Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-665

665, országos ülés 1916 szí politikusoknak egy bizonyos számát, akiknek mégis kell hogy legyen egyéniségük, egyéni gondolkozásuk. (Helyeslés balfelöl.) Ezt az egyéniséget, ezt az egyéni gondol­kozást meg nem ismerni: ugy reánk nézve — de ez a legkisebb baj — mint az országra nézve különösen a mai helyzetben rettenetes nagy hiány. (Ugy van! balfelol.) Tehát még ren­des parlamenti viszonyok közt sem volna helyes a többség tagjainak ez a némasága, ele ma különösen nem az. Ma semmit, de semmit sem végeztünk, t. ház, esefleg a semminél kevesebbet, de mindenesetre semmit egy szavazással, amely­lyel ezeket az indítványokat leszavazzák. Nem ilyen külső elintézésekre van szükség; (Ugy van ! balfelöl.) az ország lelkületére kell hatni, (Ugy van ! balfelöl) a lelkekben kell lentartani, sőt ha lehet magasabbra fokozni a kitartás gondola­tát, a lelkesedést és gondolják-e, hogy ezt önök puszta szavazással elérik? Adjanak számot arról, hogy miért tartják ezeket az indítványokat leszavazandóknak. Azért, mert minden a lehető legjobban megy? Ezt önöknek senki el nem hiszi, mert hiszen maguk sem hiszik el; nem is hiszik, nem is mondják, talán azért nem szólnak, mert ezt nem mond­hatják és mást nein akarnak mondani. (Ugy van! balfelöl.) De hát ezt a mást mondják meg. Hogyha a helyzet igényel átfogó intézkedéseket; ha azokat, amiket- mi proponálunk, nem találják jóknak, hát mondják meg, mik azok, amiket önök javaslatba hoznak; tudja meg az ország, tudja meg önöktől, hogy fogják fel a helyzetet; hogy akarják orvosolni a bajokat. Különösen az erdélyi helyzettel szemben: hiszen ha igaz volna az, amit egy teljesen el­intézett, tehát itt újból fel nem említendő in­ezidens alkalmából hallottunk, hogy mi párt­czélokra akarjuk felhasználni az erdélyi hely­zetet, hiszen akkor mi csak örülhetnénk annak, hogy a túloldal teljes hallgatásba merül. De mi ezt nem akarjuk. Mi azt akarjuk, hogy az egész nemzetnek, de különösen a nemzet leginkább sújtott ezen részének vigasz, megnyugvás, biz­tosíték adassék. Azt mi egyedül nem adhatjuk, (Ugy van! balfelol.) azt elsősorban azok adhat­ják, akik a többség tagjai, akik határozhatnak. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbalolda­lon.) Az ő részükről tehát lélektani szüksége volna a nemzetnek az, hogy az önöknek ne csak szavazatát konstatálja, hanem annak indokait, az önök érzelmeit, gondolkozását is megtudja, arról is értesüljön. E tekintetben csalódással végződött rám nézve a vita, mert reméltem és hittem, hogy az az eredménye lesz, hogy az eszme körében össze fogunk fogni, nem a tehetetlenség támogatásá­ban, mert ilyen egységből én nem kérek, hanem az orvoslás eszközeinek keresésében, (Elénk he­lyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbal­oldalon.) nem a csüggedés terjesztésében, hanem ellenkezőleg a bátorító szózatoknak összhang­BÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXII. KÖTET. itember 2l-én, csütörtökön. 329 jában. Mindezeket a lélektani hatásokat nem lehet szavazásokkal elérni. Azoknak erejét nem lehet szavazásokkal pótolni, az a bajunk, hogy e nagy történelmi pillanatban is minden sablon­szerűén történik, sablonszerű volt a hadvezetés, sablonszerű volt a külügyek vezetése, sablon­szerű a parlamentarizmus, annak a nagy tör­ténelmi szellemnek, amely kellene, hogy minket áthasson, annak, sajnos, épen ott nem látom a nyomát, ahol elsősorban kellene uralkodnia. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) És igy mennek a dolgok tovább. Ha leszavaz­nak minket, delegáczió nem lesz, a külügyminis­ter és a hadügyminister a magyar országgyűlésre nem fognak jönni; felelősség nélkül, vagyis majdan akkori felelősségre kilátással vitetnek abszolutisztikusán az országnak és Ausztriának, mindkét államnak, legfontosabb ügyei sorsdöntő órákban. Három férfiúnak, a hadvezetőségtől eltekin­tek, kezében van minden: a külügyminister, az osztrák ministerelnök és a magyar ministerelnök kezében. A három, közül mindegyik természetesen képvisel egyéni értéket; politikai értéket egyedül a magyar ministerelnök képvisel. O az egyetlen, akinek van támasza, akinek van gyökere. De milyen ? Egy többség, amelyet hat óv előtt meg­választottak, a most már mandátummal nem rendelkező képviselőházban. Elegendő ez oly óriási események, oly óriási felelősség terhének elviselésére ? Elegendő ez, ha még ez az erő is néma és csak sablonszerű szavazásokban nyilvánul meg? Marad a t. ministerelnök ur egyénisége. Távol legyen tőlem, hogy lebecsüljem a politi­kai értékét, amelyet képvisel. Ha a helyzet megfordítva állana, ha az országnak ily helyze­tében én lennék az ő helyén, ón Tisza Istvánt nem tartanám nélkülözhetőnek az ország nagy érdekeinek elintézésére. (Élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Távol legyen tő­lem, hogy én ezt lebecsüljem, de. épen azért őszintén ós nyíltan megmondhatom azt is, hogy ez a politikai érték ma nem az, ami volt, az erdélyi betörés után nem ugyanaz, amely az erdélyi bevonulás előtt volt. (Igaz! Ugy van! Taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ezt hidegen és szárazon megállapítom. Itt ez nem fog megnyilvánulni, de nézzenek csak körül az országban, hallgassanak oda is, ahol minden pártszempont befolyása nélkül, sőt ed­digi pártszempontok alól az eseményeknek ha­tása által felszabadult lelkek beszélnek és kon­statálni fogják, hogy ez ugy van. Nekünk pe­dig nem ficzkiókkal kell dolgoznunk, hanem valósággal. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsö­baloldalon.) Akkor tehát, t. ház, ez egy pilléren, amely, szó sincs róla, meg van gyengülve, nyugszik ez az egész óriási épület. Hát nem volt-e jogosult ily körülmények közt az a várakozás, hogy önök velünk együtt fogják keresni a javítás 42

Next

/
Thumbnails
Contents