Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-679

136 679. országos ülés 1916 dec viszonyaik igy vagy amúgy fejlődésével ugy kezelhetnek, mint nekik tetszik, mondván, hogy »az erdélyi unió mese, hiszen ti magatok szövegeztétek nekem azt a hitlevelet, amelyben Erdély nagyfejedelmének engem elismertetek.» Bocsásson meg a t. előadó ur és oszlassa el aggodalmaimat, hátha én tévedek. De nézzék meg csak az urak közelebbről a dolgot. Ha ezt a czimet, amely a saját okmányukban van, ha a hitlevélben czimet összehasonlítják az esküben levő czimmel, tetszik tudni, hogy ebben az okmányban, ebben a hitlevélben magában a király czime vagy négyféleképen fordul elő ? Egyszer »örökös király*, egyszer »apostoli király», egyszer mind a kettő, egyszer egyik sem. (Derültség. Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ne vegyék zokon tőlem, talán egy kissé komikus alakban festem, de az ilyeneket nem lehet másként megérteni. Ne méltóztassék ragaszkodni ilyen szibillákhoz, amelyek azután politikai és históriai lehetetlenségre vezetnek és már most elégedjünk meg azzal, hogy nekünk a hit lévé elég, ha azt a mi dicsőséges, fenkölt, nemes alkotmányunknak, a szent koronának dicsőséges tagja : a magyar király állítja ki és higyjünk annak az eskünek, amelyet a n agyar király esküszik. De nekem semmi szükségem sincs arra, hogy az osztrák császár, vagy nem tudom, Halicsnak és Lodomér'áiak a királya tegye le az esküt, mert én arra az alkotmánygarancziára nem vagyok kiváncsi, amelyet a magyar alkotmány megtartása tekintetében nekem az osztrák császár ad. (Helyeslés a szélsóbaloldalon.) Ez, uraim, igenis egyedül helyes álláspont ; semmi mást nem kívánunk, mint azt, hegy a magyar alkotmány a maga díszében, a maga örökre becses múltjában maradjon szeplőtlen és védelmezzük meg legalább magunk a magyar királyt, mikor alkalmatlan idegenek az osztrák császárnak révén kopogtatnak nála. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. uraim, hogy a külföldi vonatkozásokban minden olyan aktusban, amelyben nem egyedül a nemzet és király érdekelt, megállapítsuk és a létező közjogi viszonynak megfelelően stipuJáljuk a király czimeit, ez a helyes, ebben mindnyájan egyetértünk. De amiről most szó van és ami talán fejtegetéseimből eddig is eléggé láderült, az, hogy azokba a jogviszonylatokba azonban, amelyek kizárólag a magyar király és a magyar nemzet és nép érdekeit érintik, ne igyekezzünk magunk belekeverni olyan mozzanatokat, amelyek a múltban is félreértésre adtak okot (ügy van ! a szélsóbaloldalon.) és most is egész iskolát teremtettek odaát Ausztriában, mert nekünk semmi szükségünk sincs arra, hogy kétessé tegyük a magyar nemzet számára az amúgy is bizonytalan jövőt. (Helyeslés a szélsóbaloldalon,) Ez nem pártpregramm, ez nem pártérdek. (ügy van! a. szélsőbaloldalon.) Arra hívjuk fel önöket, hogy mikor koronáznak, koronázzák meg a magyar nemzetnek dicsőséges múltját és ne en•zember 16-án, szombaton. gedjék elhomályosítani a koronázás tényében a magyar nemzetnek alkotmányát és azt, hogy büszkék vagyunk arra. hegy van egy királyunk, aki akkor, mikor velünk szerződik, csak magyar király. T. ház ! Most már talán ismételhetem kérésemet ? Elnök : Az ülést délután i óráig felfüggesztem. (Szünet idán.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Polónyi Géza képviselő urat illeti a szó. Polónyi Géza: T. képviselőház! (Halljuk.' Halljuk!) A czim kérdéséről szóltam, amidőn félbeszakítottam beszédem fonalát, ezért ott vagyok kénytelen folytatni. Néhány észrevételem van még a czimre vonatkozólag, hogy azután a napirenden lévő kérdés legfontosabb részével számolhassak le és Ígéretemhez képest megvívjam az ütközetet azoknak felfogásával, akik gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam álláspontját csztják. (Halljuk ! bal)'elől!) Elsősorban is, nehogy elmulaszszam megjegyezni, nem tudom, szándékosan történik-e vagy pedig csak a sietősség okozza, hogy a regnikoláris deputáczió által elénk terjesztett javaslatban mindjárt . a bevezetésben, a ezim ugy idéztetik, hegy ez beleütközik abba az egész indokolásba, amelyet az előadó ur terjeszt elő a bizottság nevében és beleütközik minden tradiczióba, amelyet ismerünk. Miért történik az, hogy Horvát-Szia von-Dalmátországok a bevezetésben különválasztatnak Magyarországtól és Csehország után következnek, ugy tüntetvén fel a dolgot, mintha ezek nem volnának partes adnexae, hanem osztrák provinczia, mint pl. Csehország, vagy Galiczia és Lodoméria? Nem vagyok képes elhinni, hogy ezt a regnikoláris bizottság komoly megfontolás után ajánlja. Én tehát azt hiszem, hogy ez a sietség okából történt, féltek, hogy megharagszik Spitzmüller ministerelnök ur, és siettek valamit becsúsztatni, a mi még jobban tetszik neki, mintha semmisem volna, t. i. becsúsztatják Horvát-Szlavon-Dalmátországot mint valami osztrák provincziát, (ügy van ! balfelől.) A második dolog, a mire nézve ugyanaz a véleményem, hogy t. i. nem komoly megfontolás eredménye, hanem becsusszantott hiba, az, hogy a czim bevezetésében Horvát-Szlavon-Dalmátországok kiközösittetnek az apostoli királyságból. Ha az volna az álláspont, hogy Horvát-SzlavonDalmátországokra nem terjed ki az apostoli királyság, akkor ezt konzekventer végig kellene vinni a hitlevél és eskü egész szövegén. Ha azonban tovább kutatok, akkor a hitlevél szövegében megtalálom az apostoli királyt Horvát-Szlavon-Dalmátországokkal való összefüggésben is és megtalálom az eskü szövegében is. Nekem azonban az előttem fekvő akták betűihez kell ragaszkodnom és fel kell tennem aa-