Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-666

666. országos ülés 1916 szeptember 26-án, kedden. 359 megteszi, már megtérített magának. (Igaz! Uqy van ! a baloldalon.) így ne várjuk attól a közönségtől, hogy a hatóságot támogassa a visszaélések megszüntetése terén, sőt ellenkezőleg, ezzel visszariasztjuk a közönséget attól, hogy ott vegye igénybe az erre szolgáló eszközöket, ahová őt a törvény, vagy a rendelet utalja. Az előttem felszólalt t. képviselőtársammal szemben azt vagyok bátor mondani,, hogy nemcsak a rendeletek komoly figyelembe nem vételében látom a hibát, nemcsak abban, hogy a visszaéléseket kellőleg nem büntetjük, tehát vissza nem riasztunk, hanem sokkal mélyebben keresem az okokat. Szomorú tapasztalati tény az, hogy a háború alatt a termelő, a kereskedő és a fogyasztó egymást megérteni nem tudván, egymással szemben fejti ki azt a tevékenységet, amely az együttműködésre kellene, hogy irányuljon, mert ez szolgálja igazán a közérdeket. Én, aki lehetőleg, mint nem elfogult fogyasztó gyakorlom a kritikát, mindháromban keresem a hibát. Ugy látszik az akut betegség, mely mindinkább elfajul az, hogy az egoizmus lábrakap, vezeti mindenkinek tetteit, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) ugy hogy senki sem gondol embertársainak érdekeivel. Ez az álláspont mindig elitélendő volt, de különösen erkölcstelennek kell tartanom ma. A mai súlyos viszonyok közt csak az együttműködés, az összes erők összefogása képes ezt a helyzetet szanálni, nem pedig az egymással szemben való működés. Ha egymást keresztezik, akkor a legjobb akaratból származó intézkedések sem vezetnek kellő eredményre. De rá kell mutatnom arra, ami Grátz Gusztáv t. képviselőtársam felszólalásában is foglaltatik s ez az a lelketlenség, az a meggazdagodási vágy, mely ma általában jelentkezik és oly kóros tünet, mely elé korlátokat állítani legfőbb érdeke a nagyközönségnek és az államnak is. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Ábrahám Dezső: Legfőbb ideje! Jaczkó Pál: Igen közbeszóló t. képviselőtársam, nekem is az a véleményem, hogy ezzel késlekednünk annyival kevésbbé lehet, mert az orvosság természetével jár az, hogyha azt korábban adjuk be, sokkal hatékonyabb és sokkal kisebb mértékben kell alkalmazni, semmint akkor, amikor a betegség már elharapódzott. Szemrehányásokat kell, hogy tegyek azért, hogy ennek meggátlására a kellő intézkedések, a büntetések szigorítása és az eljárás gyorsítása már rég meg nem történtek, amit előttem szóló t. képviselőtársam is sürgetett. Normális körülmények közt békében még lehet elfoglalni azt az álláspontot, hogy csekély értékű élelmiczikkek kérdésében nem lehet börtönnel büntetni. De büntetőtörvényünk ismeri a minősített lopást, amikor börtönnel bünteti azt, aki zsemlét, vagy darab kenyeret lop a pék üzletéből, azért mert visszaeső. Ha a normális körülmények közt az éhezőt meg lehet büntetni börtönnel azért, mert visszaeső, akkor háborúban, amikor azért adunk felhatalmazást kivételes intézkedésekre, hogy az akut kérdéseket azonnal lehessen elintézni, a pénzbírság, az 1—2 napi fogház a legtöbb embert igazán nem fogja visszatartani attól, hogy a visszaéléseket elkövesse. Van egy német közmondás: Kleine Diebe hängt man, grosse lässt man laufen. Ne méltóztassék mindig az árusító kofánál, a kiskereskedőnél, a kis krájzlerosnál keresni, hogy az miért emeli az árt. Méltóztassék egyszer magasabbra is merészkedni feltekinteni. Én igazán nem személyeskedem, nem viseltetem antipátiával a pénzintézetekkel szemben, de megállapított tény, ma már az uzsorák, a visszaélések forrását nem alul kell keresni,,hanem felül. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Én nem csodálkozom azon, hogy a sarki kis fűszeres az évek óta felhalmozódott subiczkját és mindenféle czimü krémjét akarja eladni akkor, mikor a vevő czukrot keres. Tudjuk, hogyha valaki bemegy egy fűszereshez és czukrot kér, az először a pulton végignéz, mi mindenféle áru van még ott, amit elsősorban akar eladni, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) és mikor ebből valamit rásózott a vevőre, akkor kapja meg protekczióból az Vs-ad kiló czukrot. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ha ezeket az adatokat a hatóság rendelkezésére bocsátanék, talán megtenné a maga lépéseit, de én nem itt keresem az orvoslást, hanem utalok arra, amire nagyon helyesen mutatott rá a t. képviselőtársam, hogy a központok szervezése hátrányos akkor, hogyha elkésett. Szerintem igaza van abban, hogy minden központ felállítása elkésett. Óriási lármával hirdettük, hogy lesz krumpliközpont, czukorközpont és nem tudom még miféle központ, de ez csak arra volt alkalmas, hogy az az áru, amelyik számára a központ felállíttatott, abban a perczben a forgalomból eltűnjék. (Igaz! Uqy van! a baloldalon.) Az élelmes közvetitőkereskedelem magához ragadta, fiksz kezekbe került, s ezzel bekövetkezett az árdrágítás, melyet a nagyközönségnek kellett végig szenvednie, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Mikor lelketlen, uzsorás, meggazdagodni vágyó emberekről beszélünk, akkor azt hiszszük, hogy ilyen preventív büntetőszankezióval biró rendelettel és törvényszakaszszal megakadályozhatjuk ezt. Igazán nem tartozik hivatásom körébe, mikor azt mondom, hogy ez magában véve szintén nem elégséges, mert a büntetőtörvénynek magának is nem annyira a retorzió a főczélja, hanem az ideálisan gondolkodók szerint a javítás. Ezen elmélet alapján vitatják azt, hol veszi magának azt a jogot az állam, hogy büntetéseket szabjon ki s végső esetben valakit életétől is megfoszthasson, amelyet tudvalévőleg sem az állam, sem más nem adhat. Én nem akarok jojri fejtegetésekbe bocsátkozni afelett, hogy aki valamit nem adhat, azt el nem veheti