Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-665

ptember 2j-én, csütörtökön. 3ö5 ofiá. országos ülés Í916 sze (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Meg vagyok győződve, hogy bárki lett volna azon a helyen, lehetetlen lett volna a dolog természeténél fogva mindent rendben lebonyolítani, lehetetlen lett volna azokat a szenvedéseket, azokat a károsodásokat elhárítani és meg vagyok győződve, hogy a kormánybiztos erejének teljes megfeszítésével megtett legalább is annyit, amennyit bárki más az ő helyén ' megtehetett volna. A t. képviselő ur azt mondja, hogy adtunk mellé tanácsadónak egy eszes embert. Nem egy eszes embert adtunk mellé tanácsadónak, hanem amint láttuk a feladat nagyságát, igyekeztünk munkatársakat adni neki, igyekeztünk az ő kormánybiztosi ügykörét olyan munkaerőkkel ellátni, akikkel ezt az óriási munkát, amely váratlanul tornyosult fejére, lebonyolíthassa. Ebből a szempontból igenis kerestünk ki eszes és érdemes férfiakat erre a célra és kerestünk pártra való minden tekintet nélkül, hiszen talán a t. képviselő ur előtt sem ismeretlen az a tény, hogy egy mindnyájunk által igen tisztelt ellenzéki képviselőtársunkat betegség akadályoz meg abban, hogy e munkában részt vehessen és a jövőre is csak köszönettel fogadunk pártkülönbség nélkül minden segítséget, amely ennek a nagy nemzeti ügynek lebonyolítására rendelkezésre fog állani. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ezek után áttérek felszólalásom tulajdonképeni tárgyára és pedig mindenekelőtt magukra a napirenden levő indítványokra. Ezeknek során ismételten felmerült az 1867: XII. t.-cz. értelmezése abban a vonatkozásban, hogy vájjon az alkotmányosság helyreállítása mint feltétel csak a kezelési módra vonatkozólag mondatott-e ki vagy általában a törvény egész tartalmára vonatkozólag. Ebben a tekintetben már joggal kiemeltetett, hogy az e törvényczikk létrejövetelénél fogva nem birhat a szövegezésnek azzal a precziziójával, amelylyel birna, ha eredetileg már mint törvényczikk alkottatott volna meg. Mindnyájan tudjuk, hogy ez a hatvanhetes bizottság munkálata, amelyet paragrafusokba szedtek azért, mert az már minden tényező által approbált szöveg volt és nem akartak a szöveg felett ujabb, esetleg hosszú ideig tartó diskussziót. Ennek folytán a hatvanhetes bizottság munkálata tulajdonképen az, amely itt paragrafusokba szedve tartalmazza a jogi rendelkezéseket. Már most, ha ezeken végignézünk, azt látjuk, hogy maga a törvény praeambuluma, vagyis a bevezetése ennek a munkálatnak, azt konstatálja, hogy miután Ö felsége alkotmánynyal ruházta fel többi országait is, szükségessé vált, hogy »a közös érdekű viszonyok pontosan és határozottan kijelöltessenek s hogy a két, egymástól független alkotmányos képviselet közti érintkezés módja eme közös viszonyok elintézése körül szabatosan megállapittassék«. Tehát két feladat van : kijelölése maguknak a közös viszonyoknak és szabatos megállapítása a közös viszonyok elintézése körüli érintkezés módjának — az elintézés körüli érintkezés módjának. KÉPVH, NAPLÓ. 1910—1915. XXXII. KÖTET. Az egyik kijelölés, a másik megállapítás. Magukat a közös viszonyokat nem kellett megállapítani, mert a magyar országgyűlésnek az volt az álláspontja, ami, azt hiszem, pártkülönbség nélkül álláspontunk ma is, hogy a közösügyek a pragmatika szankczióból folynak, hogy azokat megállapította a magyar törvényhozás, amidőn az együttes birtoklás és közös védelem elveit törvénybe iktatta, s ennek folytán nem konstitutív, hanem deklaratív természetű törvényhozási rendelkezésre van szükség ezeknek a viszonyoknak megállapítása végett. Másként áll a dolog az érintkezés módjára nézve, mert itt uj helyzet állt be azon tónynél fogva, hogy alktományt nyertek Ausztria tartományai is és ennek folytán uj szabályokat kellett megalkotni, uj rendelkezéseket törvénybe iktatni. Már most ezzel a kettős feladattal foglalkozik az 1867: XII. t.-cz. Magukat a közös viszonyokat megállapítja az első részében, anélkül hogy ezt bárminő feltételhez kötötte volna, s amidőn megállapította magukat a közös viszonyokat, tér át az elintézés körüli érintkezési mód szabályozására és akkor mondja, hogy ennek két feltétele van, az egyik természetesen a magyar alkotmányosság, amely egyáltalán feltétele minden magyar törvényhozási rendelkezésnek, a másik pedig az, hogy az alkotmányos élet helyreálljon és folyjék Ausztriában is. Ebből, nézetem szerint, világosan következik, hogy az a második feltétel, t. i. az osztrák alkotmányosság mint feltétel, csakis az érintkezési módra, az elintézési módra vonatkozhatik, mert hiszen ez egy fogalom, ezt a törvény maga együtt használja és a dolog természetéből is az folyik, hogy nem vonatkozhatik másra, mert hiszen azoknak a közös ügyeknek tartalmi körülírására vonatkozó része a törvénynek már csak azért sem volt feltételhez köthető, mert nem ujat hozott létre, hanem egyszerűen körvonalozta azt a jogi állapotot, amely a pragmatika szankczióban van lefektetve. Ebből azonban én a világért sem akarom azt a következtetést levonni, mintha ránk nézve közönyös volna, hogy van-e alkotmány Ausztriában, vagy nincsen. Teljesen egyetértek a túloldal tisztelt szónokaival abban, "hogy Magyarországra nézve az osztrák alkotmányosság mikénti fejlődése egyáltalán nem közönyös dolog. Természetes, Magyarország csak örülhet annak, ha az osztrák alkotmányos élet nemcsak normálisan, de erőteljesen és üdvösen fejlődik s nem lehet komoly magvar tényező, amelyik ne sajnálattal lássa, ha az alkotmányos élet Ausztriában megakad és nem funkczionál normálisan tovább. Mindazt, amit a magunk körében megtehetünk arra, hogy az osztrák alkotmányosságot ne csak meg ne zavarjuk, de elősegítsük, nagyon természetesen meg kell tennünk. Én csak arra az álláspontra nem helyezkedhetem, hogy nekünk az 1867 : XII. t.-cz.-bői jogczimünk volna azzal a követeléssel fordulni az osztrák tényezők felé, hogy egy, vagy más funkcziót teljesítsenek, hogy ők a delegá39