Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-680

880. országos ülés 1916 Lázár István ur tovább ment és hivatkozott nemcsak a parlamentre, hanem a nemzetnek összakaratára és azt mondta, hogy azért kell Tisza Istvánt megbízni ezen teendők elvégzésével, mert a nemzetnek összakarata összpontosul Tisza István személyében. Hol látja, mivel bizonyítja, milyen tények szólnak amellett, hogy a nemzetnek összbizalma Tisza Istvánban van lefektetve, épen a háború alatt ? Hiszen a háború alatt a politikai nemzet egyáltalában nem létezhetett, közhangulat és közvélemény egyáltalában nem létezhet, mert hiszen az országnak 18—50 éves korig minden fia a harcztéren van. Hiszen itt nincs tulajdonképen közakarat, ezt a véleményt nem ismeri ma senki. Avagy azt hiszi a t. képviselőház, hogy a közvélemény ma is ugyanaz, mint a háború előtt, hogy az emberek ma is ugy gondolkoznak minden felett, ma is ugy gondolkoznak a háború felett, a kormány felett, a közszabadságok felett, mint ezelőtt ? Azt hiszem, nem akad széles ez országban, de még széles e világon sem olyan naiv ember, aki ezt állitaná. (Ügy van! a baloldalon.) Mindenki érzi, hogy ma egy uj világgal, egy uj, ismeretlen világgal állunk szemközt. Elismerem, hogy annak is megvan a lehetősége, hogy ez az uj világ minket, ellenzékieket is elsöpör. De hogy a régi világ nézetei nem fognak a háború után diadalmaskodni, az egyszer szent bizonyos. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ha van valami, ami biztos, amire építeni lehet, ugy az ez a meggyőződés. (Ugy van! balfelöl.) Súlyos szavak hangzottak el ma itt, súlyos vádak. Igaza van a túloldalnak, amidőn konstatálja, hogy gróf Andrássy Gyulának befejező szavai valóságos kalapácsütések voltak. Igaza volt az elnök urnak, amikor azt tartotta, hogy Lovászy t. barátom szavai egyenesen sértőek. De az a tény, amire gróf Andrássy Gyula és Lovászy Márton hivatkozott, az megdönthetetlen tény. Az lehet vérlázító, lehet sértő, lehet annyira sértő, hogy ember ki nem állhatja, de attól az igazságot megtagadni nem lehet. (Taps a baloldalon.) Ezeket a tényeket, amikre mi hivatkozunk, a király által kinevezett bíróság ítélete szankczionálta. Nem mi mondtuk, —• a király nevében mondattak ezek a súlyos vádak. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) Nem akarok kiterjeszkedni azokra a történelmi igazságokra és tényekre, amiket gróf Andrássy Gyula és gróf Apponyi Albert t. barátaim és a többi szónokok felhoztak. Csak arról akarok most szólni, hogy tulaj donképen mi körül forog itt a kérdés. Hiszen itt nem arról van szó, hogy egyénileg kit tartanak az egyes képviselők, vagy az egyes pártok a legalkalmasabbnak arra, hogy a királyt megkoronázza. Nem arról van szó, hogy gróf Lázár Istvánnak mi a véleménye erről, arról sem, hogy nekem mi a véleményem. Hanem itt arról van szó, hogy vájjon szükséges-e, vájjon az ország érdekében való-e, hogy mi egy olyan egyént keressünk ki ebből a 20 milliós nemzetből, deczember 18-án, hétfőn. 195 i akinek a személyében a legkevésbhé tudunk megegyezni ? (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Ezzel szemben azt hall uk, hogy a ministerelnök ur tegnap a munkapártban azt a nyilatkozatot tette, hogy a közérdek rovására lenne, ha nem ő bízatnék meg. Ez már, mondhatom, a Cäsaronwahii-nak a legtipikusabb tünete. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Mondhatom azt, hogy erre egyik ember alkalmasabb mint a másik. De, hogy az egész országban csak egy ember legyen alkalmas, ezt már mégis bajos akczeptálni, különösen akkor, ha az az egy ember maga állítja ezt önmagáról. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Az a kérdés itt, hogy a mindenki előtt köztiszteletnek örvendő József főherczegnek személye (Éljenzés a baloldalon.) alkalmas-e erre a tisztségre és ha rája esnék a szavazás, vájjon ez valamikép az ország kárára, vagy a közérdek rovására lenne-e. Mert hiszen a ministere In ök ur azt mondotta, hogy bárki legyen a nádorhelyettes ő rajta kívül, akkor ez a közérdek rovására, és a nemzet kárára lenne. (Ellenmondások a jobboldalon.) A t. képviselő ur hiába rázza a fejét. Szórólszóra ezt mondotta a ministerelnök ur. Ezzel szemben mi József főherczeget proponáljuk, mert abban a hitben vagyunk, hogy

T ő az a férfiú, aki születésénél, aki tradicziójánál fogva a legalkalmasabb és mindenesetre alkalmas a nádori teendők végzésére és főleg abból a szempontból ajánljuk megválasztásra, hogy kiküszöböltessenek a fennálló ellentétek. Nekünk, igenis, hazafias kötelességünk, hogy a királyt ne hozzuk egy kellemetlen helyzetbe. Nemcsak a mi álláspontunkról van szó, de a tapintat is azt kívánja, hogy olyan embert ajánlj unk nádorhelyettesnek, akinek személyében az egész ország bizalma összpontosul. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Nem volna helyes, nem volna tapintatos, ha a királyt abba a kellemetlen helyzetbe hoznók, hogy azt kellene éreznie, hogy az országnak csak egy része, csak az egyik párt óhajtja azt, hogy őt gróf Tisza István koronázza meg. De van mindezeknél még egy sokkal fontosabb szempont. És ez az, hogy én merem állítani, hogy a munkapárt nem birja az ország valódi többségét, legalább is nem birja a jelenben, legalább is nem tudja, hogy bírja-e a jelenben. Nem tudja, mert nem tudhatja. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Mert a mi mandátumunk lejárt és a kényszerhelyzet nyomása alatt belementünk annak meghosszabbításába. Ily körülmények között a többségi elvre az ország közhangulatára hivatkozni valóban nem lehet. Egyetlen egyre lehet hivatkozni : hogy a parlamentben a többség a munkapárté, de hogy e többség megfelel-e az ország többségének, ezt állítani valóban lehetetlen. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) És van még egy sutyos körülmény. E többség, mint már beszédem elején kifejtettem, ugy jött létre, hogy annak létesülését a királyi törvényszék ítélete megbélyegezte : tényleg pénzzel és erőszakkal lett összehozva. Ezt senki tagadásba 25*