Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-659

50 659. országos ülés 1916 szeptember 12-én, kedden. ban ennek a módosításnak mi volt az igazi inditó oka, azt igen bajos megállapítani. Nem vonom kétségbe, hogy azoknak a tisztelt akkori képviselő uraknak, akik javasolták, az volt a szándékuk, hogy ilyen módon az idegen tőke fogalmát és felhasználhatásának fogalmát valahogyan belevigyék a törvénybe, konstatálnom kell azonban azt, hogy az akkori pénzügyministernek, aki ehhez a módosításhoz hozzájárult, nem volt ez a nézete, ami kitűnik abból, hogy midőn az 1909-iki törvény végrehajtását 1912-ben meg akarta kísérelni ós midőn ennek a törvénynek végrehajtási utasítását elkészítettem, akkor ebben a végrehajtási utasításban Wekerle volt pénzügyminísternek tudtával — én ugyanis épen azért, mert ő tárgyalt ezekben a kérdésekben, direkte vagy indirekté a kétes kérdésekben mindig megkérdeztem véleményét — mondom, az ő tudtával és anélkül hogy észrevételt tett volna ez ellen, ebben a végrehajtási utasitásban ez a szakasz ugy értelmeztetett, hogy idegen tőkének felhasználása nincs megengedve, csak azokban az esetekben, amelyekben az ma van megengedve a közigazgatási bíróság prakszisa alapján. Ezt csak azért hozom fel, mert kontroverz kérdés az, hogy vájjon ennek a módosításnak, amely akkor a pénzügyi bizottságban történt, mi volt a tulajdonképeni indoka? Még érdekesebb az, hogy midőn ez a módosítás megtörtént, akkor felmerült az a kérdés, hogy tehát expressis verbis mondassák ki a törvényben, hogy ennélfogva takarókbetéteket ezek a szövetkezetek elfogadhatnak. Itt van az a példány, ahol mindezek a módosítások és módosítástervezetek be vannak vezetve, ebbe azonban ez a módosítás nem vezettetett be, tehát evidens, hogy ha tényleg az lett volna ennek a módositványnak szándéka, hogy az idegen tőke tekintetében más prakszist honosítson meg, mint aminő az eddigi prakszis volt, akkor ez a nagyon világos rendelkezés, amely abból állott volna, hogy tehát azok a szövetkezetek takarékbetéteket elfogadhatnak, hogy ez akkor a pénzügyi bizottság, illetőleg az akkori pénzügyminister ur által elfogadtatott volna. Ezt csak a kérdés hiszfcorikumára vonatkozólag mondtam el, a kérdés lényegére nézve pedig azoknál a nagy viszszaéléseknél fogva, amelyeket a szövetkezetek terén a múltban, sajnos, tapasztaltunk, határozottan nagyon helytelennek tartanám, ha ez az adókedvezmény oly szövetkezetekre is kiterjesztetnék, amelyek takarékbetéteket is elfogadnak, és ezért legnagyobb sajnálatomra nem vagyok abban a helyzetben, hogy egy ilyen módosításhoz hozzájáruljak, hanem fenn kell tartanom azt a szöveget, amely tulajdonképen csak a mai és az 1909-iki törvény előtt kifejlődött jogállapotot és a közigazgatási bíróság álláspontját törvényesiti azzal a továbbmenő kedvezménynyel. hogy megengedi ilyen tőke felhasználását olyankor, ha az idegen tőke azért szereztetett be a szövetkezet részéről, jelzálog kölcsönök alakjában, mert a szövetkezet házat akar építtetni. Tapasztalati tény ugyanis, hogy igen fontos, hogy ezek az igazán szövetkezetek, amelyek igazán megérdemlik ezt a nevet, abba a helyzetbe juttattassanak, hogy maguknak otthont építhessenek. Itt van tehát az egyik kivétel. A másik kivétel pedig, amely tulajdonképen csak továbbépítése a mai prakszisnak, hogy a tagok által adott árukra előlegeket vehetnek fel, viszont a tagok által adott áruváltók leszámítolási pénze is olyan pénz, amelyet a hitelszövetkezetek felhasználhatnak. Az 1909-iki törvény másik kedvezménye és kedvezménye a törvényjavaslatnak az, hogy nem 10°/o, hanem a 10°/o felével terheltetnek meg azok a szövetkezetek, amelyek nem adnak 5%-nál nagyobb osztalékot. Az eredeti javaslatba nem vettem ezt fel, mert azt tartottam, hogy ma, amikor az adótehernek az egész vonalon való emeléséről van szó, ma, amikor csak azt nézhetjük, hogy ki fizessen többet és nem azt, hogy ki fizessen kevesebbet, a kormány nem állhatott elő oly kedvezményekkel, amelyek az adóterheket bárkire nézve csökkentik. Az 1909-iki törvény nincs érvényben és a szövetkezetek ma is 10°/o-ot fizetnek. Minthogy azonban a részletes tárgyalás során meggyőződtem, hogy a közvélemény nagy súlyt helyez arra, hogy ezek az altruisztikus szövetkezetek kisebb adót fizessenek és minthogy a pénzügyi jelentősége a dolognak nem nagy, annak daczára, hogy bizonyos aggályaim vannak, hogy ezt az adókedvezményt egyes alakulatok arra fogják felhasználni, hogy szövetkezetek formájába burkolózzanak csak azért, hogy kisebb adót fizessenek, mégis a közóhaj előtt meghajolva, szívesen hozzájárulok a törvényjavaslat oly módosításához, hogy ezek a szövetkezetek a többi nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek által fizetendő adónak csak a felét, azaz 6 százalékot fizessenek. Önként értetődik, amennyiben a szövetkezetek 10%-os vagy azonfelüli rentabilitást mutatnak, beleesnek a 12—14— 18°/o-os adókulcsba. Ezek után tisztelettel kérem a t. házat, hogy a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék, (Elénk helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról szóló 1909. évi VIII. t.-cz. életbeléptetésére vonatkozó törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) A ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja.