Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-665

665. országos ülés 1916 szeptember 21-én, csütörtökön. 311 állítom, hogy az a felfogás, amelyet az urak képviseltek, lehet tudományos szempontból helytelen, én annak fejtegetésébe ma nem akarok belemenni, de konstatálom, hogy az urak a magyar állam szuverenitását s függetlenségét legkevésbbé sem veszélyeztették, ezek sohasem állították, sőt leghatározottabban tagadták azt, hogy a szerződés fogalma megkötné a kezünket abban a tekintetben, hogy nem változtathatjuk meg a kiegyezést, sőt Wlassics kifejtette azt, hogy miután ez egy oly szerződés, amely nincs bizonyos dátumhoz kötve és nincs időhöz kötve, az mindig felbontható, az mindig felmondható, rámutatott arra, hogy az a fogalom; hogy egyik állam a másikkal szerződést köt, nem ütközik a szuverenitásba, mert hiszen egymástól teljesen független államok kötnek egymással szerződést, tehát ezek nem veszélyeztették a mi szuverenitásunkat. Ez egy tudományos kérdés, amelynek megítélésébe nem akarok belemenni, csak konstatálom, hogy mindenki, azok is, akik azon az állásponton állnak, mint a tisztelt ministerelnök ur, amelyet a legvilágosabban a legklasszikusabban itt e házban Szilágyi fejtett ki, mindenki, Szilágyi is azt mondja, hogy egyoldalúan meg nem változtatható a kiegyezési törvény. Azt mondta Szilágyi Dezső, hogy a jogérvényhez nem kell más, mint a király és a nemzet megegyezése, de a végrehajthatósághoz abban az esetben, amint a közös ügyeket érinti, kell Ausztriának hozzájárulása. Bármi legyen a jogi struktúrája e megegyezésnek, kétségtelen, hogy ugy egymásba fonta a közös ügyekre vonatkozólag a két állam szervét, hogy teljes joggal követelheti egyik a másiktól, hogy e törvény szerint járjon el. Másként ő maga rendezi saját törvénye jogából, ha a másik nem képes cselekedni. Ez annyira világos, hogy magában a törvényben, az 1867 : XII. t.-cz.-ben benne van az a. mondat, amelynek végrehajtását követeljük a tisztelt ministerelnök úrtól. A 29. §-ban benne van, amely a delegáczió megalakítását állapítja meg, nemcsak az, hogy a magyar delegáczió alakítandó meg, hanem benne van az is : »Válaszszanak Ö felsége többi országai és tartományai is hasonlóul, alkotmányos módon egy épen annyi tagból álló bizottságot a magok részéről« ; itt azt mondja továbbá : »Ezen bizottságok tagjainak száma a két fél egyetértésével fog meghatároztatok. Itt a szakaszban a két fél nem a király és a nemzet, hanem e szakaszban a két fél Ausztria törvényhozása és Magyarország törvényhozása, ugy hogy e momentumban bizonyos szerződési forma világosan kifejezésre jut, hogy nincs joga az egyiknek az igy megállapított törvényt be nem tartani addig, amig meg nem változtatják. Tovább megyek. Hiszen oly dolgok vannak a törvényben, amelyeket egyoldalulag magyar törvénynyel nem is lehet szabályozni. (Ugy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Az van mondva : közös minister. Magyar törvény csak magyar ministeriumot alakithat, azt megbízhatja azzal, ' hogy közös ügyekben is eljárjon, de egy közös ministeriumot csak oly magyar törvény csinálhat, amelynek megfelelő osztrák törvény is van, amely ugyanarra a közegre ruházza azokat a teendőket. (Ugy van ! a bal- és a szélsóbáloldalon.) Ez a törvény továbbá közös költségvetésről beszél. Nem azt mondja, hogy a delegácziónak hatásköre a Magyarországnak a közösügyekhez való hozzájárulását megállapítani, hanem azt mondja, hatásköre a közös költségvetés megállapítása, amely azután teherviselés szempontjából a kvóta szerint osztatik meg. így van végig az egész törvény. Beszél a két delegáczióról, mindegyik delegáczióról. Van egy pont a ministeri felelősség megállapításánál, ahol a magyar delegácziónak megadatik a jog, hogy az osztrák delegáczió által választott 12 birót visszautasítson. Lehetne-e ezt egyoldalulag megegyezés nélkül magyar törvényben kimondani ? Ez mind a szavakkal való játszás. Tény az, hogy a szuverén Magyarország a szuverén Ausztriával bizonyos formákban, akár szerződés, akár más törvényhozási cselekvés által oly intézményeket alkotott, amelyek élete mind a kettő jogában gyökerezik, amelynek jogforrása mind a kettőnek külön-külön szuverén joga és amelynek tényleges működését egymástól megkövetelheti; sem többet, sem kevesebbet. És ebben nincsen semmi veszély. En Magyarország függetlenségét mindenesetre óvom annyira, mint a t. ministerelnök ur, de valóban nem látok semminemű veszélyt abban, sőt ellenkezőleg, az alkományosság egyik garancziáját látom abban, hogyha más tényezőnek is joga van követelni, hogy a mi törvényeink betartassanak. (Ugy van! a balés a szélsóbáloldalon.) Mást nem kívánok, minthogy törvényeink betartassanak. Minél több tényező érdekelve van abban, hogy a magyar alkotmány integer legyen, hogy a magyar alkotmányt ne sérthesse meg senki, annál jobb. Nem félek tehát semmikép azon recziproczitástól; abban semmi gyakorlati veszély nincs. (Az elnöki széket Simontsits Elemér foglalja el.) A látszat szerint a t. ministerelnök ur érve a függetlenséget védi, de nézzük meg, lényegében mi az ? Ez nem más, mint az, hogy a magyar alkotmány függ az osztrák ministerelnök ur belátásától, (Ugy van ! a baloldalon.) függ attól, vájjon ő czélszerünek tartja-e a delegáczió egybehivását, vagy nem. Mert az, hogy ez az egybehivás lehetetlen, ebben az esetben nincs bebizonyítva. Az a jogi kérdés, amelyre visszatérek majd, hogy t. i. a két év előtt választott delegáczió működhet-e vagy nem, lehet kontroverz, de az nem kontroverz, hogy a Reichsrat választhat egy uj delegácziót, mert hiszen tény, hogy a Reichsratban nem történtek olyan események, amelyek lehetetlenné teszik működését. Itt csak az van, hogy az osztrák ministerelnök ur nem tartja czélszerünek a Reichsrat összehívását és ez előtt meghajlik a magyar ministerelnök, ( Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.)