Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-679

128 679. országos ülés 1916 deczember 16-án, szombaton. a nemzet a királysággal ; nem választott szabadon, hanem a király uralkodói jogait, legalább is e jogok túlnyomó nagy részét, azonnal gyakorolta, amint az előző király meghalt. Ugy hogy ami azelőtt szabad alku volt, az már tulaj donképen semmi garancziát nem nyújthatott volna, mert nem a királyválasztást lehetett feltételhez kötni, hanem csak a koronázást. Á koronázás tényét pedig elhalasztani ép oly kevéssé volt a nemzet, mint a király érdekében és az elhalasztás épen egy alkotmánybiztositékot koczkáztatott volna. Amint igy állott a kérdés, hogy koronázás nélkül a nemzetnek tulajdonképen működésre képes törvényhozása nincs ; van egy királya, a királyi hatalmak túlnyomó részével, anélkül hogy ő megesküdött volna az alkotmányra ; akkor természetes, hogy a nemzetnek ép ugy siettetnie kellett a megegyezést, mint a királynak és akkor a királyváltozás megszűnt olyan természetes alkalom lenni, midőn a nemzet uj garancziákat szerezhet. Miben állhatott akkor a garanczia ? Szerintem csakis abban, hogy a szabad alku helyére lépett a kétoldalú szigom kötelesség viszonya ; hogy kimondatott a törvénybm az, hogy akkor, mikor az uj király megkoronáztatja magát, illetőleg mielőtt megkoronáztatja magát, köteles kiadni egy levelet, amelyben megerősiti a nemzet jogait és alkotmányát, másrészről pedig, hogy a nemzet is vállalja azt a kötelességet, nog}^ ha a király kiadja ezt a hitlevelet, akkor megkoronáztatja. Ebbsn állhatott az egyetlen garanczia ebben a kérdésben e momentum idején, mert igy nem térhetett ki sem a király, sem a nemzet az elől az aktus elől, amely mindkét fél jogait megpecsételte, mindkét tényező jogait szentesitette. Ezt az utat választották tényleg őseink 1687-ben, amikor kimondták az örökjoggal kapcsolatosan, hogy minden utód, minden későbbi király tartozik hasonló hitlevelet kiadni, mint amit akkor megállapítottak és akkor kiadott a fiatal király, József. Ezzel biztosítva volt az, hogy minden trónváltozásnál a nemzet jogai újra megerősíttetnek. A kérdés már most csak az, hogy e tételből mi következik az igy létrejött hitlevél megváltoztatására vonatkozólag ? Ez az alaptétel, amely az 1687-iki törvényben le van fektetve. Az azóta is a hitlevelekben mint 5. pont szerepel, tehát élő jog mai napig. A kérdés csak az, hogy akadályozza-e a megváltoztatás lehetőségét? Szerintem, határozottan nem. Hogyha akkor azt akarták volna, hogy a létrejött hitlevél változtathatatlan legyen, akkor elsősorban ki kellett volna hagyni minden részletezést, akkor nem lehetett volna mást tenni, mint azt, hogy egynéhány mondatban az összes létező jogok biztosítását összefoglalni. Amint idézeteket vettek fel, természetszerűen nemcsak a változás lehetőségét, de a változás szükségét is előidézték. Attól a percztől fogva, hogy igy lett szövegezve a hitlevél, kétségtelen, efelett vita nem lehet, hogy amint a törvény változott, ugy kellett az idézeteknek változniok. Több példát felhozott a t. előadó ur. Bn csak egyre mutatok, a legutolsóra. Az 1867-iki hitlevélből például kikellett hagyni azt az idézetet, amely az 1741-iki törvényre vonatkozott, amely a nemesi privilégiumokat védi, minthogy az 1848-iki törvényalkotás azokat megszüntette. Ily szükség több is állott elő a múltban. Aztán természetes, hogy lehet és azt hiszem, ebben sem leket nézeteltérés, a gyakorlat eldöntötte a dolgot, lehet uj idézeteket bevonni, amint fejlődik a törvény, uj törvények létesülnek, természetszerűleg helyes, a preczedensnek és a törvényes állapotnak megfelel, hogy azokat az uj törvényeket, amelyekre a törvényhozás különös súlyt helyez, azokat névszerint meg is nevezi, azokat kiemeli, ami szintén többször történt. Az is talán kétségtelen, hogy uj törvényeket hozni hitlevél alakjában és autentice magyarázni szintén nem lehet, mert ez is csak törvényhozás utján lehet. A király pedig addig, amig meg nem koronáztatott, nem szentesíthet. Vitatható tehát csak az, hogy lehet-e mintegy a felségjogok miként való gyakorlására vonatkoztató elveket, ujabb Ígéreteket a király részéről ki-, fejezésre juttatni e hitlevélben, igen vagy nem. Jogi szempontból nézve a kérdést, megint azt mondom, hogy főként van ehhez joga a nemzetnek, hiszen az országgyűlésnek természetes joga feliratban akár a hitlevél alkalmából, akár máskor, a királyhoz fordulni és tőle bizonyos, erre nézve mérvadó kijelentéseket kérni. Ez meg is felelt a gyakorlatnak. A rendek mindig ugy fogták fel, hogy ehhez joguk van. Többször nagy és hosszú viták folytak e kérdés felett a rendi országgyűléseken. Igy 1741-ben, amikor Mária Terézia megkoronázásáról volt szó, a rendek egész uj hitlevelet nyújtottak a királynak, igy történt 1790-ben, akkor is teljesen uj, a régi, a választási időkre emlékeztető hitlevelet készítettek, amelyben felölelték az összes közelmúlt tapasztalatokat, azokat akarták uj ígéretek által mintegy utólag helyrehozni és a jövőt arra garántirozni, hogyne ismétlődjenek, de ezek a kísérletek nem sikerültek. Polónyi Géza: A király megígérte, hogy külön törvényt hoznak ! Gr. Andrássy Gyula: Mindig megtagadták. Azt mondták, és ebben egészen igazuk van, hogy nem kötelezhetők többre, mint amit elődeik adtak, hogy hozzájárulnak azokhoz, de ujabb ígéretekre nincsenek kötelezve. Ezt az álláspontot a rendek is végül minden esetben elfogadják, mert kétségtelen, hogy ámbár lehet többet kérni és a királynak feltétlenül joga van a hitlevélben honorálni a nemzet által őseitől nem kért uj kérelmekre, erre nem kötelezhető és amint kiadja az előbbi hü levelet, akkor az országgyűlés köteles őt megkoronázni. Es ebben láttam az uj intézmény legfőbb értékét, amelyet elhomályosítani nem akarnék, mert csak ugy kötelezhető a király feltétlenül arra, hogy a koronázás előtt a hitlevelet