Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-680
176 680. országos ülés 1916 Nézzük a precedenseket. 1867-ben •. két felfogás létezett. Az egyik felfogás az volt, amelyet Deák Ferencz képviselt és amely azután érvényre jutott, Hogy tekintettel arra, hogy a nádor választott tisztviselő, ha nincs nádor, akkor választani kell egy más egyént. Ezzel szemben állott egyes nagytekintélyű főrendeknek az a nézete, — ezek között volt gróf Cziráky János, Majláth Antal és Majláth György országbíró — hogy választásra tulajdonképen nincs szükség, hogy precedensek értelmében a nádort az országbiró helyettesitheti. Ezen felfogások egyikének sem felel meg az az ut, amelyen önök haladni akarnak. Nézzük Deák Ferencz álláspontját. Érdemesnek tartom, — hiszen rövidek ezek a beszédek — azokat felolvasni. (Kálijuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Először is Deák Ferencz már májusban, mikor még nem volt a koronázásról szó, hanem a nádori állás újraszervezéséről, rámutatott arra, hogy szükség lesz nemsokára arról gondoskodni, hogy ki végezze a meg nem választott nádornak teendőit a koronázásnál. Ekkor azt mondja (Olvassa): »Eddig a nádor koronázott. És ennek józan közjogi alapja is volt: mert koronáz az ország, a koronát az ország teszi a király fejére, tehát igen természetes volt, hogy a nádor, mint az ország választottja, volt ezen teendőkkel megbízva. És midőn nádor nem volt, az ország élt jogával és maga választotta erre azon férfiút, kit evvel megtisztelni akart s így választá meg Batthyány Ferenczet.« Mikor azután tényleg gondoskodni kellett a koronázásról, először is nem az akkori ministerelnök neve vetődött fel, hanem Deák Ferenczé; természetszerűleg is, mert az övé volt az érdem oroszlánrésze, hogy a koronázás lehetővé vált, hogy a kiegyezés létesült. Deák Ferencz, mint ezt akkor Zichy Antal memoárjaiban megjegyzi, visszautasította ezt a megtiszteltetést; azt mondta, inkább lemond a mandátumról, mintsem hogy ő koronázza a királyt. így került azután elsősorban az előtérbe az akkori ministerelnök, akinek a koronázás lehetővé tételében, a kiegyezés megkötésében Deák Ferencz mellett a legnagyobb szerepe volt. Az országgyűlést akkor ennek az érdemnek méltánylása vezette. Akkor a ministerelnök talán alig volt kormányon vagy két hónapig, politikai harczai még nem is voltak, más fontosabb törvényjavaslatot az a ház nem is tárgyalt, mint a közösügyekről szóló törvényjavaslatokat, amelyekért azonban a valódi felelősséget Deák Ferencz vitte, aki egyáltalában a vezérszerepet játszotta addig a küzdelmekben, ugy hogy nem a politikai küzdelmek porondjáról lépett a koronázás termébe a magyar ministerelnök, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hanem kivételesen szerencsés, kivételesen harmonikus időben az egész nemzet megbízottja lehetett. (Ugy van ! Ugy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) deczember 18-án, hétfőn. Deák Ferencz 1867 június 4-ikén a következő indítványt tette (olvassa) : »A nádor — és méltán -— képviselte az országot, mert az ország első választott tisztviselője volt. Most, minthogy a nádori hivatal üresedésben van, az a kérdés támad, ki teljesítse a koronázásnál ezen teendőket ? Mind a dolog természete és azon tekintet, hogy a nádor ezeket az ország nevében ugy teljesítette, mint az ország választottja — nem a többség választottjáról beszél (Derültség jobbfelől.) — mind pedig a múlt idők példája, különösen az, amely Miksa király megkoronáztatásánál követtetett, azon véleményt támogatják, hogy e teendőt most nádor nemlétében az teljesítse, kit az ország erre meg fog választani. Ezen tiszttel gróf Andrássy Gyulát indítványozom megbízatni, de nem ugy mint ministerelnököt, (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert én ezt a hivatalhoz kötni jövőre sem szeretném, hanem ezt egyénileg ráruházott megbízásnak kívánom tekinteni.« Tehát ő azt mondta, hogy ezt a jövőben sem szeretné. Ha pedig ez helyes, akkor ezzel szemben ne méltóztassék megtagadni ezt azzal, amit majd a többség részéről javaslatba fognak hozni. A ministerelnök ur tegnap rámutatott arra, amit különben a bizottsági tárgyalásnál nyíltan, leplezetlen őszinteséggel is elmondott, hogy őszerinte csakis a ministerelnököt lehet megválasztani. (Derültség a baloldalon.) Most magyaráztam, hogy nem minden ministerelnököt . . . (Zaj és közbeszólások a jobb- és a baloldalon.) ugy látszik, arra gondolt, hogy Fejérváryt nem lehetett volna . . . (Nagy zaj és közbeszólások a bal- és a szélsőbaloldalon : Lukácsot I) Lukács László, Khuen-Héderváry Károly mind koronázhattak volna a ministerelnök ur . . . (Felkiáltások a baloldalon: Lukács!) Polónyi Géza: Eécsey ! (Zaj.) Gr, Andrássy Gyula: ... definicziója szerint. (Zaj és közbekiáltások a jobb- és a báloldalon.) Rakovszky István: Lukács szenved, ő élvezi a gyümölcsöket. (Zaj a jobboldalon.) Gr. Andrássy Gyula." ... a ministerelnök ur azt mondta, hogy (olvassa) : »olyankor, amidőn a ministerelnöki széken olyan egyén ül, akit az ország közvéleményének az országgyűlés többsége mögött álló része politikai vezérének tart, akit az országos közvéleménynek az a része a legalkalmasabb egyénnek tart arra, hogy a nemzet álláspontjának ekszponense legyen, ilyenkor a közérdek azt kívánja, hogy ezzel a tiszttel a ministerelnök bizassék meg«. (Zaj és ellenmondások a baloldalon.) E szerint a kijelentés szerint ez minden ministereinökre ráillik, aki mögött itt párt van. Még azt sem mondja, hogy olyan ministerelnök is koronázhat, aki mögött az ország többsége van, hanem csak azt mondja, hogy aki mögött párt ül. Ez homlokegyenest ellentétben áll Deák Ferencz felfogásával. Deák világosan azt mondta, hogy nem kívánja a jövőben sem a ministerelnöki álláshoz kötni ezt a tisztet és önök most egyszersmindenkorra a ministerelnöki álláshoz kötik és mégis