Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-670

670. országos ülés 1916 kor, ha fájó szívvel is, láthatta, hogy veszedelem idejében- magyar nemzete az ő hivó szavára hogy indult hadba, indult pedig az 6 nevének hangos dalbafoglalásával és indult, hogy trónját és az ország érdekeit megvédelmezze. (Ugy van!) Sokat sanyargatott és sok szenvedésen át hosszura nyúlt életében egy volt, ami további munkásságra serkentette, biztatta és ez az, amit végrendeletéből tudtunk meg, az a tudat, hog}^ népei szeretik. Nekünk pedig boldogító érzés, hogy megvolt ez a tudata, amikor Íróasztalától, munkás­ságának műhelyéből, ha fáradtan is, de nyugodtan szenderült át szenvedés nélkül, egy nyugalmasabb és jobb világba, ahonnan nem fog rólunk megfe­ledkezni, mint mi sem fogunk megfeledkezni róla soha, sőt kötelességünknek fogjuk ismerni, hogy jövő nemzedékekbe is átplántáljuk és neveljük azt a hálás emléket, amelylyel nagy királyunk iránt viseltetünk. Az elnökség javaslatait a jiárt nevében, amely­nek élén állok, elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Gróf Apponyi Albert képviselő ur kivan szólni. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert: T. ház ! (Halljuk! Hall­juk !) Egy hosszú uralkodás, a leghosszabb, melyet valaha fejedelem nagykoruan gyakorolt, egy viszon­tagságteljes élet, a leghullámzóbbak egyike, ame­lyekről az ember tragédiája beszélhet, jutott e na­pokban befejezéséhez. Meghalt az a magyar ki­rály, akinek tényleges uralkodása a legsúlyosabb körülmények között kezdődött és akit, midőn, mint közel félszázados koronás király sirba száll, hű magyar népének szeretete és kegyelete kisér a történetbe.Meghalt egy világháború borzalmai közt, amely reánehezedett agg korára és amelynek dicső befejezését megélni neki nem adatott. Megnyertük-e már az ő fejedelmi alakjával szemben azt a történeti távlatot, mely igazságos méltatásra képesit, melyben egyéniségének és tet­teinek fővonásai kidomborodnak a zavaró részletek sokaságából ? Merhetünk-e már ma, gyászunk és kegyeletünk egyszerű kifejezésénél többet szólni ? Ugy hiszem, hogy igen. Hosszú évek tisztázó munkájával felér az, amit a halál egy jűllanat alatt végez. Ebből a sirból rög­tön felemelkedik egy kép, amelyet kiegészít, mó­dosít, hol tompít, hol kiélez, de legfőbb vonásaiban érintetlenül hagy további idők ecsetkezelése. Ez a kép egyéni vonásokat mutat : a puritán igénytelenség és egyszerűség, a vasszorgalom és kitartás, a példátlan kötelességtudás képét, ame­lyet nem tör meg sem a kor haladása, sem a feje­delmet és az embert sújtott csapások sokasága. De ezeknél időzni nem kívánok. Amit ebben a pillanatban ugy látunk, hogy lefoglalja egész figyel­münket : az a boldogult uralkodó ténykedésének az akimagasió része, amely hazánk közjogi helyzeté­nek tisztázására vonatkozik, az, amit ő maga élete tulííjdonképeni művének tekintett és ami valóban az ő jogczime a történeti nagyságra, emlékének azon törvényes megörökítésére, mely az elnök ur I javaslatai közt foglaltatik. | november 27-én, hétfőn. 7 Ennek a műnek a közös ügyekre vonatkozó részével az a párt, amelynek nevében szólni szeren­esés vagyok, tudvalevőleg elvi ellentétben áll. De azt az alapvető tételt, amely az egész magyar­nemzet közös hitvallása és amelyet az 1790—91. évi X. törvényczikk juttatott szabatosan kifeje­zésre, azt, hogy Magyarország az 1723. évi I. és II. törvényczikk által létesített dinasztikus és kölcsö­nös védelmi kapcsolatban fentartotta önálló állami szuverenitásának teljességét, Ferencz József. ki­egyezése is kiindulópontul vette ; ezen az alapon, oldotta meg azt, amire minden uralkodónak, aki magyar király és egyúttal osztrák Császár, természetszerűen törekednie kell és amire az 1723. és 1848. évi magyar törvényhozók is törekedtek : a jogara alatt levő két állam kölcsönös védelmének intézményes biztosítását. (Ugy van ! balfelől.) És habár mi a megoldást sok részében sze­rencsésnek nem tartjuk, azt a tényt, hogy ezen az alapon, hazánk állami önállóságának elvi alapján létesült, amelyről letérés többé nem is gondolható, (Ugy van! balfelől.) mert immár nem csupán a nemzetnek, hanem az uralkodó­háznak is hagyományává lett és hogy ezzel hazánk törvényes függetlensége ujabb megdönthetetlen biztosítékot nyert, a megdicsőült király halha­tatlan érdeméül ismerjük el. (Ugy van ! Ugy van !) A mű nincs befejezve, az alapgondolat minden következménye még nem vonatott le ; ugy kegye­letünk I. Ferencz József, mint hűségünk IV. Károly király iránt arra késztet, hogy ezt a befejezést, a magyar nemzeti élet teljességének kivívását egész erőnkből munkáljuk. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) D.j sohasem felejthetjük, hogy a legnagyobb, a múlt hagyományai folytán legnehezebb, a döntő lépést Ferencz József király tette meg, (Ugy van ! Ugy van,!) a legnehezebbet : mert van-e nehezebb dolog, mint hagyományokat nem csupán meg­szakítani, hanem ellenkező hagyománynyá vál­toztatni ? a legdöntőbbet, inert ezzel nemzeti hitvallásunk évszázados küzdelme az ellenkező irányzatokkal szemben, e hitvallás elvi diadalával nyert befejezést, nem csupán a mi üdvünkre, hanem Ö felsége összes országai hatalmi állásá­nak gyarapitására is. (Ugy van !) Ez domborodik ki előttünk Ferencz József élete művéből, sírját ez teszi szentté lelkületünk­ben ; ez ragyogja túl emlékében uralkodásának azon tényeit, amelyekkel együttérzést nem vall­hatunk ; ez biztosítja számára a nemzet soha nem múló kegyeletét. Ezek alapján elvbarátaimmal együtt elfoga­dom az összes elnöki javaslatokat. (Helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsőbalodalon.) Elnök ." Gróf Andrássy Gyula képviselő ur kivan szólni. Gr. Andrássy Gyula : T. képviselőház ! A nem­zetek vezéreinek méltatásánál, legyenek azok uralkodók vagy államférfiak, önkénytelenül három tekintet nyomul előtérbe; az egyik a személy, a másik az, hogy az illető milyen gondolatot

Next

/
Thumbnails
Contents