Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-670

670. országos ülés 1916 november 27-én, hét/ön. 5 Javaslom, hogy testületileg vegyen részt a ház az elnökség vezetése alatt ugy a november hó 30-án Bécsben végbemenő temetésen, mint a Budapesten tartandó engesztelő szentmise-áldozaton, melynek időpontjáról a ház tagjai értesíttetni fognak. (Helyeslés.) Javaslom továbbá, határozza el a ház, hogy az országos gyásznak megfelelően üléseit felfüggeszti és első ülését a temetést követő ötödik napon, vagyis deozember hó 5-én, kedden délelőtt 10 órakor tartsa, melynek napirendjét a további munkálkodás fölötti döntés képezze. (Helyeslés.) Ha azonban addig a temetésen való részvételre vonatkozólag, vagy a gyászszal kapcsolatosan valamely további képviselőházi határozatra volna szükség, felhatalmazást kérek, hogy a házat — kizárólag e czélból — esetleg időközben is összehívhassam. (Általános Jielyeslés.) Kérem azt is, mondja ki a ház, hogy tagjai hatvan napon át gyászt fognak viselni. (Általános helyeslés.) Javaslom továbbá, határozza el a ház, hogy a megboldogult király emléke törvénybe iktattassák és megfelelő módon megörökittessék. (Általános helyeslés.) Azzal a javaslattal is bátorkodom még a ház elé járulni, mondja ki a ház, hogy Károly király és Zita királyné ő császári és apostoli királyi felségeiket ünnepélyesen üdvözölni fogja, amely üdvözletnek módozataira, valamint időpontjára nézve is egy későbbi ülésen lesz majd szerencsém előterjesztést tenni. (Általános helyeslés.) Végül kérem a t. házat, mondja ki, hogy határozatait a főrendiházzal szives tudomás és illetőleg szives hozájárulás végett közli. (Elénk helyeslés.) A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! Érzem feladatom egész súlyát, amidőn a mai gyászosan ünnepélyes alkalommal felszólalok. Hiszen, t." ház, ez a pillanat nem alkalmas megdicsőült nagy királyunk világtörténelmi alakjának méltó jellemzésére, arra pedig, hogy mindnyájunk lelkét betöltő érzelmeinknek szavakban adjak méltó kifejezést, nem érzem képesnek magamat. Megboldogult királyunk a magyar nemzet történelmének nagy alakjai közé tartozik : egyike ama nagy történelmi alakoknak, akik évszázados tradíciókkal szakitva, évszázadok útvesztőjéből vezették ki a nemzetet, alak megtalálták a helyes kibontakozás útját és biztos alapot raktak le egy boldogabb utókor számára. Egyike ő a nemzet nagy jóltevőinek, aki békés megoldását találta megoldhatatlannak látszó problémának, amely küzdelem, szenvedés és gyász forrása volt a nemzetre nézve hosszú évszázadokon keresztül. Az ő világtörténelmi rendeltetése, az ő életének műve e problémáknak megoldása volt. Hosszú uralkodásának 1848, 1867, 1896 és 1914 megannyi jelzőkövei. Trónra lépte a sokáig lappangó ellentétek végtelen egymásra törésének katasztrofális korszakába esett. E végzetes küzdelmek és az azokat követő gyászos korszak tanulságaiból meritette azt a mentő gondolatot, amely élete delén a magyar nemzettel való kiegyezés révpartjához juttatott királyt és nemzetet. Majd három évtized békés fejlődésére a nemzettel együtt örülve tekint vissza és lélekben egybeforrva a nemzettel üli meg a magyar állam ezredéves emlékünnepét, kevés vártatva rá a nyegyvennyolczas törvények megalkotásának ötvenedik évfordulóját. A béke műve folyik tovább. De nem adatott meg neki, hogy élete végéig élvezze a béke jótéteményeit. Tornyosultak a fellegek körülöttünk. Mind szemmel láthatóbb jelekben mutatkoztak ellenségeink gonosz indulatai. Provokáczió provokácziót ért és a világ legbékésebb fejedelme élete alkonyán trónjának, birodalmainak, mindnyájunk fenyegetett létének védelmére kardot rántani kényszerült. És t. ház, művének értéke ekkor tűnt ki igazán. A reánk zúdult nagy világkonflagráczió tüzpróbéja bizonyította be, hogy a magyar nemzet évezredes jogát és nemzeti létfeltételeit akadályozó intézmények elhárítása, amitől pedig oly sokan féltették a nagyhatalmi állást, az erőnek, a minden veszélylyel diadalmasan daezoló élő erőnek és hatalomnak milyen magas fokára emelte a monarchiát. Most bizonyult be igazán, minő erőforrás a magyar nemzet a nagyhatalmi állásra nézve, csak sikerüljön eltávolítani a magyar nemzet jogait és szabad fejlődését gátló intézmények bilincseit. Most tűnt ki igazán, minő végzetes tévedés volt erőforrást látni a békóban. Hiszabékó megakadályozhatja ellentétek kitörését, csendet, külső nyugalmat teremthet, de erő forrása nem lehet soha. (Általános helyeslés.) Csak a nemzet erejének szabaddá tétele adhatta meg ez erőkifejtésnek azt a makszimuniát, melyre ennek az ezer veszélytől környezett monarchiának, ennek az ezer ellenség túlerejétől körülvett magyar nemzetnek feltétlen szüksége van. (Általános élénk helyeslés.) Ez volt a valódi nagyhatalmi érdek, ez volt a valódi feladat. A magyar nemzet törvényes jogainak és létfeltételeinek a közös védelem, a katonai és külügyi akczióképesség feltételeivel való összhangbahozatala utján kellett szabaddá tenni a magyar nemzet előtt a tért, kellett lehetővé tenni azt, hogy latba vesse a közös biztonság, a közös dicsőség, a közös erő nagv czéljaira a benne rejlő egész erőt. (Általános helyeslés.) Ugy hogy boldogult nagy királyunk élete művének igaz megpecsételése, életének apoteózisa a jelen világháború. Az ut, amelyen a kiegyezéstől a világháború nagy erőpróbájáig eljutottunk, nem volt könnyű, nem volt sima, nem volt egyenletes. Zátonyok és örvények között kellett elevezni; fennállott még az ellentétnek, a súrlódásnak, a bizonytalanságnak számos momentuma s voltak pillanatok, amidőn kétségesnek látszott a siker. A mű megalkotójának is lehettek kétségtől, gondtól, aggodalomtól megzavart órái. De hogy mindezen bajok, veszélyek és nehézségek felett a kiegyezés műve, nemzet és király