Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-659

659. országos ülés 1916 s: zeptembcr 12-én, kedden. 53 Simonyi-Semadam Sándor: T. ház! A törvényjavaslat 2. §-a privilégiumokat statuál. Én a privilégiumok elvét nem tartom helyesnek, de konczedálom, hogy közgazdasági érdekek bizonyos szempontjából a privilégiumoktól eltekinteni nem lehet. Ha tehát privilégiumokat egyáltalában adunk, óhajtandó, hogy igazságosan járjunk el, és nem tudok eltekinteni attól, hogy privilégiumokat elsősorban a legfontosabb gazdasági águnknak a mezőgazdaságnak adjunk. A második szakasz második pontjában az van, hogy »a nyereségben benfoglalt az a jövedelem, mely föld, vagy házaadó alá eső saját, vagy haszonélvezett vagyonból származik.* En kérem a t. pénzügyminister urat, méltóztassék a Wekerle-féle törvénynek hasonló intézkedését visszaállitani, amely nem csupán a kataszteri tiszta jövedelmet mentesiti. A helyzet az, hogy teóriában — amint azt Hantos t. képviselőtársam kimutatta, — az a helyes, hogy így beállittassék. mert az adó a kataszter után fizettetik, de én teljesen magamévá teszem okoskodását, amelyben kifejti, hogy egészen máskép gazdálkodik és kevesebb előnyt élvez egy mezőgazdasági birtoknál egy pénzintézet, mint az egyes egyén. És én hajlandó vagyok minden olyan konczessziót megtenni, mely a mezőgazdaság javára válik. Az egyéni mezőgazdasági birtoknál sok olyan inponderabilia van, mint a tulajdonos lakása, a park és más ilyen kényelmi dolgok, melyeket a részvénytársaság abszolúte nem élvez. Méltányosnak találom tehát, hogy a földbirtok ezeket a kedvezményeket akkor is megkapja, mikor részvénytársaság kezében van, azonban mindenesetre kívánom azt, hogy ez a kedvezmény csak olyan birtok szempontjából adassék, melynek e részvénytársaság tulajdonosa és mely állandó intenzív mezőgazdasági üzem alatt áll, és ne jusson ez a kedvezmény olyannak, mely a birtokot csak üzleti spekuláczió szempontjából tartja. Ebből a szempontból a következő módosítást van szerencsém előterjeszteni (Olvassa.) : »A 2. §. a) pontja helyébe teendő: a) A saját tulajdonukat képező földbirtokon állandó (legalább öt évi) mezőgazdasági termelést folytató mezőgazdasági vállalatok ezen mezőgazdasági termelésből, — ideértve a szőlő-, gyümölcs- és kertművelést, továbbá a mezőgazdasággal kapcsolatos selymészetet, méhészetet, állat- ós haltenyésztést is — eredő jövedelme.« Világért sem szeretném, hogy ezen a czimen ismét visszaélések történjenek és ezen kedvezményben oly intézet részesüljön, mely spekuláczió czéljából vásárol földbirtokot és nem emeli intenzív befektetésekkel a mezőgazdaság érdekeit. Viszont semmi indokát nem látom annak, hogy ezektől a kedvezményektől megf oszszuk a részvénytársaságot csupán azért, mert részvénytársaság. A privilégiumok második skálája az iparvállalatok privilégiumai. E tekintetben nem tudok egy véleményen lenni Hantos t. képviselőtársammal, aki kifogásolja, hogy az iparvállalatok privilégiumokban részesüljenek. De erről most részletesen nem akarok beszélni. Nem tudom elfogadni azonban, amint azt az általános vitában felemiitettem, a 2. §. harmadik pontjának a) alineája alatt felsorolt kivételt, amelyre akkor részletesen kiterjeszkedtem s ezért felesleges, hogy most ehhez bővebben hozzászóljak. Nem tudom elfogadni a 4. pontban említett privilégiumot sem és e tekintetben hozzájárulok azokhoz, amelyeket Springer Ferencz t. képviselőtársam előterjesztett. A szövetkezetek kérdésénél aláirom azt, amit a t. pénzügyminister ur mondott, csupán arra szeretném felhívni a t. ház figyelmét, hogy ne tévedjen a tekintetben, hogy csak az altruisztikus, ami a szövetkezet czégére alatt jelenik meg. A szövetkezetek fogalmával is sürün visszaéltek és szövetkezet neve alatt is jelennek meg oly intézmények, amelyek minden inkább, csak nem valóságos szövetkezetek, inhumánusok és nem szövetkezeti szempontból kezelik az ügyeket, hanem ép ugy, mint bármely részvénytársaság. De ennek van másik oldala is. Kern minden részvénytársaság okvetlenül antialtruisztikus, bár nagyon kevés részvénytársaság van, amely, a szó legszorosabb értelmében altruisztikus. Én arra kérem a t. pénzügyminister urat, hogy ezekre az altruisztikus részvénytársaságokra ugyanazt a kritériumot állapítsa meg, amelyet a szövetkezeteknél felállított, t i. azok, melyek a részvények után alapszabály szer üleg 5%-nál magasabb osztalékot nem adnak, hol a fölös jövedelmet alapszabályszerüleg altruisztikus czélra áldozzák, ugyanabban a kedvezményben részesüljenek, mint aminőben részesülnek a szövetkezetek. Azt méltóztatik talán mondani, hogy nagyon kevés ilyen részvénytársaság van, vagy talán nincs is. De van. Ilyen a Nagyszebeni Első Takarékpénztár, ott van a Szombathelyi Egyházmegyei Takarékpénztár, mely alapszabályszerüleg több osztalékot nem fizet, mint amennyi ugyanazon évben az átlagos betéti kamat, a fölösleges jövedelmet pedig egyházi és iskolai czélokra fordítja. Hasonlókép van egy pár iparvállalat, mely alapszabályszerüleg állajoitotta meg, hogy sohasem lehessen a részvényekre nagyobb osztalékot adni, mint 5%-ot, a többit pedig magasabb czélok szolgálatába állítja. Én azt hiszem, hogy ezek a részvénytársaságok ép ugy megérdemlik ezt a kedvezményt és a segítést, mint a jó és korrekt alapon vezetett szövetkezetek, ezért kérem a privilégiumnak reájuk való kiterjesztését is; kevesen lévén, ez pénzügyi eredmény tekintetében az államkincstárt nem fogja károsítani, másrészt odajutunk, ahol a külföldön Németországban, ahol egy egész sereg részvénytársasági formában alakult altruisztikus intézet van. Afelett talán nem kellene vitatkozni, hogy