Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-679

679. országos ülés 1916 deczember 16-án, szombaton. 121 pedig annyira lényegesek, hogy én és elvbarátaim, kik a bizottsági tárgyalásban résztvettünk, indít­tatva éreztük magunkat arra, hogy ezeket a kü­lönbségeket különvélemény alakjában terjeszszük az országgyűlés elé. A kiindulópont egy és ugyanaz, mert a t. elő­adó ur jelentésének második lapján, felülről a ne­gyedik bekezdésben, midőn a hitlevélen eszközöl­hető változtatásokról szól, maga is azt mondja, hogy (olvassa) : »a változtatások csak olyanok lehet­nek, amelyek a lényeget nem érintik s amelyek szerkezetének alapvonásait nem bontják meg, hanem csak az időközben történt alkotmánymó­dosítások következményei, vagy -a szabatositást ezélozzák.« Az előadó ur tehát két alapját jelöli meg annak, hegy a hitlevélen változtatás legyen eszközölhető : időközben beállott alkotmánymó­dosítás, vagy szabatositás. Ebből azután, szerin­tem nem teljes logikával, azt a következtetést vonja le a következő bekezdésben, h^gy (olvassa) : »Ily körülmények között a hitlevelet szerkesztő országos küldöttség abban a nézetben volt, hogy ujabbi módositások a hitlevélen csak annyiban szükségesek, amennyiben ez ujabb törvényeink­nek egyenes következménye.« En ugyanebből az elvi álláspontból kiin­dulva, nemcsak azt kutattam, hogy hozattak-e ujabb törvények, illetve beállótt-e alkotmányunk­ban olyan módosítás, amely szükségessé teszi a hitlevél változtatását, hanem azt is, hogy szaba­tositásra nincs-e szükség. A szabatositás fogalmát pedig szerintem helyesebben irta körül az 1830-iki diétán Mailáth György akkori személynök, későbbi országbíró, midőn bevezetőleg azt mondta, hogy (olvassa) : »a hitlevél lényeges részén változtatni nem helyes ; ebből azonban nem következik, hogy e hitlevél egyes részei vagy hozzáadásokkal, vagy módosításokkal, esetleg elvételekkel változást ne szenvedhetnének, mert ha a nemzet némely iga­zait meggyengitetteknek tartotta, vagy alapos törvényét nagyobb biztonságba akarta helyezni, a fejedelemmel való országos értekezés után a hitlevélbe be is tettec Abban az esetben tehát, ha az alkotmány valamely biztositéka a tapasz­talás szerint meggyengült vagy a nemzet vala­melyik igazát meggyengitettnek tartotta vala­milyen helytelen prakszis által, akkor annak a rendkívül konzervatív tekintélynek, Mailáth György személynöknek és későbbi országbírónak igen helyes deímicziója szerint helye van annak, hogy a hitlevélben a meggyengített biztosíték megerősítése, az elhomályosított igaznak világos­ságba helyezése megtörténjék. Folyik ez abból a tételből is, amelyet az Országos Bizottságnak többsége a praeambulumban magáévá tett és átvett abból a javaslatból, amelyet elvtársaim­mal együtt szerencsés voltam mindjárt a bizott­sági tárgyalások elején benyújtani és melyben kéri a hitlevélben — ha ö felsége ezt a terve­zetet elfogadni kegyes lesz — kijelenteni, hogy a hareztéren szerzett személyes tapasztalásai meggyőzték őt arról, mikép a trónnak egyik KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. xxxm. KÖTET. legerősebb támasza, biztosítéka az évezredes al­kotmánynak folytonossága és egészséges műkö­dése és a nemzet és király közt minden félreérté­sek ellen biztosított egyetértés. Ebből a tételből már folyik az, hogy a hitlevélszerkesztésnél helye­sen teszszük, ha kutatjuk azt, hogy nem forog­nak-e vagy nem forogtak-e fenn olyan félreérté­sek, melyeknek fennforgása a hitlevél praeam­buluma szerint legalább is veszélyezteti az alkot­mány folytonosságát, egészséges működését és ennek folytán magának a trónnak szilárdságát. Azt magam is osztom és vallom, hogy uj követelményekkel fellépni, melyek törvényeinken nem alapulnak, uj kikötéseket tenni a hitlevél­ben, az ellenkezik ugy az örökletes monarchiának elvéve], mint ellenkezik a mi prakszisunkkal, ellenkezik a hitlevélnek alkotmánybiztositó ter­mészetével ; de viszont ugyanennek az alkotmány­biztosítéknak természete követeli, vagy legalább javasolja azt, hogy legalább kísérlet történjék arra, hogy ami homályossá vált, világossá tétes­ség (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) és ami meggyengült, az erősíttessék. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kizárólag ebből indul­tunk ki és indult ki a függetlenségi párt másik árnyalata is, melynek kikötései a dolog lényegé­ben nagyon közel állanak azokhoz, amelyek az általam és elvtársaim által benyújtott javaslat­ban foglaltatnak. (Igaz! Ugy van I a szélsőbal­oldalon.) Vizsgálva az 1867 óta történteket, megálla­pít hatjuk, hogy a Horvát-Szlavonországokkal kö­tött kiegyezési törvényen, az 1868 : XXX. t.-czik­ken kivül lényegesebb alkotmányváltozás azóta csakugyan nem állott be, ugy hogy ezen a czimen a hitlevél módosítása ezzel a kivétellel szükségessé nem válik. De ha vizsgáljuk azt, vájjon a nem­zetnek egyes, régi törvényekben biztosított igazai nem homályosultak-e el, nem gyengültek-e meg, azt kell megállapítanom, hogy igen, hogy bizonyos igazaink helytelen gyakorlatok által meggyengül­tek (Igaz! Ugy van! a bal- és a .szélsőbaloldalon.) és erre most, ebben a hitlevélben rámutatni annál szükségesebb, mert hiszen egy olyan uralkodás után kezdődik az uj uralkodás, mely uralkodás jóhiszeműen törekedett arra, hogy szigorúan alkot­mányos legyen. Ha egy alkotmányellenes uralko­dás után szerkesztenénk hitlevelet, meg lehetne elégedni azzal az általános ígérettel, hogy a király a törvényeket és alkotmányt meg fogja tar­tani ; de miután olyan királynak uralkodása alatt, ki a törvényeket és az alkotmányt meg akarta tartani, előfordultak ilyen tévedések és ilyen össze­ütközések, melyek igazainkat érintették, épen en­nélfogva szükséges, (Igaz ! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) amint azt a t. előadó ur is mondta, a szabatositás, ugy hogy azzal, hogy igy szabato­sitjuk és megvilágítjuk elhomályosult igazainkat, hogy azokat kellő fénybe helyezzük és megerősí­teni czélozzuk, épenséggel nem vétünk a boldogult király emléke iránti kegyelet ellen, ellenkezőleg 16

Next

/
Thumbnails
Contents