Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-666

666. országos ülés 1916 s zeptember 26-án, kedden. 345 akkor a sikerben nem bízhatunk. (Ugy van! balfelól.) Hiszen a kormánynak mindjárt legelőször is rá kellett volna tennie a kezét a készletekre és biztosítania kellett volna azokat a közfogyasztás számára. Továbbá nem a szerint a módszer szerint kell természetesen eljárni, ahogy azt a Haditermény Részvénytársaságnál látjuk. Egyáltalán nem tudom megérteni, hogy a kereskedelemügyi minister ur hogy adhatott elég vaggont a múltban és hogy adhat elég vaggont a jövőben annak a munkájához, midőn megtörténik az, hogy kiutalja a gazda gabonáját, nem tudom hányadik vármegyében, azután megint visszautalják ; midőn ide utalnak, amoda utalnak lisztet ? Hát van nekünk arra elegendő erőnk, hogy ezt a kereszt játékot meg tudjuk csinálni ; hogy erőnket, amely az államvasutakban a legnagyobb mértékben kell hogy más czélokra rendelkezésünkre álljon, elforgácsoljuk ilyen dolgokra ? Nem ez a helyes eljárás, t. ház, hanem az, hogy az egyes körök szükségletét igenis meg kell állapítani és elsősorban abból a készletből kell biztosítani a szükségletet, amely abban a körzetben rendelkezésre áll. Ez olyan természetes és magától kínálkozó eljárási mód, hogy igazán csodálatos, hogy ennek helytállóságát még magyarázni kell. Pedig ezt minálunk egyáltalán nem vették figyelembe. Az előadó ur továbbá mint igen nagy bajt állítja oda a katonaság szükségletét, — és bár nem értettem tisztán, hogy voltakéjjen milyen értelmet ad ennek az állításának — ugy vettem ki szavaiból, hogy szerinte a katonaság részére történő szállítás keresztezi ezeket az összes rendelkezéseket és mint olyan tényező játszik bele a dolgokba, amely esetleg megsemmisíti a legjobb rendelkezést is, mert szükséget teremt ott, ahol esetleg bőség volt. T. ház ! Ez rendkívül nagy, de mindenesetre olyan hiba, amelyen segíteni lehet és kell is. Segíteni lehet és kell is azért, mert ha a kormány tisztába jön azzal, hogy mindenütt milyen készlet áll rendelkezésre, akkor azt is fogja tudni, hogy ebből a készletből mennyit lehet és mennyit kell a hadvezetőség rendelkezésére bocsátani. Foglalkoznom kell itt, t. ház, az erdélyi kérdéssel is. (Halljuk! Halljuk!) Nem akarok ennek politikai részével foglalkozni, hiszen azt már az előbbi vitában eléggé tárgyaltuk, ott elmondattak azok a súlyos vádak, amelyek elől a kormány sem tudott kitérni, mert hiszen magának be kellett ismernie, hogy kellő előrelátása nem volt és hogy az események meglepték. Itt az előadó ur azt mondja, hogy a proféczia háládatlan dolog és igaza van, nagyon háládatlan, de a politikában az előrelátás, ahogy ott nevezzük a profécziát, feltétlenül annyira szükséges, hogy akinek a kellő előrelátása nincs meg, az politikára ne vállalkozzék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Az erdélyi kérdésnek gazdasági szempontból is rendkívüli fontossága van. Mert hiszen nemcsak az van benne, hogy megleptek bennünket, hogy katonailag bizonyos terüKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXII. KÖTET. leteket elfoglaltak, de e kérdés keresztezőleg hat arra a gazdasági politikára, amelyet más helyen folytatunk. Hiszen mindenkinek megvan szabva, hogy mennyit szabad fogyasztania, megvan szabva a mennyiség, amely bizonyos terület szükségletére elegendő kell hogy legyen. Már most odavetnek egy csomó menekültet — ezerszámra. Nem kellett volna-e gondolkodni arról, hogy azoknak a részeknek, amelyek ki vannak téve az ellenség esetleges támadásainak, azoknak a részeknek készlete kellően biztosittassék ? Másodszor jjedig nem kellett volna-e gondoskodni arról, hogy azoknak az embereknek, akiknek onnan menekülniök kell, a jó előre elkészített helyeken szükség esetén megfelelő ellátás juthasson ? Nem tudom, hogy milyenek a készletek, amelyek ott megsemmisültek, illetőleg az ellenség kezére kerültek, de ha figyelembe veszszük a magántudósításokat, látjuk, hogy rendkívül nagy készletek estek áldozatul. Nem proféczia, csak egyszerű előrelátás kellett volna, hogy a készleteket a kellő időben biztosítsuk. Hiszen a külügyminister ur maga mondja, hogy tudott arról, hogy baj lesz, támadás fog bekövetkezni, csak az időpontja volt bizonytalan. Ily körülmények közt egy közönséges rekvirálás még a lakosságban sem keltett volna gyanút, ha elviszik a készleteket, amelyek hiányát a. felvidéken is meg fogjuk érezni. Ugyanezeknek az elveknek kellett volna érvényesülni minden vonalon, minden czikk tekintetében. Lehetséges, hogy az előadó urnak igaza van abban, amire Németországban kezdenek rájönni, hogy állami beavatkozás kell, lehetséges, hogy talán bizonyos diktatúra megállhatja a helyét, de ahhoz, hogy az állam közélelmezését egy ember kezére bízzuk, nagyon körültekintő kiválasztás kell személyben is, szervezetben is. Ha egy hivatalt csinálunk, egy bürokratikus formát, mely uj sulylyal fog ránehezedni a közélelmezésre, a közszükségletek fedezésének kérdésére, akkor nemcsak nem segítettünk, de oly nagy kárt tettünk, amelynek következniényei úgyszólván kiszámíthatatlanok. Ha nem adunk annak a kormánybiztosnak, vagy diktátornak, vagy nem tudom minek nevezzük, elkésziteut szervezetet, nem adunk a kezébe községenként megfelelő embereket, akik őt a munkájában segitsék, akkor elhibáztuk a czélt és akkor jobb, ha nem fogunk bele. Meg kell gondolni e dolgot, mert ha tényleg nem használhatunk vele, akkor kárt semmi esetre se okozzunk. Sajnos dolog, hogy e nehéz helyzetben az erőknek egyesítése nem tudott megtörténni, hogy igazán ma a ministerelnök ur kijelentéséből csak azt az Auslág-szisztémát kellett megállapítanunk, hogy igenis, volt és van egy ellenzéki, akit ki akart rendelni, hogy bizonyos kormányzati dolgokban segítségére legyen, de ez az egy ellenzéki is beteg. T. képviselőház ! Mikor én azt látom, hogy ily súlyos helyzetben, súlyos feladatok közt egy gróf Andrássy Gyulának, például, az jut osztályrészül, hogy ő a budapesti polgárőrséget szervezi, 44