Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-664

664. országos ülés 1916 i rel és akkor egy bizottság ült össze, amely ugy döntött, hogy tekintetbe Téve azokat a rendkívüli körülményeket, amelyeken keresztülmentem s a czélom az volt, hogy itt lehessek hazám védelmére, én igenis tisztázva vagyok; ellenem hadbírói eljárás nem indult meg és midőn a honvédelmi minister urnak azt mondtam, hogy »kegyelmes uram, vájjon nem fognak-e engemet becstelennek tekinteni, vagy más efféle nem lesz-e a következménye ?«, akkor azt mondta a minister ur: »A te becsületedet én magyarázom, a te honvédelmi ministered és nem a francziák és erre való tekintettel és egyéb barátaim jóindulatából is beosztott engem megfigyelő állomásra, kórházi szolgálatot teljesítettem. (Mozgás jobbfelöl) Midőn kiütött az olasz háború, — most érünk oda — mert én sohasem akartam elviselni azt, hogy bárki is amolyan jóakaró embereim közül. . . (Mozgás balfelöl,) Rakovszky István: Aki odakünn harczol! Ráth Endre: . . . esetleg azt mondja, hogy én ezzel a becsületszavammal akarok megmenekülni a harcztéri kötelezettségem alól, Tóth János és Rakovszky István t. képviselőtársam tanúim, hogy én azt mondtam nekik, hogy én valahogy ugy magyarázom azt a becsületszót, hogy Olaszország akkor szövetségesünk volt, tehát ha én adtam is azt a becsületszót és ha azt mondanák is, hogy a francziáknak adott becsületszavam kihathat esetleg az ő szövetségeseire is: az én becsületes felfogásom szerint, amely az olaszok eljárását becstelennek tartotta, ha senki más ellen nincs is jogom, de Olaszország ellen van jogom harczolni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Helyeslések jobb felől,) Ezt én a honvédelmi minister ur ő nagyméltóságának 1915 nyarán, midőn kiütött az olasz háború, bejelentettem. Akkor a kegyelmes ur azt mondta nekem, hogy nyugodjam meg, azonban ha egyébként keresztülvihető a lehetősége, — az én fronton való alkalmaztatásomnak — ő neki az ellen sincs kifogása. És akkor — hála Isten, élő ember Belitska ezredes ur ő méltósága — elmentem hozzá és Belitska ezredes ur (Mozgás jobbfelöl,) — hiába méltóztatnak nevetni, mert ez mind igaz — azt mondta nekem: »helyes, én adok neked beosztást;* — itt egyszerre egy ötlet jutott az eszébe — »a te ügyeddel, ugy-e, valami történt ?« Emlékeztettem rá, hogy igen. Azt mondja: »Légy szíves átmenni a hadbíróság ügyosztályában Akkor Hohenburger altábornagy ő nagyméltőságához mentem és kértem őt, hogy tizenötéves jjarlamenti multam, egy ember becsülete forog koczkán, méltóztassék ezt a kérdést ugy elintézni, hogy eldönthető legyen az, hogy én az olasz frontra kimehessek. Erre másnap azt mondta nekem Hohenburger altábornagy ur, — bizonyos, hogy emlékezni fog reá — hogy »kérem, amennyiben tőlem véleményt kívánnak, az én véleményem •zeptember 20-án, szerdán. 277 az, hogy a kéjjviselő ur még az olasz frontra sem küldhető ki, azért, mert időközben — Olaszország is szövetségese lett az ententenak — a hágai egyezményt pedig törvénybe czikkelyezték, a hágai egyezményben pedig el van ugyan ismerve, hogy becsületszót adni lehet, de benne foglaltatik az is, hogy ha valaki becsületszót ad, akkor az illető kormánynak még elfogadnia sem szabad bármi néven nevezendő katonai szolgálatát.* Azt mondja: »A képviselő úrtól helyes volt, kötelessége volt ugyan, hogy jelentkezett, mert hibázott, de mireánk, akik a hágai egyezmény megsértésének kérdésére oly nagy súlyt helyezünk, nehogy a békében azt mondhassák, hogy Magyarország kormánya kényszeritett egy embert arra, hog3

r adott szavát megszegje, az a kényszerűség hárul, hogy mi az ön nyilatkozatát nem fogadhatjuk el, mert sokkal nagyobb érdek az, hogy Magyarország tisztán álljon e kérdésben, semmint az a szolgálat, amelyet ön a harcztéren tehetne. És most, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) midőn ön megakadályozta azt, — eléggé sajnálom — hogy kötelességemnek, becs liletérzésemnek eleget tehessek, tudja meg, hogy az a nyilvánosság, amely itt van, nem marad a ház négy fala között; az a nyilvánosság, amely a sajtóban van, nem marad az ország határai között, ön tehát az én szavamat kipellengérezte már Erancziaországban, krpellengérezte Oroszországban és kipellengérezte Olaszországban is. , (Ugy van! Ugy van! Élénk helyeslés és taps a balés a szélsöbdlőldalon. Elnök csenget.) Szmrecsányi György: Embervadászatot rendez! Beck Lajos: Erre nagyon fiatal még ebben a házban! Egy kissé több szerénységet kérünk! Sümegi Vilmos : Embervadászat! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Ráth Endre: És, t. ház, személyes kérdésben szólalván fel, meg méltóztatnak talán engedni, hogy Bárczay t. képviselőtársamhoz is szólok. Bárczay t. képviselőtársam, ugy tudom, ezeket a dolgokat nem tudta. Most én Bárczay képviselőtársamhoz is intézem szavaimat. És midőn ezeknek tudatában megtettem írásbeli jelentkezésemet, akkor egy telefonértesítést kaptam a honvédelmi ministeriumból, hogy az írásbeli jelentkezésembe írjam bele még azt is, hogy esetleges elfogattat ásom esetére leszámoltam azokkal a körülményekkel, amelyek elfogattatásom esetében #, hágai egyezmény szerint rám várnak. Tehát azzal, hogy minden birói vizsgálat nélkül egyszerűen felkötnek. Hát ez az, t. ház, amiért én most igazán nem tudom, hogy milyen kifejezést használjak arra, bogy képviselőtársam irántam régen érzett gyűlölete kifejezésének nem találta meg más forrná ját, hogy azt előttem elmondotta volna. (Ugy van! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Én tudom, mire akar a t. képviselő ur czólozni. Arra akar czélozni, hogy az első