Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-670
670. országos ülés 1916 kor, ha fájó szívvel is, láthatta, hogy veszedelem idejében- magyar nemzete az ő hivó szavára hogy indult hadba, indult pedig az 6 nevének hangos dalbafoglalásával és indult, hogy trónját és az ország érdekeit megvédelmezze. (Ugy van!) Sokat sanyargatott és sok szenvedésen át hosszura nyúlt életében egy volt, ami további munkásságra serkentette, biztatta és ez az, amit végrendeletéből tudtunk meg, az a tudat, hog}^ népei szeretik. Nekünk pedig boldogító érzés, hogy megvolt ez a tudata, amikor Íróasztalától, munkásságának műhelyéből, ha fáradtan is, de nyugodtan szenderült át szenvedés nélkül, egy nyugalmasabb és jobb világba, ahonnan nem fog rólunk megfeledkezni, mint mi sem fogunk megfeledkezni róla soha, sőt kötelességünknek fogjuk ismerni, hogy jövő nemzedékekbe is átplántáljuk és neveljük azt a hálás emléket, amelylyel nagy királyunk iránt viseltetünk. Az elnökség javaslatait a jiárt nevében, amelynek élén állok, elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Gróf Apponyi Albert képviselő ur kivan szólni. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert: T. ház ! (Halljuk! Halljuk !) Egy hosszú uralkodás, a leghosszabb, melyet valaha fejedelem nagykoruan gyakorolt, egy viszontagságteljes élet, a leghullámzóbbak egyike, amelyekről az ember tragédiája beszélhet, jutott e napokban befejezéséhez. Meghalt az a magyar király, akinek tényleges uralkodása a legsúlyosabb körülmények között kezdődött és akit, midőn, mint közel félszázados koronás király sirba száll, hű magyar népének szeretete és kegyelete kisér a történetbe.Meghalt egy világháború borzalmai közt, amely reánehezedett agg korára és amelynek dicső befejezését megélni neki nem adatott. Megnyertük-e már az ő fejedelmi alakjával szemben azt a történeti távlatot, mely igazságos méltatásra képesit, melyben egyéniségének és tetteinek fővonásai kidomborodnak a zavaró részletek sokaságából ? Merhetünk-e már ma, gyászunk és kegyeletünk egyszerű kifejezésénél többet szólni ? Ugy hiszem, hogy igen. Hosszú évek tisztázó munkájával felér az, amit a halál egy jűllanat alatt végez. Ebből a sirból rögtön felemelkedik egy kép, amelyet kiegészít, módosít, hol tompít, hol kiélez, de legfőbb vonásaiban érintetlenül hagy további idők ecsetkezelése. Ez a kép egyéni vonásokat mutat : a puritán igénytelenség és egyszerűség, a vasszorgalom és kitartás, a példátlan kötelességtudás képét, amelyet nem tör meg sem a kor haladása, sem a fejedelmet és az embert sújtott csapások sokasága. De ezeknél időzni nem kívánok. Amit ebben a pillanatban ugy látunk, hogy lefoglalja egész figyelmünket : az a boldogult uralkodó ténykedésének az akimagasió része, amely hazánk közjogi helyzetének tisztázására vonatkozik, az, amit ő maga élete tulííjdonképeni művének tekintett és ami valóban az ő jogczime a történeti nagyságra, emlékének azon törvényes megörökítésére, mely az elnök ur I javaslatai közt foglaltatik. | november 27-én, hétfőn. 7 Ennek a műnek a közös ügyekre vonatkozó részével az a párt, amelynek nevében szólni szerenesés vagyok, tudvalevőleg elvi ellentétben áll. De azt az alapvető tételt, amely az egész magyarnemzet közös hitvallása és amelyet az 1790—91. évi X. törvényczikk juttatott szabatosan kifejezésre, azt, hogy Magyarország az 1723. évi I. és II. törvényczikk által létesített dinasztikus és kölcsönös védelmi kapcsolatban fentartotta önálló állami szuverenitásának teljességét, Ferencz József. kiegyezése is kiindulópontul vette ; ezen az alapon, oldotta meg azt, amire minden uralkodónak, aki magyar király és egyúttal osztrák Császár, természetszerűen törekednie kell és amire az 1723. és 1848. évi magyar törvényhozók is törekedtek : a jogara alatt levő két állam kölcsönös védelmének intézményes biztosítását. (Ugy van ! balfelől.) És habár mi a megoldást sok részében szerencsésnek nem tartjuk, azt a tényt, hogy ezen az alapon, hazánk állami önállóságának elvi alapján létesült, amelyről letérés többé nem is gondolható, (Ugy van! balfelől.) mert immár nem csupán a nemzetnek, hanem az uralkodóháznak is hagyományává lett és hogy ezzel hazánk törvényes függetlensége ujabb megdönthetetlen biztosítékot nyert, a megdicsőült király halhatatlan érdeméül ismerjük el. (Ugy van ! Ugy van !) A mű nincs befejezve, az alapgondolat minden következménye még nem vonatott le ; ugy kegyeletünk I. Ferencz József, mint hűségünk IV. Károly király iránt arra késztet, hogy ezt a befejezést, a magyar nemzeti élet teljességének kivívását egész erőnkből munkáljuk. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) D.j sohasem felejthetjük, hogy a legnagyobb, a múlt hagyományai folytán legnehezebb, a döntő lépést Ferencz József király tette meg, (Ugy van ! Ugy van,!) a legnehezebbet : mert van-e nehezebb dolog, mint hagyományokat nem csupán megszakítani, hanem ellenkező hagyománynyá változtatni ? a legdöntőbbet, inert ezzel nemzeti hitvallásunk évszázados küzdelme az ellenkező irányzatokkal szemben, e hitvallás elvi diadalával nyert befejezést, nem csupán a mi üdvünkre, hanem Ö felsége összes országai hatalmi állásának gyarapitására is. (Ugy van !) Ez domborodik ki előttünk Ferencz József élete művéből, sírját ez teszi szentté lelkületünkben ; ez ragyogja túl emlékében uralkodásának azon tényeit, amelyekkel együttérzést nem vallhatunk ; ez biztosítja számára a nemzet soha nem múló kegyeletét. Ezek alapján elvbarátaimmal együtt elfogadom az összes elnöki javaslatokat. (Helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsőbalodalon.) Elnök ." Gróf Andrássy Gyula képviselő ur kivan szólni. Gr. Andrássy Gyula : T. képviselőház ! A nemzetek vezéreinek méltatásánál, legyenek azok uralkodók vagy államférfiak, önkénytelenül három tekintet nyomul előtérbe; az egyik a személy, a másik az, hogy az illető milyen gondolatot