Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-680
680. országos ülés 1916 T. képviselőház! 1867-ben két egymással ellenkező szempontot kellett kiegyenlíteni. Az egyik az volt, hogy minden kétségen felül áll az, hogy erre a tisztségre Deák Ferencz után, aki ezt nem akarta vállalni, gróf Andrássy Gyula a legméltóbb, a legérdemesebb, akit e tisztség betöltésénél mellőzni nem lehet. A másik szempont j>edig az volt, hogy erre a tisztségre ne a király bizalmi embere, ne a királynak kinevezettje választassák meg. Akkor ezt az ellentétet akként oldották meg, hogy alárendelték ugyan ezt a második szempontot az elsőnek és megválasztották a ministerelnököt, de kimondották, hogy mint magánembert választják meg és hogy ez preczedensül nem szolgálhat. Ha a ministerelnök úrban és a többségben csak egy szikrája élne a Deák Ferencz hagyományaihoz való ragaszkodásnak, akkor kötelességük lett volna ezt az alkalmat megragadni arra, hogy Deák Ferencz intenczióinak eleget tegyenek és hogy ebből preczedens ne lehessen ós mindenki előtt tisztában álljon, hogy 1867ben gróf Andrássy Gyula csak a saját érdemei, a saját nagy kvalitásai miatt és nem mint ministerelnök választatott meg. (Ugy van! balfelöl) Második jogczimét a ministerelnök ur onnan meriti, hogy hivatkozik az ő érdemeire és azt állítja, hogy ő ebben a világháborúban bizonyos sulylyal képviselte a nemzet érdekeit. Nagyon lekötelezne minket akár a t. ministerelnök ur, akár a többségből bárki is, ha felvilágositana bennünket, hogy mikor, milyen alkalomkor volt az, amikor a ministerelnök ur olyan nagy sulylyal képviselte a magyar nemzetet. Mert mi itt ebből semmit sem éreztünk, csak azt láttuk a háború alatt, hogy a magyarságnak az a sértő mellőzése a hadseregben, a magyarság sérelmei, lealázásai szakadatlanul tartottak. (Ugy van! balfelöl.) Avagy talán akkor képviselte a ministerelnök ur olyan nagy sulylyal a magyar nemzetet, amikor a koronázási hitlevél szövegének megállapítását, illetve abban a király czimének megállapítását Spitzmüller osztrák miiiisterelnöktől tette függővé? (Ugy van! balfelöl.) Nem tagadom, magam is erősítem, hogy igenis, a magyar nemzet súlya ebben a világháborúban rendkívül megnövekedett. De ez nem a ministerelnök ur érdeme, hanem annak a rendkívüli erőkifejtésnek s annak a párját ritkító hősiességnek és hűségnek, amelyet a magyar nemzet e háború folyamán tanúsított. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Justh János: Daczára Tiszának! Lovászy Márton: A harmadik jogczimét a ministerelnök ur onnan meriti, hogy azt állítja, hogy a nemzet közvéleményének a bizalma őbenne összpontosul. (JÉlénk felkiáltások a jobboldalon : Ez igaz! Felkiáltások a baloldalon : Ejha!) En is azt tartom, hogy igenis, annak, aki a nemzet nevében a király fejére teszi a deczember 18-án, hétfőn. 187 koronát, egyik kelléke az kell hogy legyen, hogy a nemzet egészének, vagy legalább is a nemzet túlnyomó nagy részének bizalmát, szeretetét, tiszteletét és ragaszkodását élvezze. (Ugy van! balfelöl.) És nem is áll az az ellenvetés, amit hallottam, hogy hiszen ilyen férfiút talán nem is lehet találni, mert aki az egyik pártnak tetszik, akiben az egyik párt bízik, az a másik párt bizalmát nem bírja. Ezt az állítást a tények megezáfolták, mert hiszen első körültekintésre sikerült egy olyan férfiút találni, akiben, bátran állithatom, az egész nemzet nemcsak hogy megbízik, de őt a legnagyobb szeretettel, a legnagyobb bizalommal és a legnagyobb ragaszkodással övezi körül. (Igaz, ugy van! a baloldalon.) Annyi bizonyos azonban, hogy mindenki inkább mondhatja el ezt magáról, mint gróf Tisza István ministerelnök. (Ugy van ! balfelöl. Élénk ellenmondások a jobboldalon.) Arra a kérdésre, hogy mikor, mely alkalommal, milyen időpontban nyilvánította ki a magyar nemzet az ő bizalmát gróf Tisza István iránt, arra sem a ministerelnök ur, sem. a többségből senki válaszolni nem tud. (Ugy van! balfelöl) Mert a ministerelnöK: ur azt a sajátságos látványt nyújtja nekünk, hogy ő itt immár másodízben évek hosszú során keresztül ministerelnökösködik, anélkül, hogy valaha erre a nemzet neki mandátumot adott volna. 1903-ban került a ministerelnök ur először az uralomra. S melyik többségre támaszkodott akkor? Arra a többségre, amelyet 1901-ben a nemzet Széll Kálmánnak adott, aki a jog, törvény és igazság jelszavával nyerte meg ezt a többséget a nemzettől. Tehát olyan programmal, amely a ministerelnök ur programmjával s a ministerelnök ur kormányzati rendszerével homlokegyenest ellenkezik. (Ugy van! balfelöl.) Azután 1905-ben fordult maga a ministerelnök ur a nemzethez. És akkor, amint az köztudomású, a nemzet olyan határozottan, olyan minden kétséget kizárólag, olyan impozánsan tagadta meg és vonta meg tőle ezt a bizalmat, hogy ahhoz, azt hiszem, semmiféle kétség nem férhetett. Harmadízben most, amikor a t. ministerelnök ur mögött megint egy többség áll, azt látjuk, hogy ez a többség, amelynek létrehozása egyéb körülményeivel ebben a pillanatban nem kívánok foglalkozni, (Felkiáltások a baloldalon: Kár!) ez a többség gróf Khuen-Héderváry Károly ministerelnöksége alatt, az általános választói jog programmjával ment bele a küzdelembe. Tehát ismét egy programmal, amely a ministerelnök ur programmjával homlokegyenest ellenkezik. (Ugy van! balfelöl.) Az a körülmény, hogy e többségek, melyek a nemzettől meghatározott programmot nyertek, e programmot cserbehagyták ós kaphatók voltak homlokegyenest ellenkező másik programm támogatására, a nemzet ítéletének tisztaságán és 24*
