Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-664

664. öfszágos ülés 1916 szeptember 20-án, szerdán. 257 tés is elmondotta a következőket: Ha Anglia azt mondja, hogy mi egy angol' nőt kivégeztünk és hogy nőt kivégezni bűn : van szerencsénk bej elenteni, hogy Lyonban minden előzetes tárgyalás és kihallgatás nélkül egymásután öt német asszonyt végeztek ki. Pedig miss Cavel igen rigorózus tárgyalás után és önbevallás alapján Ítéltetett el, azt a szerencsétlen öt német asszonyt pedig, akit Lyonban agyonlőttek, meg se kérdezték, honnan j öttek ; elég volt, hogy németek, ráj uk fogták, hogy kémek és nem volt semmi további kutatás és nyomozás. Hát ma már ezek az első pillanatban felmerült vádaskodások, amelyek akkor árthattak a központi hatalmak hirének, nem hatnak. Az angolok és a francziák is belátták, hogy a tények elferdítésével, hazugságokkal és hamis frázisokkal, komoly tudás és előkészület nélkül a háborút eldönteni nem lehet. Mert következett Charleroy és utána a nagy kiábrándulás. Gallieni, aldt a francziák legnagyobb emberüknek tartottak, már más parancsot adott ki a franczia nemzetnek. Neki sikerült megállítani a németeket Paris előtt. Igaz, hogy e sikerbe nagyban belejátszott az, hogy a német seregek j órészét el kellett vinni Franciaországból az orosz betörés elháritására.De mindegy, sikerült neki megállítani Paris előtt a németeket. Addig azonban a hibák takargatása, a győzelem folytonos hirdetése, a »la victoire finale«-ban való hit rettenetes csapásokat mért 'a franczia seregre. Ez után is az orosz hatalomban való nagy bizalom eloszlása után már tisztán látszott, hogy a német tudást, a kitűnő német hadsereget hamis frázisokkal, a hibák további takargatásaval sohasem lehet megverni. E fordulópontnál mutatták meg a francziák, hogy még ma is méltók a nagy ősök tradicziójára, hogy elég erősekarra, hogy saját maguk előtt is felfedjék a hibákat. Ez mentette meg Francziaországot és addig nagyon is megtépett hadi becsületét. Ma, két év után elmondhatjuk, hogy azt az előbb gyenge és szervezetlen hadsereget az egész művelt világ bámulattal és tisztelettel nézi. Ismétlem, Francziaország csak egy kudarczot ért meg: Charleroi kudarezát, s aztán munkához látott. A másik kudarcz, a champagnei áttörés, még fokozta a nemzet erejét. Mi történt ? Két mondattal elmondhatom : helyreállították a franczia parlament teljes akcziókópességét és másodszor bekapcsolták a nagy reorganizáczió munkájába a sajtót. Az egész nemzet, mint egy ember, kutatott a hibák után és nemcsak kritizált, de tett is a hibák megjavítása érdekében. Amint a parlament visszanyerte akcziószabadságát, belenézett a dolgok mélyébe és látta, hogy ezt a háborút a municzió. az ágyú és a vasúti közlekedés helyes felhasználása dönti el. A sajtóval egyetemben egy hatalmas kampányt indítottak, amelynek czélja, amint méltóztatnak tudni, a municzió előteremtése volt, — les Canons les Munitions — nyíltan hirdetve, hogy a charleroíi és a champagnei csatáknak azért volt a fran- J KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXII. KÖTET. cziákra lesújtó és rossz eredményük, mert nem volt a nemzetnek elég municziója; mert nem volt elég ágyuja, s az úgynevezett trafic, a vasúti közlekedés nagy fontosságát nem ismerte fel a franczia hadvezetőség. Ma már ők belátták, hogy hiába, puszta lelkesedéssel és frázisokkal, a patriotizmus nagy erejével nem lehet az ágyuk munkáját, pótolni. Megszervezték az u. n. hadibizottságot, amely a parlament legtekintélyesebb tagjaiból és katonákból állott, szóval bevonták az egész nemzetet ebbe a nagy munkába, kihasználva a nemzet minden erőfeszítését, de nem tűrte a franczia nemzet, hogy továbbra is azok intézzék az ország soTsát, (Ugy van! balfelől.) akik bebizonyították erre való tehetetlenségüket. (Ugy van! Ugy van I a • bal- és a szélsöbaloldalon.) Megváltozott a kormány, a vezetés, a szervezet és ezen változásokból nőtt ki a mai franczia hadsereg. (Ugy van ! balfelől. Halljuk ! a baloldalon.) Nem tudom, t. ház, méltóztattak-e az angol és a franczia parlamentek munkásságát figyelemmel kisérni. (Halljuk! Halljuk!) Ott megtalálhatja mindenki a feleletet annak a téves teóriának a megczáfolására, hogy a háborús kérdéseket és a hadsereg kérdését nem szabad a fórumon bírálni. Igenis addig ők sem tették, míg be nem bizonyosodott, hogy az akkori hadügyi vezetőség és kormány teljesen képtelen az ügyek intézésére, de azután bizony megtalálták a kritika útját és megalkották a hatalmas reformokat. A ministerelnök ur, épen erről beszélvén, egy közbeszólásomra, hogy hiszen a katonai és a hadügyi kérdéseket ugy a franczia, mint az angol parlamentben nyíltan tárgyalják, azt felelte, hogy »kérem,nem kell minden rossz példát követni«. Hát nézzük meg most két év után a két metódus eredményét. Itt a magyar képviselőházban nem tárgyalták a katonai és a hadügyi kérdéseket, az angol és a francia parlamentekben pedig tárgyalták. (Ugy van ! balfelől.) Elfogulatlanul meg kell mondanunk, hogy míg ezen metódus mellett az ententenál az erők fokozását látjuk, addig, hogy itt mit látunk, azt nem akarom megmondani; annak megnevezését a t. ház bölcsességére bizom. A két metódus közötti kirivó különbség tehát tisztán áll előttünk. Magam azt tartom, azt látom és külföldön merített tapasztalataim azt bizonyítják, hogy itt a képviselőházban, de odakünn sem foglalkoznak az emberek az u. n. reformmunkákkal komolyan és mélyen. Méltóztassék megnézni, hogy Francziaországban mi történt, mert hiszen a franczia nemzettől igazán átvehetjük e példákat. Amit beszédein elején mondottam, ott két év előtt még egy igazán gyenge, szervezetlen hadt láttunk, ma pedig, valljuk meg őszintén, egy hatalmas, erős hadsereget talált a német haderő Verdun előtt. Ezekből a példákból mi is meríthetünk a jövő irányítására igen szép és okos tanulságokat. Hogy mást ne említsek, megalkották az úgynevezett municzióministeríumot, melynek egyedüli hivatása, hogy a legfontosabb kér33