Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-666

370 666. országos ülés 1936 s mében, hanem a magyar nemzet összes nőinek áldozatkészségéről, munkakedvéről, alkalmazkodó képességéről is fényes bizonyítványt kell itt kiállítanom, liogy követeljem számukra azon szooziálpolitikai intézkedéseket, melyekkel az édesanyáknak gyermekeik neveltetéseért tartozunk. A magyar nők valóságos csodát műveltek munkájukkal a ruházati és bőriparban, a municzió- és konzervgyárakban; és mint betegápolók, részint a fronton, részint a kórházakban olyan szolgálatot teljesítettek, amelyet sohasem fognak elfelejteni azon hősök, akik életük legszomorúbb perczeiben a gyengéd női kezek alatt enyhülést találtak. Parasztasszonyok, leányok és ifjú gyermekek odaálltak az eke szarva elébe és oly lelkesedéssel végezték a munkát, amelynek egyedül, köszönhetjük, hogy ennyire is vagyunk. Olvastam egy budapesti lapban, hogy ezt a falusi népet rágalmakkal, szidalmakkal, gyanúsításokkal illetik, hogy a háború konjunktúráit felhasználják. T. ház, a mi parasztságunkkal, a mi falusi népeinkkel szemben ily vádakat emelni teljesen jogosulatlan. Mi lett volna belőlünk, mi lett volna ebből az országból, ha a falusi nép a mezőgazdasági munkát nem végezte volna el ereje végső megfeszítésével, ugy amint elvégezte! S mennyivel több gondot ad ma, t. ház, egy háztartás vezetése, a gyermekek fölnevelése a nőnek, mint a háború előtt! Mindezt a legnagyobb odaadással s a legfényesebb eredménynyel elvégezték a magyar nők. A história fogja feljegyezni a legfényesebb lapjaira, hogy a népek nyomorúsága, a háború ezen borzalmai közt a magyar nők mily hősies lelki áldozatot hoztak. Épen ezért kötelessége a törvényhozásnak és a kormánynak, hogy az anyák védelme, a csecsemők és a fejlettebb ifjúság gondozása és nevelése tekintetében az anyáknak segitségére siessen. (Helyeslés balfelol.) Méltóztassék most megengedni, hogy áttérjek beszédem tulajdonképeni tárgyára, az élelmezés kérdésére. (Sálijuk! Halljuk!) Minden háborús gondoskodás, t. ház, egy kivételes állapot a gazdasági életben, amely felkavar mindent, megbontja a régi kereteket és teljesen uj helyzetet teremt az egész vonalon. Minálunk is az államszükségleteket nem az adókból fedezzük, hanem, a kölcsönökből és az államadósságok rettenetesen megnőnek ugyanakkor, amikor a pénzpiaezokon nagy pénzbőség mutatkozik. A legszükségesebb javak fogyasztása meg van szorítva, beáll a hiány és a drágaság. A kereskedés kizökken régi vágányaiból és nem képes hivatását teljesíteni. Sok iparág teljesen szünetel, mások épen ellenkezőleg a legnagyobb virágzásra emelkednek. A termelési költségek ugy az iparban, mint a mezőgazdaságban hallatlan mérveket öltenek. A géperő, munkaerő, állati erő hiánya nagy nehézségeket támaszt az egész vonalon. Közpénzekből kell eltartanunk szeptember 26-án, kedden. százezreket, akiket a háború előtt nem kellett gondozni. Szóval az állami élet és a gazdálkodás régi keretei gyökeresen fel vannak forgatva. Béke idején is féltékenyen kellett arra vigyáznunk, hogy az ipar, a kereskedelem és a munka harmóniája meglegyen és hogy a gazdasági életnek e három hivatásköre egymással egyensúlyban teljesítse hivatását. Én csak a legelitélőbb szót tudom használni azokra, akik akár a kereskedelem nevében a földmivelés ellen, akár a földmivelés nevében a kereskedelem ellen, akár a földmivelés és mezőgazdaság nevében az ipar ellen fejtenek ki agitácziót. Mindannyian tudjuk, hogy minderre a három ágra szükség van, és aki egy nemzet javát igazán szivén hordja, aki a mi gazdasági életünk virágzását, nemzeti erőnk fejlesztését akarja, annak mind a három ágat egymással harmóniában kell védenie, istápolnia. Épen ezért nagyon aggasztó tünet a városnak és a falunak szembeállítása. A napokban olvastam egy budapesti lapban egy czikket, amely a falusi gazdálkodókat az ország fosztogatóinak mondotta. Vessünk véget ennek a bűnbak-keresésnek és lássuk be, hogy az egész vonalon mindenütt rászorultak arra, hogy az ő

/ tevékenységüket kellő határok közé szorítsuk. Én nem tudom elhallgatni azt sem, hogy aggódó szívvel látom, hogy mindazokban a kereskedelmi vállalatokban, nagy bankérdekeltségekben, amelyek agrárius részről erősen támadtatnak, azok igazgatóságában bennülnek az agráriusok vezérei. Míg a sajtóban a leguszitőbb munka folyik a két ellentétes irány között, ott, ahol nagy tantiémmel járó igazgatói állások vannak, ott mind a két ^tábor vezetősége megtalálja a maga helyét. Én nem vagyok sem a kereskedelmi érdekeltség, sem a nagyagráriusok híve, én egyedül ós kizárólag azt tekintem, hogy mi a magyar nép öszszességének, az egész magyar társadalomnak az érdeke. (Élénk helyeslés balfelol.) Ennek az egész magyar társadalomnak az érdeke pedig az, hogy minden becsületes és tisztességes munkás, akár műhelyben, akár gyárban, akár a mezőn dolgozzék, hozzájusson a maga tisztességes megélhetéséhez. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ennek az országnak az az érdeke, hogy minden áldozatot meghozzunk a mi mezőgazdaságunk teljesítőképességének a fokozására, mert csak egy erős, fejlett mezőgazdaság képes a háború alatt is és a háború után is megfelelni azoknak a nagy szükségleteknek, amelyek a jövőben még nagyobb mértékben fognak ránk háramolni és amelyek kielégítése egyedül biztosithatja ennek az országnak gazdasági jövőjét. Ugyanezt állítom a kereskedelemről és az iparról. Meggyőződésem, hogy nekünk kétszeres kötelességünk a mi gyenge és fejletlen iparunkkal szemben mindent megtennünk, ami ennek az iparnak a boldogulását elősegíti. Nagyon szomorú jelenség, hogy egyes emberek bűneik és mulasztásaik leplezésére minket ugy akarnak