Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-680

192 680. országos ülés 1916 deczember 18-án, hétfőn. terelnökség. (TJgy van! halfelól.) A nádor t. i. a király távollétében a ministerelnöknek princzipálisa, a királyt helyettesítő uralkodója. És, hogy ne mondjak egyebet, hát van-e, aki önök közül nem tudná, hogy nem csak az 1485-iki, hanem a későbbi törvények szerint is a király távollétében a nádor nevezi ki magát a ministerelnököt % (Zaj jobbfelől.) E két hivatás egymás mellett meg nem fér. De, hogy befejezzem rövid mondandóimat, hozzáfűzöm ahhoz, amit Lovászy Márton tisztelt képviselőtársam elmondott: csak parafrázisa akar lenni, amit mondok, annak a gondolatnak, amelyet ő kifejtett. Ha van a koronázási ünnepélyben valami megható, ha van abban a vallásos ünnepélyességben valami szivhezszóló és ha van valami benne, ami fenséges és dicső ez az a mozzanat, hogy a király esküt tesz arra, hogy megtartja Ó3 másokkal is megtartatja a törvényt. Hát lesz-e majd elég erős IV. Károly királyunk, hogy gróf Tisza Istvánnal is megtartassa a törvényt? (TJgy van! balfelöl. Derültség és mozgás jobbfelől.) Mert, tisztelt uraim, a közjogi inkompatibilitás fenforog, amit semmiféle bizalmi nyilatkozat, még ha a horvátok által van is megerősítve, hatályon kivül helyezni nem tud és az a tény, mikor gróf Tisza István itt az ország szine előtt ő maga, az ő szavhihetőségével, az ő ünnepélyességével kijelentette : igenis uraim én megszegtem a törvényt, de csak egyszer, elfelejtve, hogy előzőleg már november 18-án is ezt már egyszer elmondotta. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mikor a törvények megtartását igéri a király, ha meüette ő áll és övezi őt a nemzet dicsőségének koronájával, hallgatagon mosolyog majd magában : ez csak neked szól, te király, én nem tartottam meg, (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) ezentúl sem fogom megtartani, ha hatalmi érdekeim ezt ugy hozzák magukkal, mert ezen törvényszegés nyomában következett az ő hatalmi érvényesülése, mikor egy jegyzőkönyvecske alapján ez lett mondva, hogy az országgyűlés elfogadta a véderőtörvényt. Ha az erre következett dolgokat azután figyelmükre méltatják és eszükbe jut az a mélységes megaláztatás, mely minket itt, kik hazánkat szeretjük, kik alkotmányunkat védelmezzük, ért, akkor ne csodálkozzanak, ha ehhez a misszióhoz, amelyet önök szántak gróf Tisza Istvánnak, csakugyan hozzátapad a gyűlöletnek irtóztató mérge, csak attól félek és attól óvom a királyt, hogy ha majd ő a koronát a fejére teszi, ennek a gyűlöletnek a fulánkja meg ne sebezze a királynak a homlokát is. (Mozgás és zaj jobbfelöl.) Önök nem tagadhatják, hogy önök viseltetnek iránta bizalommal, de hogy ezen az oldalon nincs senki, kinek a gyűlöletét ne vinné magával arra a szent helyre, ezt biztosan mondom és ezt higyjék el nekem. (Igazi Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mielőtt az utolsó kérdésre térnék, szives figyelmüket kérném a következőre. En nem tudom, hogy 1867-ben mi történt, tett-e gróf Andrássy Gyula esküt vagy nem, azt hiszem elengedtetett ' neki, miután úgyis eskü alatt szolgált, de azt tudom, hogy a megválasztott nádorok mindig esküt tettek konzekventer és azt keD hinnem, hogy a helyettesnek is esküt kell tenni. Nem látom sehol ennek a kérdésnek a megoldását és nem látom, milyen eskümintát akarnak elfogadni. De kisebb gondom is nagyobb ennél. Amiért én különös diszkvalifikácziót látok gróf Tisza István személyében, az a következő, dicséretünkre legyen mondva, ebben az országban ezzel a kérdéssel kapcsolatban eddig soha senki a felekezeti kérdést fel nem vetette. (Igaz ! TJgy van ! a szélsőbaloldalon. Mozgás.) Közöttünk nincs senki, ki az évszázadoknak éretten lehullt gyümölcseként a felekezeti békének bármiféle alakban való megbolygatását megengedhetőnek tartaná. Azonban történt valami, aminek forrását keresem és aminek forrását önökre bízom, hogy állapítsák meg. Szóbahozom ezt, mert óhajtom, hogy ez a dolog dezavuáltassék. Olyan helyen történik a kísérlet a felekezeti békének megbontására, hol egy súlyos, hogy ne mondjam végzetes következményekkel jár. A protestáns egyházi és iskolai lap 49-ik számában megjelent egy közlemény a nádorhelyettesre vonatkozó kérdéssel kapcsolatban, mely azt mondja : Ha csak azt kellene kiéreznünk, hogy a ministerelnök személye iránt táplált gyűlölet, vagy kizárólag csak a politika beszél ezekből az érvekből, akkor egy szavunk sem lehet hozzá. (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Azonban itt eretnekről van szó és nem szabad megengedni, hogy a koronázásnál az eretnek vegye kezébe a koronát. És akkor azt mondja : »A ministerelnök azonban nem azért kálvinista, hogy olyan hamar megijedjen s a tudta és beleegyezése nélkül a hadjáratba belekevert főherczeg is sietett kérni ezeket a jó urakat, hogy hagyják ki őt nemes küzdelmükből . . . Ezután, a nagy siker után méltán hihettük, hogy leteszik a fegyvert, de ugy hírlik, még elkeseredettebben akarják folytetni a harczot, hogy a ministerelnök a kellemetlenkedéseket megunva, mégis meghátráljon. De a ministerelnök nem azért vastagnyaku, hogy ilyesmikért meghátráljon. Ebben a harczában, mely csakis az ő győzelmével végződhetik, nemcsak pártja áll mögötte sziklaszilárdan, de mögötte áll több mint négy millió magyar protestáns is pártkülönbség nélkül. Az ő capitis deminutió-ját önmagunkra nézve is annak tekintenok.^ (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem igaz !) Nem folytatom ezt az éretlen kirohanást. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek ! Polónyi Géza : Távol áll tőlem, hogy én ilyen izetlenséget a ministerelnök úrról feltételeznék. Hogy ez az egyházi és iskolai lap milyen összeköttetésben áll a ministerelnök úrral, azt nem tudom, de egyet tudok és ez az : Most a legvadabb