Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-665

334 w-5. országos ütés 1916 szeptember Él-én, csutörtökoii. Andrássy Gyula t. képviselő ur szerint lábbal tiporjuk az alkotmányt, gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam szerint históriai dokumentumot állítunk ki a 67-es alkotmány teljes csődjéről. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A t. képviselő urak az argumentáczió hevében annyira belenyargalják magukat ebbe a gondolatmenetbe, hogy elfelejtik, hogy ugyanezt a dokumentumot ezelőtt néhány hőnapj>al aláirtak, hogy ugyanezt az alkotmánytiprást velem, szegény bűnössel együtt elkövették, mert ezt az álláspontot, amelyet elfoglalok ma is és amelynek elfogadását kérem a t. háztól, nemcsak hallgatólag tették magukévá a t. képviselő urak, hanem volt alkalmam erről a kérdésről beszélni a t. képviselő urakkal, megemlítettem, hogy nézetem szerint a háború alatt, tekintettel a viszonyokra, nem volna ezélszerü nagy kérdéseket napirendre tűzni, hanem helyesebb lesz az indemnitás során a kérdésnek csak pénzügyi részét megoldani és a t. képviselő urak — en connaissance de cause — nem emeltek ez ellen kifogást. Ezen az állásponton voltak a t. képviselő urak még három hónappal ezelőtt is. Teljes joguk van azt mondani, hogy időközben meggondolták a dolgot, .... Polónyi Géza: Erdélybe betörtek időközben. (Zaj. Halljuk! Halijaid a jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak. Gr. Tisza István ministerelnök :. . . hiszen elismerem, ez olyan kérdés, ahol fontos érvek szólnak pro et contra, teljes joguk van azt mondani, hogy a háború soká tart, nekünk nagyobbodtak az aggályaink, most már azokra az érvekre helyezünk nagyobb súlyt, amelyek a delegációk egybehivását, vagy a gróf Apponjáféle indítvány elfogadását kívánják. Ez ellen senki sem emelhetne kifogást. De engedelmet kérek, alkotmánytiprásnak, az 1867 : XII. t. c. csődjéről kiállított históriai dokumentumnak nevezni azt, amit három hónappal ezelőtt magukévá tettek . . . Gr. Andrássy Gyula: Azt a felfogást sohasem vallottam, hogy nincs jogunk követelni. Akkor Ausztriában sem sürgették. Gr. Tisza István ministerelnök: Én nem tipranám az alkotmányt, mert Ausztriában nem sürgetik qui nimium jDrobat, nihil probat. Ilyen állítással — méltóztassanak megengedni — maguk alatt vágják a fát a t. képviselő urak és ezen az állításon azok az események, amelyek három hónap óta történtek, mit sem változtatnak, mert ha alkotmány tipr ás most, alkotmánytiprás volt akkor is, ez nem attól függ, hogy a románok betörtek-e Erdélybe vagy nem. Megengedem, hogy ez argumentum ad honiméin, de az argumentum ad hominemnek fontossága mindig annak a homonak fontosságától függ, akivel szemben joggal alkalmazható és én sokkal nagyobb súlyt helyezek a t. képviselő urak egyéniségére, sokkal nagyobbra tartom és becsülöm azt, sem hogy ennek az argumentum ad hominemnek is igen nagy súlyt ne tulajdonítanék. Hogy végezzek az indítványokkal, ismételve kijelentem, — mert súlyt helyezek reá, hogy ebben a tekintetben félreértés ne legyen — hogy a magyar képviselőháznak az az állásfoglalása, amely abból keletkeznék, hogy nem fogadja el az indítványokat, nem azt teszi, hogy állást foglal a delegácziók egybehivása ellen, nem azt teszi, hogy kívánatosnak tartjuk, hogy az osztrák alkotmány ne működjék, hogy kívánatosnak tartjuk, hogy delegácziók ne legyenek, ellenkezőleg nagyon is kívánatosnak tartanok, hogy az osztrák alkotmányosság működjék anélkül, hogy ez fontos hátrányos következményekkel járhatna és kívánatosnak tartanok a delegácziók működését, de ma is megmaradunk azon az állásponton, amelyen az egész ház volt néhány hónap előtt, hogy a mostani világháború alatt nem tartjuk czélszerünek ennek a kérdésnek kiélezését oly irányban, amely esetleg az egész monarchia pozicziójára nézve hátrányos következéssel járna. (Helyeslés jobbfelöl.) Ennek a kérdésnek megítélését tehát az Ausztriával való viszonyok szempontjából az erre illetékes tényezőkre kell bíznunk. Most már lehető rövidséggel legyen szabad még a külügyi kérdésekre visszatérnem. Nem fogom gróf Andrássy Gryula t. képviselő urat az olaszországgali diplomácziai akczió fázisaira vonatkozó összes állításain végig követni, mert hiszen sok tekintetben ismételnem kellene azokat, amiket megelőző beszédemben elmondottam. A magam részéről csak igen röviden kívánok egy pár tényre rámutatni, amelyek nézetem szerint ebben a tekintetben a t. képviselő ur állításainak egyoldalú és elfogult voltát bizonyítják. Az az egész akczió, amely alatt állítólag a jelenlegi külügyminister ur hibás magatartása elrontotta a békés megoldás sanszait, január 17-étől február 15-éig terjed; mert hiszen január 17-én volt az első beszélgetés és február 15-én közölte báró Sonnino, hogy visszavonja ajánlatait és nem tárgyal tovább. Ez történt nem egészen négy hét alatt, amely idő alatt három beható megbeszélése volt a külügyminister urnak. En azt hiszem, az objektív szemlélő előtt ez a három megbeszélés, amely a Vörös Könyvben megvan, nem fogja azt a benyomást kelteni, hogy huza-vonát akartunk. Gr. Andrássy Gyula: ISTe tessék mindig az objektivitást, mint motívumot emlegetni. Én mindig objektív voltam bírálatomban. Gr. Tisza István ministerelnök: A t. képviselő ur, ha jól hallom, azt kérdezi, hogy miért nem volt objektív. Gr. Andrássy Gyula: Lehet hibásnak mondani a felfogásomat, de miért objektív és miért szubjektív ? Gr. Tisza István ministerelnök: Kérem, erre ha meg méltóztatnak engedni, majd rátérek. T. képviselő ur, ebben a tekintetben kény-