Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.
Ülésnapok - 1910-664
296 664. országos ülés 1916 szeptember 20-án, szerdán. Itt a legalávalóbb módon szidalmazták a magyarságot. Ez mutatja leginkább a mi szerencsétlen országunk helyzetét, hogy saját országunkban idegen nemzetiségűek gyalázzák a magyarságot akkor, mikor kénytelen ősei földjét elhagyni. Erre különösen a kereskedelemügyi minister ur figyelmét szeretném felhívni és kérem is, indítson eziránt szigorú vizsgálatot. Százan és ezren fogják eskü alatt vallani, hogy ezek csakugyan megtörténtek és kell, hogy e cselekmények méltó megtorlásban részesüljenek, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon). Nem hagyhatok szó nélkül egy más dolgot sem, bár nem talál bele abba a hangulatba, melyet szeretnének odaát, mert hiszen látom, hogy a kormány nem minden interpelláczióval van megelégedve. Én mégis megmondom, alig hogy a székely lakosság kitette helységeiből a lábát, ami kevés katona volt ott, az cseh trénkatonaság volt; azok nyomban nekiálltak és felfeszítették az üzleteket, kirabolták, a bort amit meg nem tudtak inni, kifolyatták az utczára és valóságos orgiákat ültek. Ezt megtették nemcsak Dicsőszentmártonban, de egész Gyergyóban; Alfalu, Remete, Szentmiklós is színhelyei voltak e gaz orgiáknak, Csíkszereda is. Különösen sajnálatos, hogy a kormány elmulasztotta elhozatni arról a vidékről történeti és műtörténeti emlékeinket, pedig egy nemzetnek kulturális életében ezek oly fontos tényezők, melyekről gondoskodni kell. A vármegyei levéltárakat, telekkönyveket és más nagy értéket képviselt írásokat és vagyonokat sem sikerült mindenütt megmenteni. Nem is csodálom. Tudok esetet, mikor egy Csik megye adóhivatalában alkalmazott nyomorúságos hivatalnok otthagyta családját és minden vagyonát ós a vármegye pénzéből 9 milliót vitt magával a vasúton, marhakocsiban. Udvarhely megye főjegyzője és hivatalnoktársai 25 millió készjxmzt és értékpapírt hoztak. Okét is 6 napig utaztatták marhakocsiban, össze-vissza lökdöstek őket. Hiába hivatkoztak rá, hogy ők vármegyei javakat visznek, mégis a legdurvább bánásmódban részesültek. Tegnap Gedeon Aladár t. képviselőtársam interpellácziőt intézett a földmivelésügyi ministerhez az erdélyi marhaállomány értékesítése tárgyában. Engem a t. minister ur kijelentései részben szintén megnyugtattak; tudom, hogy jobbára ugy van a dolog, amint ő mondotta., Mégis alapos kifogás alá esik azaz eljárás, melyet az árak dolgában követnek. A minister ur azt mondotta válaszának utolsó mondatában, hogy azért szabták meg oly alacsonyra az állatállomány árát, mert ez legnagyobb biztositéka annak, hogy a tulajdonos csak a legvégső esetben fog megválni marhájától. Ez majdnem oly dolog, mintha azt mondaná az uzsorás: azért számit 2—300°/o-os kamatot, hogy a szegény embert elriaszsza a kölcsöntől. Az a szegény földönfutó ember, aki mindenét otthon hagyta, csak marháját tudta megmenteni, elmegy a katonai intendaturához vagy az állami ekszpoziturához, melyet helyes, hogy felállítottak ós 5—6 korona helyett kap 3 koronát, 2 korona 50 fillért, sőt talán a minister ur nem hiszi, de be tudom bizonyítani, hogy kaptak 1 K 60-at is. Ennek fejében, hogy csak 50%-át kapták meg a napi árnak, megtörtént akárhány székely gazdával, hogy mikor átadták Kolozsvárott a katonai intendaturának, a súly nem talált sehogy sem. Erre a minister ur azt mondja, hogy ott nincsenek megfelelő szakközegek és mérlegek; a ministerelnök ur is nagyon dicsérte a székelységet. Ebben egyetértek vele, de mondhatom, hogy én sok székelyt tudok, aki mérleg nélkül, ha csak ránéz a marhára, meg tudja mondani a súlyát, sőt öt kilónál többet soha nem téved. Tehát inkább ezeket állította volna oda. De én kifogásolom azt a brutális eljárást, hogy amikor utolsó vagyonának az árát a bizottság kifizeti, levonnak tekintélyes százalékokat illeték-bélyeg czimén. Ok tiltakoztak ellene, de nem használt és az a szegény székely ember, aki egy pár ezer koronát kapott, 28 korona bélyegköltség levonásába volt kénytelen belenyugodni. Ez hasonlít ahhoz, hogy amikor a menekülők jöttek, csomagjaikat a fináiicz felbontotta és meg akarta vámolni. Azt hiszem, ezt a minister urak mégsem helyeslik, (Ugy van! balfelöl.) A belügyminister ur egy előbbi interpelláczióra adott válaszában azt mondta, hogy már most gondoskodjék róla, hogy az állami, vármegyei, községi tisztviselők megkapják tartózkodási helyükön az adóhivatalnál illetményeiket. Ezt megnyugvással venném tudomásul és meg vagyok győződve, hogy az utasítást erre ki is adta; de számtalan panasz érkezett hozzám, hogy az adóhivatalok megtagadják a kifizetést. Ma is kaptam különböző országrészekből panaszt, hogy állami tisztviselők éheznek, hogy az adóhivatalok nem fizetik ki járandóságukat, nem is szólva arról, hogy a segélyt a legritkább helyen osztják ki. Tudom, magam is csináltam ilyet a Balaton partján, a belügyminister ur szíves volt a szolgabiróság területére egy pénzösszeget küldeni és a segélyezés folyik, de erről sem ott, sem a vidéken alig tudnak. Azért kérem a t. kormányt, kötelezze az adóhivatalokat, hogy ezeket a segitő-pénzeket feltétlenül adják ki és másrészt egységesen állapítsák meg ezt az alamizsnapénzt, mert hiszen ez nem nevezhető másnak, ha Budapesten felnőtt ember két koronát kap vagy csak egyet, (Ugy van! balfelöl.) holott a vidéki városok semmivel sem olcsóbbak, sőt bizonyos mértékben, minél kisebb a város, bizonyos élelmiczikkekben annál nagyobb a drágaság. (Ugy van! bal felöl!) Nem is szólva arról, hogy a legtöbben
