Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-664

szeptember 20-án, szerdán. 270 664. országos ülés 1916 termelőktől, malmoktól, vagy bármely ottlévő készletből fedezni. Az ilyen vetőmag közvetlenül számoltatott el a termelő és az átvevő között ós az után senki semmitéle jutalékot nem fizetett. Azonkivül a kormány, mint méltóztatnak tudni, lefoglalta a sörgyárak 4000 vaggont kitevő sörárpakészletét. Ezt az árpakészletet a rendelet értelmében jogosítva voltak drágábban bevásárolni, hozzászámítandó a fuvarköltség, kezelési költség, beszállítási költség, amelyei együtt az áru drágává vált. A tavaszi búzával ép ugy voltunk. A tavaszi búzaszükséglet túlnyomó részét Németországból és Ausztriából kellett beszerezni. Cserébe kaptuk a mi búzánkért. Azt tehát két fuvarköltség terhelte. Ennek lebonyolításával nem is a Haditermény, de a Mezőgazdák Szövetkezete volt megbízva. Harmadéve azt tapasztaltuk ugyanis, hogy a kiosztott vetőmagot sertéshizlalásra és más egyébre használták fel, csak el nem vetették. Miután pedig a kormány, sajnosán, nem rendelkezett oly készlettel, hogy azt bővében lehetett volna osztogatni, meg kellett lelni a garancziát a drága árban, hogy így a kiosztott vetőmag rendeltetési helyére, a földbe kerüljön. Amint méltóztatnak ezekből látni, kimutattam, hogy az interpelláló képviselő urak által felhozott panaszok sok tekintetben alaptalanok. Én azonban ebből kifolyólag egy kéréssel fordulok a t. képviselő urakhoz. (Halljuk! Halljulc! jobbfelöl.) Méltóztassanak az ilyen minden alap nélküli vádakról, mielőtt azokat itt felhozzák, meggyőződést szerezni akár bármely roinisteriumban, akár az illetékes központban, a Haditerménynél, de méltóztassanak ezektől az általános gyanúsításoktól tartózkodni. Nem tudják ennek a fontosságát kellőkép méltatni. Elkedvetlenítjük ezzel azokat az embereket, akikre ott szükségünk van, akik díjazás nélkül önzetlenül dolgoznak és a jutalom az, hogy odaállítják őket a világ elé mint olyanokat, akik önérdekből, magánczéljaik érdekében működnek. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Hogy mennyire hátrányos ez közgazdasági életünkre, erre nézve csak az erdélyi marhaátvétel ügyét vagyok bátor felhozni. Nem akart senki vállalkozni. Hantos Elemér: Ugy van! Ez az eredmény ! B. Ghillány Imre föidmivelésügyi minister: Azt mondta mindegyik, hogy nem vállalkozom az ügyek lebonyolítására, mert hiába állítom én azt, hogy nem fogadok el díjazást és miután véletlenül egy bank, vagy egy részvénytársaság van a hátam mögött, nem akarom sem magamat, sem részvénytársaságomat alaptalan meghurczolásoknak kitenni. (Ugy van! jobbfelöl.) Csakis a hadügyminister ur erélyes nyomására sikerült rábírnom ezeket az urakat arra, hogy ezt a feladatot vállalják. Miután véletlenül ez a szindikátus van megbízva a hadsereg marhabeszerzésével és a hadügyminister urnak joga van velük rendelkezni. Eelmerült még nemcsak az interpelláló képviselő urak részéről, hanem mások részéről is az a szemrehányás, miért nem állított fel a kormány egy központi élelmezési ministeriumot. Méltóztatnak tudni, hogy a mi egész közgazdasági életünk tulajdonképen három ministerium ügykörében bonyolódik le és ha a háború elején a háborús ügykört onnan kiszakítottuk volna, akkor megakadt ^olna a nem háborús gazdasági ügykör is, amely ép ,a többtermelés szempontjából ép olyan fontos. Épen azért, hogy elejét vegyük annak a tényleges hátránynak, hogy a közönség ne tudjon hová fordulni, 1914 augusztusában felállítottam az Országos Gazdasági Bizottságot, ahol az érdekelt ministeriumok képviselve vannak, hogy mindazok az ügyek, amelyek több tárcza ügykörébe tartoznak, ott nyerjenek rögtönös elintézést és ha bárki a három érdekelt ministerium bármelyikéhez fordul, oda tétetik át az illető ügy és ott nyer elintézést is. De ha magát az ügyeknek összeállítását is nézzük, lehetetlen azoknak központosítása, mielőtt még a háborús közgazdasági élet kialakul, mielőtt egy gárdát nevel az élet, amely azt ösmeri, amely abban dolgozni tud. Hiszen tulajdonképen a mi háborús közgazdaságunknál a termelés biztosítása és annak lehető fokozása a földművelési tárcza ügykörébe tartozik és oda kell tartoznia azon makszimum megállapításának is, amelyet gazdasági termelésünk veszélyeztetése nélkül a termelőtől el lehet vonni. A másik rész az élelmezés kérdése. Miután a hatóságok is t. barátom a belügyminister fenhatósága alatt állanak, természetes, hogy az élelmezés kérdése csak az ő tárczája keretében bonyolítható le, épugy, amint minden ipari és közlekedési kérdés t. barátom, a kereskedelmi minister tárczájának keretében. Ma a helyzet egészen más, ma az Országos Gazdasági Bizottság keretén belül úgyszólván összeforrt a háborús ügykör, amelynek élére ma igenis bátran lehet valakit ministeri hatáskörrel állítani, aki együttal azután olyan munkatársakat vesz maga mellé, hogy az összes élelmezési központok és intézkedések ellenőrzését is elláthatja. A kormány foglalkozik is ezzel a gondolattal, egyrészt, mert azt hiszi, hogy ezzel is segíthet a bajokon, másrészt tehermentesíteni akarja a folyton feltorlódó nagyobb munka folytán azokat a resszortministereket, akik ma a háborús közgazdasági ügyvitellel vannak elfoglalva. Ezekben voltam bátor az interpellácziókban felhozott kérdésekre válaszolni. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urakat illeti a szó, elsősorban Ráth Endre képviselő urat. Ráth Endre: T. képviselőház! Amikor a minister ur beszédét hallgatom, felállítom magam elé azt a lelkiismeretben kérdést, vájjon tényleg helyes volt-e nekem és Eitner képviselőtár-