Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.
Ülésnapok - 1910-664
290 CM. országot ülés 1916 s. zeptember 20-án, szerdán. ügyeinek czéltudatos, egységes intézése ügyében kormánybiztosság felállítása utján sürgősen intézkedni? 2. Összeegyeztethetőnek tart ja-e a t. ministerelnök ur az állam méltóságával azt a helyzetet, amelyben a menekültek igen nagy része önhibáján hivül élni kénytelen és hajlandó-e sürgősen intézkedni megfelelőbb elhelyezésükről és a beálló hűvösebb időjárásra való tekintettel az arra szorultaknak a szükséges ruházattal államköltségen való sürgős ellátásáról? 3. Hajlandó lesz-e a kormány a román betörés folytán érintett erdélyrészi községek és városok megfelelő állami támogatása iránt az országgyűlésnek előterjesztést tenni, hogy e községek és városok majdan a pénzügyi összeomlástól megóvassanak? 4. Hajlandó-e a kormány a háború pusztításainak kitett vagy a háború folytán menekülni kényszerült lakosság ingó és ingatlan vagyonában szenvedett károsodásának enyhítése, illetőleg azok kártalanítása iránt megfelelő törvényjavaslatot előterjeszteni ? (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: A ministerelnök ur válaszolni kíván. (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! Az előterjesztett interpellácziónak arra a részére, amely a menekültek elhelyezésének és ellátásának mostani sürgős feladatára vonatkozik, a t. ház engedelmével t. barátom a belügyminister ur fogja a választ megadni, miután ő sokkal inkább van abban a helyzetben, mint én, hogy ezekre a kérdésekre részletesen nyilatkozhassak. Méltóztassanak tehát megengedni, hogy én a képviselő ur kérdései közül elsősorban a harmadikra és a negyedikre vonatkozólag nyilatkozhassam. Azt hiszem, hogy nem lehet magyar ember, aki az első percztől fogva ne ugy fogta volna fel ezt a kérdést, hogy a román betörésnek kitett és ezáltal időlegesen ellenséges kézre került területet nemcsak vissza kell és vissza fogjuk szerezni, hanem ott azt a virágzó életetj amely azelőtt folyt, rekonstruálni fogjuk. (Általános helyeslés.) Annak a felfogásnak, amely itt a csüggedésnek, a megadásnak" még csak árnyékát is eltűrné, nincs helye a mi leikeinkben, (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelöl.) azt ki kell küszöbölni a menekülő lakosság lelkéből és ki kell küszöbölni az egész magyar közvéleményből. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Össze kell fogni maguknak a menekülteknek, a társadalomnak és az államnak arra, hogy a rekonstrukeziónak minden előfeltételét megszerezzük és ezen az ideiglenesen elpusztult vagy elpusztultnak látszó területet uj életre keltsük. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ebből a szempontból nem szabad természetesen a kormánynak sem visszariadnia azoknak az anyagi segédeszközöknek igénybevételétől, amelyek ennek a czélnak elérésére feltétlenül szükségesek. Ez azonban, nézetem szerint, nem involválja és nem teszi szükségessé azt, hogy a kártérítés jogi álláspontjára helyezkedjünk. Ebben a tekintetben most is csak azt mondhatom, amit a háború kezdete óta mindig mondottam : azt ma nem tudjuk megmondani, abban a helyzetben lesz-e a magyar állam, hogy a kártérítés álláspontjára helyezkedhessek és könynyelmüsóg volna, esetleg az állam gazdasági létfeltételeinek koczkáztatásával járna, ha ma a helyzet és a kérdés összes konzekvencziáinak áttekintése nélkül erre az álláspontra helyezkednénk. Hiszen, — hogy többet ne mondjak — ha a kártérítés álláspontjára helyezkedünk; ha a legdusgazdagabb embernek valahol egy erdélyi havason egy vadászháza elpusztul, ugyebár, azért teljes megtérítéssel tartozunk. Vájjon leszünk-e abban a helyzetben, hogy ilyen igényeket kielégítsünk, azt ma igazán, azt hiszem, senki nem tudná megmondani. Én inkább azt hiszem, hogy nem. A kérdés súlypontja szerintem nem ezen van, hanem azon, hogy bármely más jogezimen — a jogezim itt egészen mellékes — adjuk meg azokat az anyagi előfeltételeket, amelyek a rekonstrukezió munkájára feltétlenül szükségesek. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ismétlem, ebben a tekintetben meg kell tennie az államnak is a magáét, de meg kell tennie a társadalomnak és meg kell tenniök maguknak az ottani események által közvetlen érintett polgártársainknak is. Nekem nincs is semmi kétségem aziránt, hogy ők meg is fogják tenni. Ahogy én a székelyt, ahogy én a szászt ismerem, ez az életerős, gazdaságilag is, erkölcsileg is erős faj nem fogja egykönnyen a szivét elveszíteni, nem fog egykönnyen visszariadni az őt ért csapások következményeivel való megküzdés elől, kivált ha érzi az egész nemzetnek segitő kezét. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) De ezt az egész kérdést, ugy a végleges rekonstrukeziót, mint a menekülők ideiglenes ellátását bizakodó, friss szellemmel kell megfogni, nem szabad a csüggedést beléjük vinni, (Élénk helyeslés jobbfelöl.) nem szabad csak azt látni, hogy egy vagy más kérdésben bajok vannak, hanem azzal az egészséges, férfias felfogással kell mindazokkal a bajokkal megküzdeni, amelyeket ez a helyzet maga után von, amely egészséges, férfias felfogást tanúsította Magyarország északkeleti részének népe is, amidőn őt érték a csapások. Méltóztassanak megengedni, minden dicséreten felül áll az ottani lakosság magatartása és meg vagyok győződve róla,, hogy ugyanezt a magatartást fogják tanúsítani azok a polgártársaink is, akik ezúttal — megengedem — még sokkal súlyosabb és a kedélyre, a hangulatra sokkal erősebben ható körülmények között jutottak ilyen szomorú helyzetbe. Én tehát igazán azt kérem, mindenkitől, —•