Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.
Ülésnapok - 1910-666
666. országos ülés 1916 szeptember 26-án, kedden. 355 abban a helyzetben, hogy a saját szükségletünk fedezésére szolgáló mennyiségeket ezekhői a czikkekből fedezzük, a behozatal apadása esetében természetesen a készletek további csökkenésével és ennek minden egyéb kellemetlen következményével is számolnunk kellene. Ennélfogva semmiféle kormányintézkedés már eleve nem vonatkozhatik azon czikkekre. amelyek külföldről kerülnek hozzánk, amelyekben külföldi importra vagyunk ráutalva. Tisztán azokat az iparczikkeket vehetjük szemügyre, amelyek tényleg itt a belföldön, Ausztriában és Magyarországon készülnek, mert mindig hangsúlyozom, hogy e tekintetben Ausztriát és . Magyarországot együtt kell szem előtt tartani és ha bárhol visszaélések és nehézségek vannak e tekintetben, azokban ugyanolyan nagy mértékben részes az osztrák termelés és kereskedelem, mint a mienk, sőt feltehető, hogy iparczikkekben, amelyekben fogyasztásunk igen nagy, sőt túlnyomó részét Ausztria fedezi, a bajok főképen ott találják forrásukat. Ha már most csak azokat az iparczikkeket veszem, amelyek Ausztriában és itt nálunk Magyarországon készülnek, akkor árra az eredményre jutok, hogy ezekben ugyanaz a helyzet áll fenn, mint amelyet az élelmiczikkek terén is látunk. Ha ideálisan volnának végrehajtva azok az intézkedések, amelyek a központok létesítésével egyidejűleg a különböző nyersanyagok makszimálását, rekvirálását megállapítják, abban az esetben igenis joggal lehetne elvárni, hogy ezeket az czikkeket olyan árban bocsássák forgalomba, amely a makszimális árak alapján van kalkulálva. Azonban a rekvizicziónak az az ideális keresztülvitele és az ármakszimumok alkalmazása az ipari nyersanyagokban ép ugy hiányzik, mint ahogy hiányzik az élelmiszerüzletben. Itt is ugyanaz a helyzet, hogy az illegitim kereskedelemnek egy neme összevásárolja, ugy mint a gabonát, tengerit és árpát, ép ugy a gyapjút, a kendert és a fémeket is és azokat igyekszik aztán magasabb áron értékesiteni. A gyárak aztán igen nehéz kísértésnek vannak kitéve, ha ezeket az elvont nyersanyagokat nekik makszimális áron felül felajánlják. Es miután kellő komolyságot ezen rendeletek végrehajtása körül még a hatóságoknál sem tapasztalhatnak, midőn ezt látják, hogy ezen rendeleteken mindenki igen könnyen, sokszor a hatóságok tudtával is túlteszi magát; (Ugy van! balfelöl.) midőn látják, hogy nyilt piaezon kínálhatnak olyan árukat makszimális áron felül, amelyekre felajánlási kényszer van kimondva s amelyeket árusítani nyilt piaezon nem is volna szabad; akkor nem vehetem nekik rossz néven, ha ők is makszimális áron felül szereznek be készleteket és az ezekből s az illegitim utón megdrágított nyersanyagból készült czikkek természetesen szintén csak magas áron kerülhetnek forgalomba. Már most legyen szabad azt a kérdést is vizsgálnom, milyen ellenintézkedések volnának e tekintetben tehetők. (Halljuk! Halljak!) E téren mindenesetre fennáll az a nagy baj, amelyre az imént voltam bátor hivatkozni, hogy a külföldről behozott iparczikkek tekintetében semmiféle olyan ellenintézkedést, amelyet az árak emelkedése vagy túlzott árak követelése ellen tenni lehet, nem tartok lehetségesnek, illetőleg ha lehetséges is volna, tartok tőle, hogy ennek visszahatásai igen súlyosak volnának, hogy sokkal többet ártanának, mint amennyit használhatnak. Ami a belföldön előállított czikkeket illeti, e tekintetben elsősorban itt is a rekvirálás szigorítására és az egész vonalon való keresztülvitelére fektetem a legnagyobb súlyt. Fájdalom, közigazgatási szervezetünk, nem az egyes emberekben rejlő hiba miatt, hanem azért, mert egész közigazgatásunk konstrukeziója sokkal lazább, elégtelen arra, hogy ezekkel a kérdésekkel teljesen megbirkózzék, de legalább is azt el lehetne várni, hogy ezeknek a rendeleteknek a végrehajtását komolyan vegyék és hogy komoly szándékkal fogjanak hozzá ahhoz, (Helyeslés balfelöl.) hogy a rendeletek ellen felmerült vétségeket lehetetlenné tegyék. Az iparnak és a központoknak ez csakis előnyére lesz. A központok körében igen sok panaszt hallottam arról, hogy a rekvirálásokat nem hajtják végre szigorúan, de sohasem hallottam olyan panaszt, hogy több árut kellene mentesíteni a rekvirálás alól, hogy azután illegitim utón jussanak hozzá egyesek azokhoz a készletekhez. Sőt annyira érdeke a központoknak és az iparnak ezeknek a rekvirálásoknak komoly keresztülvitele, hogy Ausztriában maguknak a központoknak néhány képviselője a kormány felhatalmazásával tölt be bizonyos ellenőrző tisztet a tekintetben, hogy a rendeletek tényleg végrehajtassanak. Egy második, amelyet meg lehetne kísérelni, bizonyos befolyás gyakorlása az iparczikkek elosztására, azonban ennek is igen nagy nehézségei vannak, mert nem egynemű tárgyakról van szó, mint pl. a gabonánál, ahol mindenkinek a szükséglete legalább is nagyjában azonos, hanem igen eltérő szükségletek fedezéséről, amelyeknél a minőségek is nagy szerepet játszanak. Nehézség az is, hogy nem kizárólag belföldön készült czikkek azok, amelyeknek elosztásáról itt gondoskodni lehet. Minden körülmények között igen nagy, óriási apparátust kellene létesíteni ezeknek a teendőknek keresztülvitelére- Elvben azonban kétségkívül nem lehet elzárkózni az elől sem, hogy ezen a téren az ipari czikkek elosztása terén bizonyos szervezetek létesíttessenek, bár, mint mondom, annak gyakorlati keresztülvihetőségét n em látom. A harmadik megjegyzésem az árakra vonatkozik. Nem tartom teljesen lehetetlennek az iparczikkek ármaximumának megállapítását. Kétségtelen ugyan, hogy sokkal nehezebb ez a feladat, mint pl. a nyersanyagok árának maximá45*
