Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-676

deczember 13-án. szerdán. 101 676. országos ülés 1916 — hogy vájjon a ministerelnök kötve van-e á Stürgkh-féle megegyezés által, vagy sem. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Kérdésem tehát odairányul, és ez volt felszólalásom tulajdonképeni oka, hogy vájjon ma is azon álláspontján van-e, mint gróf Apponyi Albertnek adott-válasza idejében, tudniillik ma is ridegen visszautasítja a provizórikus Tendezés módozatát és hogy a hosszú lejáratú, esetleg hosszabb lejáratú szerződéssel szemben mily álláspontot foglal el ? Második kérdésem pedig az, hogy vájjon az a megállapodás, amennyiben volt megállapodás, mennyire köti őt és mily stádiumban, mily viszonylatban áll ez a mostani osztrák ministerelnökkel ? Ezekre a kérdésekre nagyon kérnék választ a ministerelnök úrtól. Hiszen nem kíváncsiság ez az én részemről, hanem igazán az országra nézve, azt hiszem, igen megnyugtató és igen szükséges az, hogy akkor, amikor e kiegyezési kérdésekkel kapcsolatos összes kérdések 12 hónap múlva lejáróban vannak, hogy most tudja az ország közvéleménye, illetőleg a nagyközönség, hogy a jelenlegi kormány e kérdéseket legalább is mily alapelvek szerint akarja kezeim és mily alapelvek szerint fogja a tárgyalásokat folytatni. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra feljegyezve senki sincs. Kérdem a t. házat, kiván-e valaki szólni "'. Gróf Apponyi Albert képviselő ur ! Gr. Apponyi Albert: T. házi (Ralijuk!Halljuk!) Minthogy a kormány részéről gróf Károlyi Mihály tisztelt barátomnak nem adatott válasz, amit szerettem volna bivárni, nem lévén mód máskép, a vita bezárása előtt néhány szót vagyok kénytelen mondani, hogy hallgatásom félre ne értessék, azzal kapcsolatban, hogy a kérdés korábbi stádiumában mi volt álláspontom. Mielőtt nyilatkozom, magától értetődik, hogy kijelentem, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslathoz hozzájárulok, minthogy ez mellőzhetetlen folyó ügyek elintézése, ami semmi nóvumot nem teremt, de teljes mértékben honorálom és helyeslem gróf Károlyi Mihály tisztelt barátom azon kezdeményezését, hogy ez alkalomnál a függőben lévő közgazdasági és különösen a kiegyezési kérdésnek mibenlétére nézve tájékozást kivan. Hiszen tudvalevő dolog, hogy az osztrák ministerelnökségben beállott változás, legalább is ez az általános felfogás, itt változást idézett elő, még pedig olyat, amelyet, ha megfelelnek az elterjedt hirek a valóságnak, én a magam szempontjából csak örömmel üdvözölhetnék, t, i. azt, hogy most érvényesül — sajnos, nem a nű kezdeményezésünkre, de az osztrák* kormány helyes álláspontja folytán — az, amit egyedül tartok ugy közjogi, mint közgazdasági szempontból helyesnek, (Halljuk! Halljuk!) mind e kérdéseknek, különösen az Ausztriával való vámkapcsolat, vagy önálló gazdasági berendezkedés kérdésének elhalasztása azon időre, amikor valóságos népképviseletnek nevezhető országgyűlés ebben a tekintetben szabad kézzel határozhat aszerint, amint a nemzet akarata a választásnál meg fog nyilvánulni . Magam részéről is csatlakozom ahhoz a kéréshez és kívánsághoz, hogy a t. kormány használja fel az alkalmat arra, hogy az országot ebben a tekintetben felvilágosítsa. (Elénk helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Polónyi Géza képviselő ur ! Polónyi Géza: T. ház! (Halljuk! Halljuk/) Csak egy-két ponttal akarnám kiegészíteni azt, amit gróf Apponyi Albert, illetve gróf Károlyi Mihály t. képviselő ur felhozott. T. ház ! Nem szándékozom e pillanatban regisztrálni és végigidézni azokat a hírlapi polémiákat és tudósításokat, amelyek mögött az rejlik, hogy a magyar kormány az osztrák előzetes kormánynyal már nemcsak traktácziót folytatott, de hosszabb lejáratú, nem mondom, hány évre terjedő gazdasági kiegyezésre szóló szerződést is kötött. Ezzel szemben méltóztatnak tudni, hogy Ausztriában kerekedett felül az az áramlat, amely állást foglal e törekvéssel szemben, holott nekünk állott volna leginkább érdekünkben, hogy azok a tendeneziák ne érvényesüljenek. Talán itt volna az ideje, meglehet, hogy a mai ünnepélyes hangulatú pillanatban a kormány nem tartja épen opportunusnak, hogy ma vitassuk e kérdéseket, de utóvégre nekünk, a nemzetnek mégis csak jogunk van tudni, hogy a kormány e kérdés tekintetében miként jár el, való-e különösen a hosszabb időre való lekötése a kereskedelmi szerződésnek, az osztrák korrnánynyal való előzetes, mondjuk, megállapodás alapján és még inkább, amit nem először hozunk szóba, t. képviselőház, kérdem, hogy mily relácziókat tart fenn a kormány a német birodalommal szemben ? Méltóztatnak tudni, hogy a nemzetközi szerződésekben, nem szólok azokról az államokról, amelyekkel harczban állunk, de a nemzetközi szerződésekben a német birodalommal szemben is határidőhöz kötött felmondások, illetve intézkedések vannak stipulálva, amelyek nagy része 1916-ban már lejárt. Most már 1916 deczember közepén vagyunk és nem tudjuk, hogy a mélyen t. kormány ebben a tekintetben mily intézkedéseket tett, vagy miket szándékozik tenni. * Magam is abban a nézetben vagyok, hogy ily törvényt, mint amilyenről most szó van, mint ekszpedienst maga az ellenzék sem utasíthat vissza és ennek folytán hozzájárulok, de a korma,nynyal szemben és az aziránt való bizalom kérdése szempontjából is szükséges tudnunk, hogy a kormánynak e dolgokban mi a kereskedelmi politikája. Ha a ministerelnök urnak az a nézete, hogy e pillanat nem opportunus e kérdés részletesebb tárgyalására, abban is megnyugszom, mert nem vagyok abban a helyzetben, hogy felülbírálhassam, de legalább méltóztassék megmondani, mikor jön a ház ebben az esztendőben abba a helyzetbe, hogy e dolgokban a kormány programmját megismerje és azután alapos bírálat tárgyává tehesse