Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-679

158 679. országos ülés 1916 deczember 16-án, szombaton. hibája, amelyet utólagosan deklarácziókkal,

r sőt törvénynyel is alig lehetne rektifikálni. Épen ezért abban a nézetben vagyok, hogy a bizottság által ajánlott bevezetés helyébe tétessék gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam indítványának megfelelően az a ezim, amelyet az eskü szövegében úgyis alkalmaznak. Nem értem, hogy amikor a magyar királyt a magyar törvényhozás koronázza, amikor a tisztelt osztrák urak, akik minden vonatkozásban distinguished foreigner-ek, miért" kellene ezekre a distinguished foreigner urakra tekintettel lennünk csak azért, mert megbuktak. (Helyeslés a baloldalon.) Uraim, a magyar állam önállóságának megcsúfolása, ha itt azt mondják, hogy az osztrák kormány bukása miatt mi a hitlevelet rendesen meg nem. csinálhatjuk. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elfogadom gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam indítványát. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Gróf Andrássy Gyula képviselő ur kivan szólni. Gr. Andrássy Gyula: T. ház! Minthogy nem voltam jelen, amikor a t. ministerelnök ur mai beszédemre válaszolt, nem reflektálhatok azokra, amiket esetleg délelőtti beszédemre vonatkozólag mondott és ezért egészen röviden kívánok én is a ezim kérdéséhez szólni. (Halljuk!) Abszolúte nem látom be, nem tudom felhozott-e a t. ministerelnök ur olyan érvet, amelyet belátnék, ha itt lettem volna, de igy abszolúte nem látom be, hogy miért kell olyan czimzést bevenni a hitlevélbe, amelyet ő sem helyesel, hisz a bizottságban ő is bejelentette, hogy módosításokat kivan keresztülvinni, amelyeket az osztrák kormány bukása következtében nem lehetett véglegesen megcsinálni. Igazán nem tudom, miért ragaszkodunk olyan valamihez, ami mindnyájunk meggyőződésével ellenkezik és miért nem választunk olyan formát, amely mindnyájunk meggyőződésével megegyezik. Nem hiszem, hogy bárkinek, még a ministerelnök urnak is elvi kifogása lehetne az ellen, bár eddig szokásban nem volt, hogy a magyar törvényekben a magyar király magyar czime használtassák. (Ugy van! a baloldalon.) Ez valóban semmi irányban sem veszélyes, nem homályosítja el azt a közjogi kapcsolatot, amelynek ón is ép olyan hive vagyok, mint a t. ministerelnök ur. Rámutattam a bizottságban, itt is felemlítem, hogy Németországban a német birodalmi törvényeket ugy szentesitik, hogy a császár és porosz király van említve, a porosz törvényeket pedig ugy, hogy csak a porosz király van említve, pedig ott ez a két fejedelmi méltóság bizonyos fokig alárendeltségi viszonyban van, holott a magyar király és az osztrák császár egymástól teljesen független két méltóság. Valóban nem tudom, ha már nem lehet uj nagy czimet megállapítani vagy a nagy ezim javítását keresztülvinni Ausztria belviszonyai miatt, hogy miért nem nyulunk ehhez az eszközhöz? Vagy miért nem várunk legalább is addig — amire a főrendiház tárgyalásának elhalasztása adna módot — amíg a ezim meg lesz állapitható? Ugy tudom, hogy az osztrák kormány már ki van nevezve és hogy talán már hamar állást foglalhatna a nagy ezim kérdésében. Ezek alapján a legnagyobb hibának tartom beleerőltetni a törvénybe olyasvalamit, amit helyesnek senki sem tart. (Elénlc helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólni? Rakovszky István képviselő ur. Rakovszky István: T. ház! Már az általános vitában felemiitettem, hogy a czimhez külön fel fogok szólalni és indokolni fogom, miért nem fogadjuk el ezt a czimet, mely abszolúte nem felel meg közjogi felfogásunknak, de nem felel meg annak a felfogásnak sem, amelyet a t. ministerelnök ur vall. A t. ministereink ur azt mondta, hogy a 67-iki czimezést elfogadja és ennek alapján készítette a mostani czimzést. Ez azonban nincs igy, mert hiszen a czimben változás történt. A bizottság szövegében a ezim igy hangzik (Olvassa): »Mi I. Károly Isten kegyelméből Ausztriai Császár, Magyarország e néven IV. Apostoli Királya, Cseh, Dalmát, Horvát-Szlavonországok, Galiczia, Lodoméria, Ráma, Szerb. Kun és Bolgár országok, ugy Illyria, Jeruzsálem stb. királya . . .« stb. Ezzel szemben az 1867 : II. t.-ezikkben beiktatott királyi hitlevél czimzése ekként szól (Olvassa): »Mi I. Ferencz József Isten kedvező kegyelméből Ausztriai Császár, Magyar, Cseh, Dalmát, Horvát, Tót, Halics, Ladomér, Ráma, Szerb, Kun és Bolgárországok Apostoli, ugy Illyria, Jeruzsálem stb. királya . . .« A ministerelnök ur tehát változtatott ezen a czimen, annak ellenére, hogy az osztrák kormány ehhez nem járult hozzá. Vagy talán csak ehhez járult .volna hozzá nagy kegyesen az osztrák kormány, a többi változtatáshoz nem? Ebben az osztrák kormánynak hozzászólási joga nincs. Hogy a magyar országgyűlés hogyan állapítja meg a magyar király czimet, ebbe az osztrákoknak beleszólásuk nincs, legkevésbbé akkor, amikor ilyen fontos közjogi okmányról van szó. (Ugy van! a baloldalon.) Ha pedig én arra az álláspontra helyezkednék, amelyen a t. ministerelnök ur van, midőn azt mondja, hogy az osztrák kormány bukása következtében nem tudja ugy elintézni az ügyet, amint ez neki és pártjának és nekünk is megfelelő volna, akkor is el lehet az ügyet 24 óra alatt intézni, hiszen megvan az nj osztrák kormány, a kérdést lehet tisztázni, különösen akkor, amikor Magyarországnak jogos kívánsága és helyes közjogi álláspontja ezáltal érvényre emelhető. En a bizottság által indítványozott czimet