Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-667

667. országos ülés 1910 szeptember 27-én, szerdán. 391 közönség részére, alig áll rendelkezésre kocsi, de látjuk, hogy egy csomó gazdagabb ember mégis jár autón. Farkas Pál: A Vöröskereszt-megbízottak jelentkeznek ! Örgr. Pallavicini György: Ez teljes hibás intézkedés. Jártam Németországban és ott nevettek azon, hogy kifogyhatnának a gummiból. Azt mondják, nyolcz háborús évre el vannak látva, mert a háború kezdetén rögtön erélyesen közbeléptek, kontingentálták a kocsik számát, amelyek szükségesek és ma ugy áll a helyzet, hogy a hadsereg tökéletesen el van látva és azonkívül a közönség is. Lehetetlennek tartom a szegény néposztálylyal szemben azt az eljárást, amely a városokban folyik a különböző élelmiczikkek beszerzése tekintetében. Minden élelmiczikknek más az órája, amikor be lehet szerezni, igy a hus, a zsir ideje. Látjuk, hogy óriási néptömegek állnak az egyes boltok előtt, nem győzik bevárni, hogy mikor jutnak az elsőrendű szükségletekhez, eltöltik idejüket, azalatt nem tudnak dolgozni. Méltóztassék meggondolni, mi lesz majd a télen, amikor az amúgy is czipőtlen tömegek fognak várakozni a , nagy hidegben. Intézkedni kell, hogy az elsőrendű élelmiczikkeket a nép minden órában kaphassa kellő jegyek ellenében. Ezért szükségesnek tartanám a kenyérjegyen kívül, amely igen bevált, a hus-, zsir-, tojás- és egyéb jegyek behozatalát is. Botrányos állapotok vannak mai napig is a tej kérdésben. Nem látom be, hogy miként engedhető meg kávéházakban és egyebütt, hogy ugy fogyaszszák a tejet, mint akár békében. Mindenütt kávét isznak az emberek, mindenütt kapnak tejet, a czukrászdákban tejfeles süteményt kapni, a gyermekeknek pedig nem tudnak tejet szerezni, (Ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Felnőtt embernek, azt hiszem, abszolút semmi szüksége tejre nincs. Méltóztassék intézkedni, hogy felnőtt ember tejet egyáltalán ne kaj)jon, amig a gyermekek nincsenek ellátva. Minthogy jjedig a szegény néposztály a mostani magas árakon tejet venni alig tud, méltóztassék a tejet rekvirálni és kiosztani, esetleg ingyen, a gyermekeknek, hogy megélhetésük biztosítva legyen. (Helyeslés a bal- és a szélsóbaloldahn.) Gr Esterházy Móricz: Vagy van kivételes hatalom, vagy nincs ! Örgr- Pallavicini György: Igen helyeslem t. képviselőtársam közbeszólását, mert tényleg hasznosabb volna, ha a kormány a kivételes hatalmát e kérdésekben gyakorolná. Ugyanez áll a finomabb lisztre, amelyet a czukrászdákban elpocsékolnak, valamint a czukorra nézve is, amelyet nem osztanak szét arányosan, hanem aránytalanul sok fogy el a városokban, a czukor nagy részét a czukrászsüteményekre és egyéb fölösleges dolgokra használják fel. Pár szóval szeretnék még megemlékezni a Haditerményről és a központok dolgáról. Én igen hibásnak tartom azt, ha bármely oldalról bizonyos szakértelem nélkül nekimennek a központoknak és igy olcsó babérokat akarnak szerezni. Én azt hiszem, ezzel csak a kormánynak szereznek olcsó babérokat, mert ez könnyen védi ki ezeket a támadásokat. Már pedig én nem kívánok a kormánynak olcsó babérokat szerezni, átengedem neki azokat a babérokat, amelyeket Erdélyben szerzett és nem támadom a központokat, hanem támadom a kormányt, amely a központokat későn állította fel és ezáltal olyan kormányzati intézkedések fausse-couche-ok keletkeztek, amelyek nem életképesek. A Haditermény Részvénytársaság megalapítása későn történt. 1915 tavaszán alapították, amikor különböző próbálkozásokon átbukdácsolva látta a kormány, hogy képtelen a gabonanemüek helyes elosztására. Azt hiszem, ez az intézmény igen jól van vezetve, nagyon megfelel hivatásának, amennyiben pedig nem felel meg, ez azon kormányrendeletek következménye, amelyek rohamosan követik és megváltoztatják egymást és amelyek között a legkiválóbb bürokrata sem ismerheti ki magát. 1915 tavaszán, mikor a Haditermény Részvénytársaság meg lett alapítva, a rendeletek arra voltak bazirozva, hogy mindenki beszerezheti saját szükségletét. Ennek következménj^e volt, hogy a hadsereg ellátása nem történhetett kellő gyorsasággal. Épen ezért ez idén, igen helyesen, elállottak ettől az intézkedéstől. Vannak azonban más hibák az idei intézkedésekben, többek között az, hogy a termelőnek megengedték azt, hogyha nem termett annyija, hogy saját szükségletét fedezze, közvetítők kizárásával szerezze be szükségletét. A közvetítők kizárása, mint erre később rá fogok térni, szerintem abszurdum. Mit látunk ma ? Azt, hogy pl. Szarvas város, melynek óriási területe van, importra szorul. De sok ilyen város van, mely nem tudja beszerezni szükségletét, épen azért, mert közvetítők kizárásával kell ezt megtennie. Ugyanilyen Beregmegye pédája. Itt a lakosság egy része megszerezte a vásárlási igazolványt, elment a szövetkezetekhez vagy a kereskedőkhöz, átadta az igazolványokat és kérte a gabona kiutalását. A kereskedők és a szövetkezetek azt mondták, hogy nekik nem szabad beszerezni, menjenek a szomszéd megyébe és ott szerezzék be a szükségletet. Szóval a kormány intézkedésének következménye az lett volna, hogy Beregmegye nagy része kivándorolhatott volna a szomszéd megyébe szükségletének beszerzése czéljából. Minthogy pedig az alispán csak azoknak a szükségletét jelentette be, akik a vásárlási igazolványokat nem vették át. a vármegye nem tudta ellátni lakosságát. Ez a rendelet egyik nagy hibája. Egy mi sík rendelet a híres árpa-rendelet, amelyből nagy konfúzió támadt. Az első árparendelet kontingentálta a sörgyáraknak adandó árpát 800.000 métermázsában. Ezt később felére redukálták. A redukczió szerintem későn történt, hiszen előre lehetett látni, hogy az árpára mint kenyérmagra lesz szükség. De mi volt a rendelet következménye ? Az egyes bizományosok meg-