Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.
Ülésnapok - 1910-659
659. országos ülés 1916 szeptember 12-én, kedden. 69 függetlennek látszottak, mégis szorosan össze vannak kapcsolva. A törvény ugyanis elrendeli, hogy a műszaki munkálatok bizonyos határidőben, nevezetesen 1909 végéig befejezendők, amely előfeltételek beváltása esetén válhatott volna csak lehetővé a pénzügyi rendezés. Ez a kapcsolat abban a körülményben gyökerezik, hogy a műszaki munkálatoknak 8,354.528 koronával előirt költségeit az ártéri érdekeltséget képviselő ítábaszabályozó Társulat önerejéből, illetve a törvény által engedélyezett háromnegyed millió korona állami segélyből s az 1881 : XLII. és 1889 : XXIX. t.-czikkek alapján a társulatot 1896. évi január elseji hatálylyal megillető adóvisszatéritésnek 1896— 1904-ig esedékessé vált halmazával, valamint a további évekre járó visszatérítési összegnek lekötésével felveendő törlesztéses kölcsön utján csak kisebbik felében birván fedezni, a még hiányzó 6V4 millió koronát a törvény kamatmentes állami előlegként bocsátja rendelkezésre. Ezzel szemben az előlegnek biztosításán kívül meg kellett állapitani ugy a kamatmentességnek, mint az előleg visszafizetésének időpontját is. Ennélfogva és miután a meghallgatott szakkörök a munkálatok befejezését 1909. óv végében állapították meg, kötelezte a törvény a társulatot, hogy 1909 második felében tartozásait megfelelő összegű törlesztéses kölcsön felvételével kiegyenlítse és felhatalmazta a pénzügyministert, hogy ezen kötelezettség elmulasztása esetén ily pénzügyi operácziót a társulat terhére végezhessen. A munkálatok befejeztének s a pénzügyi operáczió végrehajtásának határidejét egyébként azért is kellett egyazon időpontban megállapitani, mert a felveendő kölcsönnek évi töketörlesztési és kamat j árulék a, amennyiben ujabb beruházások által megnövekedett évi adóvisszatéritési összegben fedezetet nem találna, a haszonarányos hozzájárulási kulcs szerint társulati érdekeltekre lett volna kivetendő. - A földmivelésügyi minister ur jelen törvényjavaslatának indokolásából azonban arról értesülünk, hogy a kérdéses munkálatok befejezésére kitűzött határidő előre nem láthatott akadályoknál fogva, melyeket az indokolás részletez, nem volt betartható. A munkálatokat csak a közelebbi múltban sikerült befejezni. Ennélfogva elmarad a E-ábaszabályozó Társulat pénzügyi viszonyainak rendezése is. Ezért szorult az^ 1904: XXXIX. t.-czikk az előttünk fekvő módosításra. A javaslatba hozott módosítás tisztán pénzügytechnikai jelentőségű és nem más, mint az 1904. XXXIX. t.-cz. pénzügyi rendelkezéseinek oly értelmű és természetű csupán időbeli eltolása, hogy ezáltal a kincstárra egy fillérnyi uj teher nem hárul; viszont ugy ennek, mint az ártérben részeseknek érdekei, különös figyelemmel a jelenlegi pénzügyi helyzetre, teljes mértékben érvényesülnek. A javaslatot a képviselőház vizügyi és pénzügyi bizottsága tárgyalván, ahhoz mindkét bizottság változtatás nélkül hozzájárult. A nevezett bizottságoknak ide vonatkozó határozataira való hivatkozással kérem a t. házat, méltóztassék a földmivelésügyi minister urnak ezen törvényjavaslatát általánosságban a részletes tárgyalás ^ alapjául elfogadni. (Helyeslés jobbfélől.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Kivan valaki szólni ? Eeök Iván képviselő ur. Reök Iván: T. képviselőház! A törvényhozásnak mai foglalkozása és hangulata elég bizonyítékot szolgáltat amellett, hogy ámbár gondolataink a harcztereken vannak s az egész ország közvéleménye a legsúlyosabb lidércznyomás alatt szenved, mégis a hétköznapi gondok terheitől nem menthetjük fel magunkat s a hétköznapi szükségletekről gondoskodnunk szükséges. Ezért veszek bátorságot magamnak, hogy ennél a törvényjavaslatnál felszólaljak és megemlékezzem arról, hogy, amikor az ember Magyarország ujabb történelmének lapjait forgatja, szembetűnő igazság gyanánt tükröződik vissza, hogy Magyarország reneszánszának kezdete összeesik a halhatatlan emlékű gróf Széchenyi István működésével, aki látnoki ihlettel felrázta Magyarországot a 40-es évek elején volt lethargikus helyzetéből, tettre serkentve és mindent elkövetve, hogy az országban lüktető, eleven életet teremtsen. Ha közéletünk bármely terét tekintjük, mindenütt ott látjuk gróf Széchenyi István működésének nyomait. Prófétai lelkesedéssel, nem törődve a czinizmussal, haladt a maga utján és felkorbácsolta zsibbadtságából az országot. Ha nézzük a folyók szabályozásának, az ármentesitésnek nagy kérdését, mindenürtaz ő serkentő kezdeményezésével találkozunk. O volt az, aki a Vaskapu-szabályozás nagy kérdésével először foglalkozott, ő volt az, aki a Tiszavölgyi társulatot megalkotta, az ő működéséhez fűződnek a nagyszerű hidrográfiai és kartográfiai felvételek Magyarország összes folyóiról, az ő gárdája, Vásárhelyi Pál és társai voltak azok, akik Magyarország vizhálózatáról fundamentális anyagot alkottak meg, feldolgozva folyóink hidrográfiai és térképezési állapotát. Ezen munkálatuk képezi az alapot arra nézve, hogy a 40-es évek óta a vízviszonyokat tanulmányozni lehet. Egyenesen az ő működésének köszönhető, hogy a vízszabályozási- és ármentcsitési munkálatok előre kidolgozott, helyes trrvek alapján, nagy méretekben foganatba vétettek és hogy az eredmények előbb nem voltak elérhetők, az annak tudható be, hogy közbe jött a szabadságharcz, amely után évtizedekre terjedőleg ismét bizonyos dermedtség állott be. Még a 7Ó-es évek árvizkalamitásainak is közbe kellett jönniök, mig végre a 70-es évek vége felé a törvényhozás és a társadalom minden rétege teljes erővel munkához látott és én igazán boldognak nevezhetem
