Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-666

666. országos ülés 1916 s. hogy a földmivelésügyi minister ur elszólta magát, hogy valami ilyen dolgot akarnak csi­nálni, megjelentek a különböző érdekeltségek sajtóharsonái, amelyek közül egyik a közérdc­keltségnek besúgja ezt a nevet, a másik azt a nevet és mindegyik igyekszik az élelmezési dik­tátor poziczióját a maga érdekeltségének em­berével betölteni. Ott settenkednek a nagy ban­kok az élelmezési diktátor bölcsőjénél és a gye­rekszobában, amelyben az meg fog születni, be akarják vinni a maguk trójai falovát. Az olvassuk, hogy közellátási tanácsot akarnak csinálni az élelmezési diktátor informá­lására ! Ez gúny, t. képviselőház, egy sokat szenvedő nemzet nyomoruságával szemben, egy gazdasági rendezetlenségben sínylődő nemzettel szemben, ha ezek a nagybankok, akik a tulaj­donképeni okai ennek a gazdasági anarchiának, most megint az élelmezési diktátor szerepét akarják kisajátítani. Ez annyit jelent, mint kutyára bízni a hájat. (Igazi Ugy van! balfelöl.) Nem arra van szükség az eddig szerzett szomorú tapasz­talat alapján, hogy valamelyik bank titkos me­moranduma alapján oldják meg a kérdést, ha­nem arra van szükségünk, hogy intézményes garancziát kapjunk arról, hogy minden rendű és rangú uzsora, gyakorolja azt gyáros, keres­kedő vagy földbirtokos, gyökerében legyen elta­posva és hogy a nép megélhetési elsőrendű élet­szükségletei feltétlenül biztosíttassanak. (Helyes­lés balfelöl.) Nem lehet ezt a kérdést ezzel a kormány­nyal megoldani azért, mert ennek a kormány­nak erre nincs ereje, mivel ez a többség, amely a kormány háta megett áll, nem reprezentálja az egész nemzetet és igy nem rendelkezhetik azzal az erkölcsi sulylyal, amelyen az egész nem­zet áll. Itt a felelősség lehet parlamentáris dik­czió, az igazi felelősség azonban önökkel szem­ben nem tud érvényesülni. Az én véleményem szerint nem is lesz ez ebben az országban más­kép mindaddig, mig a parlament többsége és az egész parlament nem fog függeni az egész nép­től. Itt rettenetes nagy szakadék van a nép és a törvényhozás között, a választásoknál nem a népakarat, hanem alkohol és mindenféle fináncz­befolyások érvényesülnek. (Igaz ! Ugy van! balfelöl.) Természetes, hogy a kormányzatban, a gaz­dasági intézkedésekben ennek a beteg választás­nak beteg következményei mutatkoznak. Ez a kormányzat, amely tulajdonképen a Wertheim­szekrényben született, Wertheim- szekrényekkel szemben nem tudhat erélyesen feltépni, mert létének gyökereit vágná el. Ha tehát semmi másért nem kellene nekünk alkotmányunkat szélesebb bázisokra felépíteni, azért az egyért szükséges lenne ezt megcsinálni, mert a háború fmancziális terheit csak egy népparlament fogja tudni megteremteni és igazságosan és a szocziá­lis követelményeknek megfelelően felosztani. (Helyeslés balfelöl.) zeptember 26-án, kedden. 379 Nekünk ettől a követeléstől nem lehet tá­gítani. Mindenféle gazdasági szocziális, közjogi, kulturális politikának lépcsőjénél ott áll a mi követelésünk: tessék alkotmányos életünknek igazi tartalmat -adni. Ha meg szabad határozni, hogy mennyi zsirt szabad fogyasztani, vagy mennyi vért kell feláldozni, hány gyermeket kell a hadseregnek odaadni, ha meg szabad ha­tározni, hogy forditsák vissza az óra mutató­ját, ha meg szabad határozni e hadimunkát, akkor jogokban is be kell hozni a kommuniz­must és jogok részesévé kell tenni mindenkit, akitől az áldozatok makszimumát követeljük. (Helyeslés balfelöl.) Mert ma a legszegényebb néptől követeljük a legnagyobb önzetlenséget és a legszegényebb néppel szemben vagyunk a leg­ridegebb elutasitó állásponton akár szoeziálpoli­tikai követelésekkel jöjjön, akár állampolgári egyenjogúsítását követelje, akár a maga nem­zeti élete erkölcsi követelményeinek megvalósí­tását az államéletben. (Igaz! Ugy van! bal­felöl,) Sokan féltek a háború előtt a választói reformtól, egy igazságos, becsületes népparlament törvényhozásától. Sohasem osztoztam azok véle­ményében, akik Magyarország polgáraitól féltet­ték a történelmi Magyarországot és a magyar nemzetet. Ez a háború fényesen megmutatta, hogy állampolgáraink túlnyomó többsége, jófor­mán teljessége, a legnagyobb áldozatot meg­hozta és hűségéről a legfényesebb tanúbizony­ságot állította ki. Ettől a néptől mi ne féltsük ezt a hazát. Ennek a népnek ma már joga van ahhoz, hogy nem doktrínák alapján, de vérével megváltott' jussát követelje, hogy necsak a há­borúban mint katona vehessen részt az ország sorsának intézésében, hanem akkor is, amikor a békés polgári életben egy szavazattal lehet hozzájárulni a nemzet sorsának intézéséhez. (Helyeslés bal felöl.) Önök csak azért nem akar­ják megadni a népnek ezt a legelemibb jogát, amelyet mi követelünk, hogy t. i. aki jó volt katonának, legyen jó szavazónak is, mert a sa­ját maguk társadalmi többségi uralmát, a ma­guk pártérdekét féltik. Félre a pártérdekkel, amelynek nincs sem­miféle létjogosultsága semmiféle politikai párt­nak, amely annyira összeütközésbe jön a nem­zet egyetemének érdekeivel. Addig is, a mig az egész nép szóhoz juthat Magyarország alkot­mányos harczában, addig is, a mig azok, akik a világ minden csataterén dicsőségesen hordoz­zák a magyar fegyvereket és szivükben a ma­gyar zászlókat, visszatérnek és akaratukkal győ­zelemre segitik szocziális és nemzeti elveket, nekünk is segitenünk kell azáltal, hogy a világ­háború krízisének 'idején a nemzet kormányzatát olyan y kezekbe tegyük le, ahol az méltóképen van. Én egyéni megbántások nélkül a legnagyobb aggodalommal látom, hogy az a kabinet, amely talán békeidőben megfelel egy párt érdekeltsé­gének, amely talán alkalmas volt arra, hogy 48*

Next

/
Thumbnails
Contents