsó oldalon sem, de erről nem vagyok informálva — hogy ha a ház két hó-