Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-664

250 664. országos älés 1916 szeptember 20-án, szerdán. "•észét, igér magyar területet, határkiigazitás czimén és felajánl nekik mindent. Ezzel szemben itt vagyunk mi, a 20 milliós magyar nemzet, véres küzdelmet folytatunk, amelyből nem akarunk területi nagyobbodást szerezni, csupán állami létünk tiszteletbentartását kívánjuk. Olyan rettenetes kivánsäg-e "ez ? Ide állítom kívánságainkat plasztikus egyszerű szavakban: uj alkotmányos rendet kívánunk, tiszta alkotmányt, amely kiterjeszti a jogokat mindazokra, akik azokra méltók. (Helyeslés balról.) Mi alkotmányunkat védelmezzük gonosz bitorlás és leigázás ellen, (ügy van ! baljélől.) A tiszta alkotmányosságnak követelése olyan rettenetes követelmény-e egy szenvedő nemzet részéről ? Azután kívánjuk katonai téren saját katonai erőinknek nemzeti alapokra való fektetését. (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Tisztikar és közkatona egy érzelemben, egy gondolatban összeforrva sokkal nagyobb sikereket ér el, mint egy leigázott nemzet hadserege. Látjuk, hogy a bolgár csapatok saját tisztjeik alatt példátlan hőstetteket visznek végbe. Most majdnem minden nemzet be van vonva ebbe a világháborúba, de egyetlen egy sincs, amely odadobná állami önállóságát, a hadsereg vezérleti nyelvét idegeneknek. (ügy van ! a bal- és a szélsőbal oldalon.) Látjuk, mennyire nagyrabecsülik a bolgár nemzetet, amely most odaáll szövetségestársnak nagy nemzetek mellé. Elmondhatjuk ezt Magyarországról ? Látunk színes katonákat, a kiket idegen tisztek vezetnek, látunk ghurkákat, szenegáliakat, de még ezeknek nyelvét és nemzeti egyéniségét is tiszteletben tartják. Csak Magyarország az, amely kikerül ebből a háborúból, mint egy szines nép. melyet idegen tisztek vezetnek, idegen nyelven, idegen zászló alatt. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Héderváry Lehel: Szines németek! Holló Lajos : Ez a jutalmunk a véres áldozatokért. Harmadik követelésünk a gazdasági önállóság. Közismert dolog, hogy elvérzik anyagilag az a nemzet, mely elhanyagolja gazdasági önállóságát akkor, midőn a haladásnak mértföldes csizmáival megy előre minden más ország körülötte. Ebből a világháborúból kikerülünk ugy, mint egy gyarmat, melynek nincs önálló hitélete, nincs önálló gazdasági berendezkedése, (ügy van I baljélől.) Valóban szép perspektíva áll előttünk, ha önök megint arról alkudoznak, hogy hosszú időre lekössék a nemzet termelő erejét. Ez a legnagyobb érzéketlenség a magyar nemzet igazi érdekeinek istápolása iránt. A t. ministerelnök ur egységre hivta fel a nemzetet. Igen, ennek helye van, de nem olyan értelemben, hogy mondjunk le minden követelésről ós várjuk a jó szerencsét. Ilyen egység után senki sem vágyakozik. Az egység gondolatának kifejezést adott annak idején Kóma feje, Maniano, midőn mondotta, hogy elkövetkeztek az idők, melyben pártoknak, osztályoknak, felekezeteknek minden különbséget el kell távolitaniok, egyetlen egységben kell összeolvadni azzal a gondolattal, hogy olyan czélt tüz maga elé a nemzet, -melyet maga az Isten akar. Nekünk is ilyen egységre kell igyekeznünk, abban a gondolatban, hogy olyan egységre van szükségünk, melyet maga az Isten akar, amely a magyar nemzet jövendő boldogulását alapozza meg. (Helyeslés a baloldalon.) Elhűl ereimben a vér, ha arra gondolok, hogy két millió ember pusztul el vagy jut bénaságra az országban, hogy anyagilag összeomlunk és hogy mindezek daczára leigázott állapotban kell tovább is élnünk. Megdermed ereimben a vér, ha arra gondolok, hogy ez lesz ennek a nemzetnek a jutalom. Előttem két czél lebeg : Erdély megmentése és az ország függetlensége. (Helyeslés baljélől.) Ezt a czélt kell a nemzet elé kitűznünk, e körül kell csoportosulnunk, hogy abból a vértengerből, amelyet most látunk, egy szép jövő alakuljon ki. Meg vagyok győződve, hogy azokat, kik ennek akadályozói lesznek, a nemzet átka fogja kisérni, mig áldása kiséri azokat, akik ezen küzdelem apostolaivá szegődnek. ( ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezen feltevésemben járulok hozzá a napirenden lévő két indítványhoz. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Ki következik ? Szojka Kálmán jegyző: Héderváry Lehel! Héderváry Lehel: T. ház ! A ministerelnök ur beleegyezett abba, hogy két indítvány kerüljön a ház plénuma elé tárgyalásra. Ebből minden logikai konzekvenczia az, hogy már most e két indítvány tárgyalásakor egy szellemi vita, egy vitézi torna fejlődjék ki, mely vitának leszürődésc alapján döntessék el a ház többsége utján, vájjon ezen indítványok elfogadtatnak-e, vagy sem ? Ezzel szemben a t. ministerelnök ur már a vita elején pártkérdéssé tette azt, hogy ezt az indítványt nem szabad, nem lehet elfogadni. Ebben a képben benne van az egész magyar alkotmány, annak csonkasága, a magyar parlamentarizmusnak minden hiánya. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldahn.) A pártfegyelem, a pártérdek mindenek felett. Akármilyen beszédeket tart gróf Apponyi Albert, akárhogy tapsol a t. túloldal, a beszéd után az elnök csenget, következik a következő szónok, aztán megyünk haza és a dolgok mennek ugy, ahogy mentek eddig. Ez a magyar parlamentarizmus tükre a mai válságos időkben. Ha béke idejében bizonyos pártterrorizmust fejtenek is ki, ízléstelen ugyan, de elviselhető. Ellenben azt, hogy egy ezeréves ország a legsúlyosabb pillanatokban, egy olyan barikáddal álljon szemben, amelyet sem szóval, sem argumentummal áttörni nem lehet, azt fátumának, tragikumának tartom ennek az országnak. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Ezekre az invitáló beszédekre, majd nem felkinálkozásokra, kaptunk válaszokat, mely válaszokban energikus hangon a felelősséget vállalja el a ministerelnök ur, ki a Haditermény utolsó megbízottjának ténykedéséért ép ugy vállalja a felelősséget, mint gróf Czexnin romániai viselt