Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.
Ülésnapok - 1910-666
666. országos ülés 1916 sz természetesen el sem különíthetők az előző rendeletektől, sőt bizonyos tekintetben világot vetnek az utánuk következendőkre is. Ezeknek a rendelkezéseknek szempontjából károm csoportot kell hogy megkülönböztessek. (Az elnöki széket Simontsits Elemér jogialja el.) eptember 26-án, kedden. 343 ez észrevételeket meglehetősen figyelembe is veszi, ugy hogy e téren nincsenek erősebb kifogásaim. De a jogi kérdések után át kell térnem a kérdések másik csoportjára, arra, mely a közélelmezésre vonatkozik. Mint már mondottam, itt voltaképen oly rendszerrel állunk szemben, mely nem a kisembert nézi, nem azt nézi, hogy az állam számtalan apró pillére fenn legyen tartható, hanem azt, hogy találja meg számítását az a kevés ember, aki a hatalmat, a nagytőkét tartja kezében. Ha megnézek pl. egy iparfelügyelői jelentést, ha nézem, hogy egy munkásnak miféle küzdelmeket kell vivnia, hogy a maga kenyerét megkeresse, sokszor igazán megdöbbentő adatokat találok. Egy munkás pl. a kőbányában rövidebb utat választott, beleesett a mélységbe, életét vesztette ; egy másik a gépeknek lett áldozata, a harmadik itt, a negyedik ott veszélyeztette testi épségét, veszítette el életét. Ennek a dolgozó társadalomnak, melynek kézimunkája tartja fenn az államot, ennek szükségleteiről kell oly mértékben gondoskodni, hogy nyomort ne szenvedjen. (ügy van ! baljdől.) Mikor egy munkásnak vagyont kell áldoznia, hogy egy tojáshoz, hogy egy kis húshoz jusson, sőt vannak, akik már jóformán nevét is elfeledték e táplálékoknak : akkor e súlyos helyzetben nem oldottuk meg feladatunkat az egyenlőség elve alapján. Nézzük, minő az a rendszer, melyet a főfontosságii czikkek tekintetében a kormány folytat ? A központok rendszere. Ha nézünk egy ilyen központot, nézzük azt az összeállítást, mely szerint meg van csinálva és működik, már látnunk kell, hogy az egész összeállítás hibás, hogy ép' azt a czélt nem éri el, melyet főfeladatául kellene kitűznie, 1. i. hogy a kisember szükségleteiről gondoskodjék, (ügy van ! baljelöl.) Nem akarom a Czukorközpontot különösen kiemelni, hanem csak azért szólok róla részletesebben, mert épen a most napirenden lévő jelentésben foglaltatik az arra vonatkozó ministeri rendelet. De amit erről mondani fogok, az természetesen áll a többi központra is. Rá kell mutatnom mindenekelőtt arra, hogy milyen eljárást követnek akkor, mikor olyanvalami intézkedés történik, melynek az a czélja, hogy a közönség szükséglete fedezve legyen. A legelső dolog ilyenkor, — pl. most is, amikor a zsírtalan napokat behozták — hogy értesitik a közönséget : emeljük az árakat. így történt a tejnél, a czukornál, szóval minden olyan dolognál, mely az általános fogyasztás tárgya. Itt az 52. szám alatt van közölve az az 508— 1916. számú ministeri rendelet, amely felállítja a Czukorközpontot. Ennek 1. §-a így szól: »A czukornak a közellátást biztositó forgalombahozatala érdekében Budapest székhelylyel Czukorközpont állíttatik fel. Ennek a szervezetnek neve : »Á magyar szent korona országainak Czukorközpontja«, rövidítve : »Czukorközpont.« A Czukorközpont a czukorgyári vállalatoknak a kereskedelemügyi minister által a pénzügyminiszterrel Természetesen csak a főcsoportokról beszélek, mert a dolgok mélyébe ós részleteibe nem lehet annyira belemenni, hogy egy teljes, talán Linnéféle rendszer szerinti tagozatot csináljunk azokról a virágokról és szirmokról, amelyek itt bőven mutatkoznak előttünk és amelyeknek sokszor szaga is van. (Derültség a baloldalon.) Itt elsősorban azok a dolgok nyomulnak előtérbe, amelyek jogi kérdések. Ezekkel az előadó ur is per tangentem foglalkozott és különösen rámutatott a moratóriumi rendeletekre, amellett a kényszeregyezségi eljárásra. Ha ezeket a dolgokat vizsgáljuk és szembeáihtjuk az első csoportot a többi csoporttal, akkor azt kell látnunk, hogy voltaképen az első csoport az, amely még a legjobban megállja a helyét. A moratórium-rendeletek bizonyos dolgokban kétségtelenül segítettek, bár más irányban egyes részeik bizonyos kárt is okoztak. De nagy általánosságban meg lehet állapítani, hogy a moratórium-rendeletek lehető gondossággal voltak elkészítve, amennyire lehetett, figyelemmel kisérték azt a hatást, amelyet a rendeletek keltettek és iparkodtak a következő rendeletekben a bajokon segíteni. Ezekkel tehát különös részletességgel foglalkozni én részemről nem tartom szükségesnek. Néhány refleksziót kell azonban tennem azokra a megjegyzésekre, amelyeket at. előadó ur a kényszeregyezségi eljárással kapcsolatban mondott. A kényszeregyezségi eljárásra vonatkozó rendelet és illetve felhatalmazási törvény tárgyalása alkalmával magam is azok közé tartoztam, akik kiemelték azt, hogy ez a kényszeregyezsegi eljárás szükséges, a viszonyoknak megfelel és azt Magyarországon szintén meg kell honosítani. Mondhatom a gyakorlat alapján, hogy meglehetősen teljesiti is a feladatát. Azonban ki kell emelnem mégis, hogy ez a rendelet olyan, amelyen azért mégis kell bizonyos javításokat eszközölni. Például még mindig nem látom, hogy kibocsáttatott volna rendelet, amelyben meghatároztatik az a minimális összeg, amelyet az egyezség esetére felajánlani kell. Azután magának az állagnak felvétele, hogy mik tartoznak az illető tömeghez, milyen kvótát biztosítanak : ezeknek a kérdéselvnek mind még gondos megfigyelés tárgyát kell képezniök. Különösen arra kell vigyázni, hogy mint vagyonkezelők, akik a tömeg értékéről tesznek jelentést, ne kerüljenek oda érdekelt felek, akik esetleg félrevezetik a hitelezőket és a bíróságnak nem megfelelő informácziókat adnak. Ezek azonban kisebb hibák, melyekkel részletesen foglalkozni nem kívánok. A szakkörök, mikor közöltetnek velük ily rendeletek, minden esetben megteszik észre-' vételeiket és látom, hogy az igazságügyi kormány '
