Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-664

íi6Í. országos ülés 1916 szeptember 20-án, szerdán. 24.1 A másik, amire talán még kellemetlenebb rámutatni, az, hogy ismét kiderült, hogy nálunk a hatalom megszerzése nem azon az utón történik, mint más alkotmányos államokban. Amint megjelent komoly formában a konczentrácziós kabinet lehetősége, a külföld nagy sajtóorgánumaiban rögtön megjelentek az ellenakták, amelyek ennek létrehozatalát meggátolták ; nem olyan érvek, amelyek jogosan támogathatnának minden államférfit az emelkedés lépcsőjén, hanem amelyek minden országban épen a közbizalom elvesztésével járnának. Vádak, amelyek akként hangzottak el: »Hát ezeket akarjátok ti hatalomhoz juttatni ? Emlékezzetek vissza azokra az évekre, amikor ezek az ő nemzeti követeléseikkel, a véderőnek nemzeti irányban való fejlesztésével állottak elő ! Ezeket kivan játok a hatalom részeseivé tenni, akik Magyarországnak közgazdasági lekötöttségét, amely épen most tárgyalás alatt van, szűk körre akarják szabni, sőt meg akarják szüntetni ?« Ilyen vádak hangzottak el mindjárt, ebben a nagy krízisben, amikor mindenkinek félre kellene tennie minden más szempontot, hogy az előttünk álló nagy probléma sikeres megoldására egyesíthessük az erőket. Ilyen mellékes kérdések döntenek itt. És hiába csodálkozik gróf Serényi Béla t. képviselőtársam, ezek fognak továbbra is irányt adni mindaddig, inig ez a hatalmi rendszer, mely a maga kizárólagosságát szolgálja, önmagában össze nem omlott. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Az előttünk fekvő indítványok nem fedik mindenben a mi álláspontunkat. Természetesen gróf Apponyi t. képviselőtársam indítványa igen közel áll ahhoz, mert hiszen a külügyi közegeknek itteni felelősségrevonása nagyon isösszeegyeztethető az állami önállóság azon gondolatával, amely minket vezet. Én ugy gondolom, t. képviselőtársam sem ellenezné, ha ez a kérdőrevonás kiegészíttetnék : ha ez nemcsak a külügyek, hanem a hadügyek vezetésére is kiterjesztetnék és talán azt sem kifogásolná, ha a kérdőrevonáson túlmenő kiegészítést is nyerne az ő indítványa, t. i. hogy egyúttal a felelősségrevonásnak valamely politikai, vagy jogi formáját is meg tudnók ezen indítvány kajscsán találni. (Helyeslés balfelől.) De ebben a mai alakjában is honoráljuk az indítvány intenczióit s ahhoz minden részében hozzájárulunk. Gróf Andrássy Gyula a delegácziók összehívását kívánja. Ez már távolabb áll ugyan a mi politikai felfogásunktól, de mégis készséggel fogadjuk ezt is, mert ebben is honoráljuk azon gondolatot, mely szerint t. képviselőtársam meg akar ragadni minden alkalmat, ami csak a mai törvényes alapon rendelkezésre áll, — hiszen ezt mi sem vetjük meg, függetlenségi politikusok, mi is részt vettünk a delegácziók tárgyalásaiban, mert mint fennálló alkotmányos rendet tiszteljük — mondom, teljes mértékben méltányoljuk t. képviselőtársunknak azon törekvését, hogy ezt a szervet életre akarja kelteni, galvanizálni akarja, mert működésétől ő most jót és üdvöset vár. Azonban ha, már a kérdés itt szóba hozatott, igazán nemcsak elméleti szempontokból teszszük mi függetlenségiek, hogy ezen alkalmat felhasználjuk a delegácziós kérdések megvitatására, hanem azért is, hogy azok előtt, akik a közügyekért, az ország jólétéért annyi önzetlenséggel harczolnäk, rámutassunk arra : nem gondolják-e, hogy elkövetkezett az idő ezen eszmék s ezen álláspont revideálására mindazon gyakorlati tapasztalatok alajTJán, melyek a delegáczió működésével kapcsolatban felmerültek ? Én semmi teóriát most nem fejtegetek, csak azon gyakorlati szempontokat veszem, melyek az utóbbi időben előtérbe nyomultak. Hiszen tagjai voltunk éveken át a delegácziónak, részesei működésének, közelről szemlélhettük ezen intézmény életét. De ha csak a materiális alapot nézem is : az összes költség, amely hadügyi és külügyi czélokra ott a delegáczió fennállása óta megszavaztatott, nem teszi ki egy kis részét sem annak, amit a háború czéljaira most igénybe kellett vennünk, melynél a delegáczióknak már semmi szerepük nem volt és az immateriális czéloknál is nem épen ma volna-e, a háborúnak ebben a rettenetes időszakában a legkiválóbb alkalom arra, hogy ezen szervek a külügy és a hadügy szempontjából erőteljesen működjenek ? Mily óriási érdekek szólanak most emellett ! S akkor ez az intézmény megtagadta önmagát és működését épen ebben a kritikus időben megszüntette. Hiszen elődeink arra számítottak ennek a szervnek megalkotásakor, hogy ez működjék akkor is, ha minden más lehetőség az ellenőrzésre megszűnnék. És ime, ez a föltevés dugába dőlt, ez a szerv nem működik; nem csoda tehát, hogy ebbe vetett bizalma ajiemzetnek teljesen és tökéletesen megrendült. És kérdem, t. ház : lehet-e ezek után olyan lehetőséget tulajdonítani ennek az intézménynek, mint aminőt elődeink annak tulajdonítottak 1 Hangsúlyozzák barátaink erről az oldalról és joggal, hogy a delegáczió működésének alapfeltétele az alkotmányos élet fenforgása Ausztriában és Magyarországon. Ha nincs alkotmányos élet Ausztriában, ez már egymaga megbénítja ennek a szervnek működését s minket is elzár egész nagy kormányzati tereken a felelősségrevonás lehetőségétől. De az alkotmányos életnek Magyarországon megléte is ép így feltétele a delegáció működésének. Annak Magyarországon való érintetlensége szintén oly alap. amelyet nekünk, ép ugy mint Ausztriában, meg kell követelnünk. Ámde minő e részben a gyakorlati tapasztalat ? Bármily eszközökkel dolgozzék Magyarországon a kormányzati rend szer; bármilyen hatalmi forrásokat is vegyen igénybe, hogy egy jjarlamenti hatalmat megszervezzen, mi látjuk ennek alkotmányellenes voltát, Látjuk, hogy ez a vér és vas alkotása csak, amelyet karhatalommal, erőszakkal teremtenek meg. De midőn a delegáczió működik, amidőn simán oda31*