Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-682

deciember 20-án, szerdán 239 682. országos ülés 1916 » javult, amennyiben a tengeritermés tekintetében is némi javulás mutatkozott és talán jobban is takarékoskodtunk, ugy hogy ma egész határozottan mondhatom, hogy bár kétségtelenül nagy áldozatok árán és a gazdasági érdekele erős sérelmével, de az uj termésig igenis minden nagyobb baj nélkül ki fogunk jönni. (Élénk helyeslés a jobboldalon és balfelöl.) A kormánynak azonban kötelessége volt gondoskodni arról, hogy épugy a mi élelmezésünk, mint a hadsereg élelmezése fennakadást ne szenvedjen és midőn az önkéntesen felajánlott készletek mennyiségéből azt láttuk, hogy ezzel a szükségletet fedezni nem tudjuk: a közellátásra múlhatatlanul szükséges mennyiséget kivetettük az egyes vármegyékre. Elismerem, hogy az ilyen számításokba hiba csuszhatik be, azonban amennyire emberileg lehetséges, megkísértettük ezt a vármegyei kontigenst igazságosan megállapítani és pedig megállapítottuk ezt a következő tényezők alapján. (Halljuk! Halljuk!) Megállapittatott a vármegye lakosságának száma s annak szükséglete, ehhez hozzáadtuk a vetőmag-szükségletet, úgyszintén a vásárlási igazolványok révén abból a vármegyéből eladott mennyiségeket, valamint mindazokat a mennyiségeket, amelyek a Haditerményhez kerültek. Ezt az eredményt összehasonlítottuk a cséplési statisztika eredményével. Az igy megmaradt differencziából bizonyos minimális gazdasági szükségletet lecsaptunk és az igy előállott különbözet képezte a vármegyének azt a kontingensét, amelyet az illető vármegye beszállítani tartozik. Meggyőződésem szerint is csak a gazdasági érdekek jelentős sérelmével lesz lehetséges az, hogy ezt a mennyiséget minden vármegye beszállíthassa. (Félkiáltások a szélsőbaloldolon: Ki van zárva!) Az Élelmezési Hivatal az én hozzájárulásommal azért nem rendezte egységesen a fej-kvóta kérdését, mert mindnyájan tudjuk, s az interpelláló képviselő urak is hangoztatták, hogy a különböző vidékeken különbözők az igények, különbözők a táplálkozási viszonyok. (Ellenmondás a szélsőbaloldalon.) Pl. a Nagy Magyar Alföldön, ahol tudvalevőleg kizárólag kenyérből és zsírból él a néjsesség, nem lehet megállapítani azt a fej-kvótát, amely megállapítható a felvidéken azon ember számára, aki az év tetemes részét pl. burgonyán éli át. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl. Mlenmondások a baloldalon.) Bocsánatot kérek, ma is méltóztatott felemlíteni, hogy azokban a vármegyékben, amelyekben a burgonyát rekviráljuk, naponta egy kilót óhajt az illetők szükségletére fejenként visszatartani. Elismerem, hogy ez az egy kilós fejkvóta sem sok, és különösen a Felvidék lakossága ennél talán tetemesen többet fogyaszt, de ez mégis csak 360 kilónyi póttáplálékot jelent a számára, mig a Nagy Magyar Alföldön, ahol a klimatikus viszonyok folytán burgonya nem terem, odaszállítani pedig azt nem tudjuk, kizárólag arra a kenyérterményre, arra a lisztfejkvótára van az illető utalva. De még az egyes vármegyék egyes járásaiban is oly különbözők lehetnek a viszonyok, hogy a megfelelő arányt innen egységesen és igazságosan megállapítani lehetetlen és az egységes megállapítás mindenesetre azt eredményezte volna, hogy főleg az Alföldön lakó népességünk, amely kizárólag kenyérfogyasztó, járt volna rosszabbul azon lakosság előnyére, amelynek zöldsége, burgonyája, más főzeléke is van. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Ép ezen momentumok idézték elő azt, hogy a Közélelmezési Hivatal hatáskörét, jogát átruházta a törvényhatóságokra, reájuk bizván azt, hogy viszonyaiknak megfelelően szállítsák le a fejkvótát is oly mértékben, a meddig az lehetséges. Elismerem, hogy a Csemez István t. interpelláló képviselő ur által felhozott adatok nagyon szembetűnő ellentéteket mutatnak, és elismerem, hogy véletlenül ezek a megállapítások oly végletekben mozognak, hogy sem az egyik, sem a másik nem helyes. Ez hiba volt az illető hatóságok részéről, amelyet azonban reparálni & Közélelmezési Hivatalnak első feladata lesz. És épen ezen lehetőleg arányos és egységes eljárás szempontjábólaKözélelmezésiHivatalnak mintegy 10—] 5 kiküldöttje utazik vármegyéről vármegyére ; betekint az ottani dolgokba és iparkodik az ott önkéntelenül és akaratlanul a legjobbhiszemüleg is becsúszott hibákat reparálni. Felemlítette a t. képviselő ur, épugy mint gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársam is, az ipari czikkek makszimálását. Ugy tudom, hogy a kereskedelemügyi minister ur mindazon iparczikkeket, amelyek makszimálása lehetséges, makszimálta. (Mlenmondások a szélsőbaloldolon.) Nagy részét igenis makszimálta és azon van, hogy mindazon iparterményeket, amelyek makszimálása lehetséges, makszimálja is. Méltóztassék azonban számolni az ezen kérdésnél felmerülő rengeteg nehézséggel és azzal a veszélylyel, hogy egy helytelen makszimálás — hiszen folyton változnak a viszonyok — amely nem simul állandóan a termelési viszonyokhoz, egyértelmű lenne azzal, hogy azokban az iparczikkekben a produkezió teljesen megszűnjék. Méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy a kormány foglalkozik ezekkel a kérdésekkel és hogy igen tisztelt barátom, a kereskedelemügyi minister ur nagyon szívesen veszi, ha az érdeklődő urak e kérdésben félkeresik őt és neki módja és alkalma lesz az urakkal érintkezni. Akkor majd méltóztatnak tapasztalni, hogy igenis ott, ahol lehetséges volt, illetőleg ott, ahol az elháríthatatlan akadályokba nem ütközik, (Felkiáltások a szélsőbaloldolon: ez a baj!) a kormány el van határozva, hogy mindenütt makszimáljon. Elháríthatatlan akadályok alatt semmiféle érdekkört vagy más effélét nem értek,