Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.
Ülésnapok - 1910-664
664, országos ülés 1916 s: támaszkodik és vár arra, mig a társadalom ezt a feladatot is teljesiti? Méltó-e az államhoz, hogy azokat a honpolgárokat rákényszeríti, hogy a társadalomhoz forduljanak kegyadományokért, ahelyett hogy az állam ama milliárdok mellett, amelyekbe a háború kerül, igazán félretenné a fukarkodást, amely, bocsánat a kifejezésért, nem méltó az állam tekintélyéhez ? A t. ministerelnök ur a múltkor, amikor az evakuáczió kérdését szóvá tették, méltóztatott a porosz példára hivatkozni, hogy ugyanis ugyanezek a jelenségek Poroszországban is előfordultak az oroszoknak keletporoszországi betörése alkalmával. Már akkor voltam bátor kérni a t. ministerelnök urat, hogyha már a rosszabb példára hivatkozik mentségül, méltóztassék elfogadni a jobbik részt is a követendő megoldás tekintetében. Poroszország rögtön az orosz betörés után segített. A német császár ő felségének kezdeményezésére intézkedett oly mértékben, hogy 24 millió márkát fordított az átmeneti időben a menekültek elhelyezésére, élelmezésére, ruházattal való ellátására, (ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Négyszáz milliót!) Bocsánatot kérek, ez a 400 millió másra vonatkozik. A 400 millióból 23 milliót e czélra fordítottak. A 400 millióra még rátérek. Ha az állam e tekintetben, egyrészt tehát a szervezés, az egységes kezelés, másrészt a legszükségesebbekkel való ellátás tekintetében megteszi a maga kötelességét, akkor elég gyorsan segítünk a nagy nyomoron abban a tekintetben, hogy a lakosság e nagy számának megélhetését féligmeddig lehetővé teszszük. Én tudom, hogy a t. ministerelnök ur körülbelül 800.000 koronát utalványozott már eddig a székesfőváros területén kifizetésre kerülő állami segélyre. Mi ez, t. ház, ahhoz a körülbelül 25 000 menekülthez képest, akik Budapesten tartózkodnak, mi ez ahhoz a szükséglethez képest, amely itt felmerült. De legyen szabad a 800.000 koronára nézve is még azt a kérdést koezkáztatnom, vájjon állami áldozat-e, avagy azokból az adományokból engedélyezte, vagy folyósította a belügyminister ur, amiket az emiitett lapok, részben a társadalom egyéb tényezői a kormánynak rendelkezésére bocsátottak, nehogy előfordulhasson az, nem tételezem fel, de fel kell említenem, hogy az egyik oldalon kiadásnak számoltassanak el, a másik oldalon állami bevételt képezzenek azok az adományok, amelyeket a társadalom e czélra szolgáltat. Még egy másik szempontot kell felhoznom, amely nem vált ugyan még valóra, de értesülésem, szerint megfontolás tárgyát képezi, vagy képezte, hogy előre is már óvást emeljek magam részéről annak foganatosítása ellen. Értem, t. ház, hogy arról volt szó, hogy azoktól, akik tömeglakásban elhelyezve élelmezést kaptak, azoktól zeptember 20-án, szerdán. 287 megvonassák az a nyomorúságos, bocsánat a kifejezésért, napi két korona egészben vagy részben az élelem czimén. Kérve kérem a t. ministerelnök urat, hogy tartózkodjék ettől az intézkedéstől, amely katasztrofális jellegű volna a szegény menekültekre nézve, mert hiszen akkor egyáltalán nem tudom, miből tartsák fenn magukat azon szükségletek tekintetében, amelyek az élelmen kivül is felmerülnek, természetesen addig, amig munkához jutnak, mert azon túl való segélyezés természetszerűen indokolatlan. (Az elnöki szélcet Szász Károly foglalja el.) T. képviselőház! A másik csoj)ortja kérdéseimnek vonatkozik e háború utáni helyzetre, illetőleg az invázió megszűnte utánra és pedig két részből áll. Az egyik az, hogy nem kerülte-e el a kormány figyelmét az a helyzet, amelybe a községek és városok azokon a területeken jutni fognak, amelyek az erdélyi betörés martalékául estek ? T. ház! Ha azok a községek és városok nem fognak megfelelő állami támogatásban részesülni a maguk pénzügyi gazdálkodása tekintetében, akkor katasztrofális helyzet állhat elő azokra a községekre és városokra nézve, amelyeknek túlnyomó része pótadóval tartja fenn magát. Hogy csak a magam városáról beszéljek, Brassóról, 56% pótadó mellett a városnak 600.000 korona jövedelme van évenként. Természetes, hogy a lakosságnak több mint fele elmenekülvén, keresetképtelenné válván időlegesen, másik része az invázió folytán szintén nem jutván megfelelő keresethez, a város el fogja veszíteni hosszú ideig azt a pótadőt, sőt az állami adót is kénytelenek leszünk leírni és hiányozni fog az adóalap is, amely után a pót'adó kirovatik. Ez a helyzet j>edig nem fog azzal a pár héttel vagy talán hónappal befejeződni, ameddig az invázió tart, hanem jó hosszú ideig fog folytatást nyerni az átmeneti állapotokban, amelyek az invázió után az illető városokban és községekben mutatkozni fognak. Ennélfogva szükséges gondoskodnunk már jó előre arról, hogy községeinket és városainkat a kormány megfelelő támogatásban részesítse és erre nézve is legyen szabad a porosz jjéldára mutatnom, ahol a vonatkozó törvény indokolásában expressis verbis hangsulyoztatik: »Der Staat muss vorübergehend eingreifen, um die leistungsschwachen Gemeinden, Gutsbezirke und, soweit nach derén besonderen Verhältnissen dazu ein Bedürfniss vorliegt, auch die vveiteren Kommunalverbände, Zweck- und Schulverbände zu stützen.« Erre a czélra már eddig is 5'5 millió márkát fordított a porosz állam. Böviden akarván a kérdéssel foglalkozni, t. ház, áttérek a magánosok kártalanításának kérdésére. A t. ministerelnök ur egyizben, midőn a kárpáti falvak építéséről az ottani orosz invázió pusztításai foly-
