Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-665

665. országos ülés 1916 szeptember 2l-én, csütörtökön. 337 kellően felhasználni azokat a kedvező fejleményeket, amelyek más irányban voltak. Sikerült a monarchia és Németország számára megfelelő ellenértéket találni a Balkánon, ellenértéket, amelynek teljes becse, teljes hordereje épen a mai kritikus időkben nyilvánul a legfényesebben. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Mindezek után, t. ház, azt hiszem, hogy felelősségünk teljes érzetében, az előttünk álló nagy és komoly feladatok teljes tudatában is nem minden önérzet és nem minden megelégedés nélkül tekinthetünk vissza a mögöttünk álló diplomäcziai kampány egyes életbevágó fontosságú részleteire. (Igás! Ugy van! a jobboldalon.) Ezek után, t. ház, ismételve kérem, hogy az^ indítványokat elfogadni ne méltóztassék. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Gr. Andrássy Gyula (szólásra emelkedik). Elnök: Kérem, talán később méltóztassék, jelentkezni. Előbb el kell intéznünk gróf Apponyi Albert képviselő urnak azt a kérelmét, amelyet a ház elnöksége utján intéz a házhoz, hogy t. i. félreértett szavai való értelmének helyreállítása czimén felszólalhasson. Gondolom, kimondhatom, hogy a ház az engedélyt megadja. (Helyeslés.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Két irányban óhajtom a t. ministerelnök ur által félreértett szavaimat helyreigazítani. Az egyik arra vonatkozik, hogy a t. ministerelnök ur kifogásolja, hogy én a ház többségének tagjait bírálatban részesítettem azért, mert a vitában részt nem vettek és ezt azzal kifogásolja, hogy minden képviselőnek joga megállapítani, hogy mikor vesz részt a vitában, mikor nem. Ebben az a félreértés rejlik, mintha én ezt a jogot kétségbe vontam volna. Eszemágába sem jutott. Nagyon jól tudom, hogy valamint nekünk jogunk van szólni, ép ugy minden egyes képviselőtársamnak joga van hallgatni. (Derültség a baloldalon.) De valamint az igen t. ministerelnök ur bírálat tárgyává tette azt, hogy szóltunk, ép ugy nekem jogom volt politikai bírálat tárgyává tenni azt, hogy a túloldalon hallgattak. (Helyeslés a baloldalon.) Sokkal lényegesebb az a félreértés, amelyben a t. ministerelnök ur a hadseregre vonatkozó egyik kijelentésem tekintetében látszott szenvedni. T. i. én azt mondtam, hogy dolgozni, működni akarunk abban az irányban, hogy a magyar csapatok magyar vezérek alatt megfelelő, hivatásuk magaslatán álló magyar vezérek alatt küzdhessenek a jövőben és én remélem, hogy ebben az irányban a pártkeretek nem fognak választóvonalat képezni és hogy ezért a czélért a háború tapasztalásai után mindnyájan fogunk küzdeni. Erre az igen t. ministerelnök ur azt mondja, hogy neki is az a czélja, ezért a czélért küzdöttünk eddig is akkor, amikor egy párton voltunk, vállvetve, szóval az u. n. kilenczes bizottsági álláspontra vezeti vissza az egész KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXII. KÖTET. kérdést. Bocsánatot kérek, én nem ebben az értelemben mondtam ezen szavaimat. Gr. Tisza István ministerelnök: Hát ezt nagyon sajnálom. Gr. Apponyi Albert: Nem abban az értelemben mondtam, hogy a jelenlegi változatlan katonai szervezetbe illeszszünk bele több magyar erőt. Ezt teljesen kárbaveszett munkának tartom. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ötven év óta vannak ezek az intézmények. Megindultak azzal a reménynyel, hogy a magyar elem el fogja ott foglalni az őt megillető helyet. Történtek ebben az irányban lépések. Abszolúte semmi eredményük egy félszázad után. (Ugy van! balfelöl.) Amely utón én keresem ennek a kérdésnek megoldását, az az, hogy a magyar hadsereg valóban magyar legyen nyelvében, egész habitusában, mert magyar vezérek be nem illeszthetők, mint magyar vezérek egy katonai organizmusba, amely nem bir magyar nemzeti jelleggel. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Gróf Andrássy Gyula képviselő ur személyes megtámadás visszautasítása czimén kér szót. Gondolom, a ház megadja az engedélyt. (Helyeslés.) Gr. Andrássy Gyula: T. képviselőház! (Halljuk! a baloldalon.) Egy hang (a jobbközépen) : Megint Olaszország ! Gr. Andrássy Gyula: Nem Olaszországról kívánok szólni. De látjuk, hogy mennyire ideges az itt elhangzott beszédek miatt Olaszország. Ez is azt bizonyítja, milyen helytelen idehozni ezeket a kérdéseket. Ezeknek a helye a delegáczióban van, ahol mindenki kezében tartja a Vöröskönyvet, tudja, hogy miről van szó és nem pártszempontok szerint ítélkezik. Én tisztán személyes kérdésben kívánok felszólalni azért, mert a t. ministerelnök ur tegnap itt igen helyesen azt mondta, hogy kerüljük azt, ami idegességet okoz, amit a másik fél sértésnek vehet és hogy ez elsősorban a többség kötelessége. Bocsánatot kérek, a ministerelnök ur vitatkozási módja nem olyan, amely az idegeket érintetlenül hagyná és nem alkalmas arra, hogy bizonyos élesebb visszalövés ne történjék. Miről van szó? Nagy politikai kérdésről: helyesen járt-e el vagy sem a külügy mini ster. A t. ministerelnök ur érvvel védelmezi a külügyministert. Joga van hozzá, nincs kifogásom ez ellen. Elismerem, hogy objektív tekintetek vezetik. De rólam meg azt mondja, hogy engem nem objektív tekintetek vezetnek, hanem szubjektivek, mert ez az ellentéte az objektivnek. Ha a t. ministerelnök ur azt mondja, hogy tévedek, hogy felületes vagyok : semmi kifogásom ellene. De amikor ugyanakkor a t. kormánypárti sajtóban mindig azzal vádolnak, hogy személyes ambiczióból kiinduló hajszát viszek csupán, amikor én hallok nem egy munkapárti képviselő úrtól ilyen megjegyzést, akkor ez biz43