Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.
Ülésnapok - 1910-663
230 663. országos ülés 1916 szeptember 19-én, kedden. tában voltunk Romániát és Bratianut illetőleg, csak a támadás pillanatát nem tudhattuk előre.« Polónyi Géza: Azért tartották fenn a szövetséget 1 Sümegi Vilmos: A vádlottak padjára! (Mozgás balfelöl.) Szmrecsányi György: Előbb utaltam arra az ellenmondásra, amely a ministerelnök ur szemrehányása és felvilágosítása és báró Burián ezen nyilatkozata között volt és van. De miután a ministerelnök ur Rakovszky István t. barátom egy beszédjére válaszolva magyarázta szavait, amelyek mind azt a benyomást tették, hogy ez ellentétben van; miután, mondom, ő magyarázta s elvégre ő hivatott interpretátora az ö kifejezéseinek, tehát nem kutatom, hogy mondta-e, vagy nem mondta; van-e a kettő között eltérés vagy nincs. Mind a ketten azt mondták, hogy meglepetés nem ért, csak a támadás pillanatát nem ismerték. Bocsánatot kérek, ilyent komoly államférfiú, aki felelősségének tudatában van, nem állithat. (Ugy van! balfelöl.) Mert, hogy akkor, midőn tudták, hogy itt kiüt a háború és tudták, hogy Erdély hadszíntér lesz, eleve nem gondoskodtak a nép biztonságáról, a magán és a közvagyon elszállításáról és biztosításáról, ez vétkes könnyelműség volt. (Felkiáltások balfelöl és a szélsobaloldalon: Bűn! Tód alá!) Azt kérdezem a külügyminister úrtól és a ministerelnök úrtól, hogy ha Bratianu egy névjegyen jelezte volna nekik a támadás pillanatát, akkor evaukálni tudták volna Erdélyt ? Ez nem mentség, t. uraim! (Ugy van! balfelöl,) Pillanatok alatt ilyet végrehajtani nem lehet. Tudta mindenki, hogy az oláh hadsereg három nagy oszlopban a határon gyülekezik; ott áltak a határon, közel voltak, tehát látni kellett őket, ezt a támadás időpontja is igazolja, mert hiszen a hadüzenet pillanatában, illetőleg már azelőtt is betörtek Erdélybe. Ez a hadsereg ott gyülekezett : ezt pillanatok alatt elérni nem lehet; azt a hadsereget fel kellett szerelni, ezt pillanatok alatt megcsinálni nem lehet! Ezt a hadsereget nem szállíthatták léghajók egy éjszaka oda az erdélyi határra. (Ugy van! balfelöl.) Hát azt kérdezem, mire való akkor a modern háborúban annyira alkalmazott hírszolgálat és mire való az a katonai attasé Bukarestben, ha nincs módjában erre figyelmeztetni.« Sümegi Vilmos : Hogy kurizáljon! Szmrecsányi György: T. ház! Az erdélyi kéjjviselők akkor, midőn ők már jóval a hadüzenet előtt aggódtak Románia magatartása miatt és Erdély sorsa miatt, ugy tudom, pártkülönbség nélkül elmentek a ministerelnök úrhoz, (Ugy van! balfelöl.) akinek gróf Bethlen István t. barátom egy egész memorandumszerü iratot adott át, amelyben ki volt fejtve az, hogy mikéji képzelik ők Erdélyt egy esetleges román betöréssel szemben biztosítottnak: akkor Grál Sándor, gróf Bethlen István, Ugron Gábor s a többiek megnyugodva távoztak a ministerelnöktől. Nem tudom, mit beszéltek a ministerelnök úrral; erről sejtelmem sincs, mert nem kérdeztem, de tudom és feltételezem ezekről az urakról, hogy ha a ministerelnök ur arról beszélt volna nekik, hogy csak a támadás pillanatában, vagy annak elmultával fog gondoskodni az evakuálásról, vagy ha arról beszélt volna nekik, hogy az erdélyi Kárpátokat fel fogjuk adni és a Maros völgye lesz a védelmi vonal, vagy pedig arről beszélt volna nekik, hogy ily módon Erdély harczszintérró lesz, felteszem az urakról, hogy nem távoztak volna nyugodtan. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Sümegi Vilmos: Épen az ellenkezőjét mondta! Kún Béla: Azt mondta, hogy a határ lesz a védelem! Szmrecsányi György: Ezzel kapcsolatban méltóztassék megengedni azt, hogy nagy csodálkozásomnak adjak kifejezést és leszegezzem a tényt, hogy az a mód, hogy Magyarországgal közöltettek az erdélyi harczszintér eseményei a Hőfer jelentésben, egyenesen megalázó, megbotránkoztató. (Igaz ! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Rá kell utalnom. Itt volt, ha nem csalódom, a tegnapelőtti jelentés. Először is olvastam a Hőfer jelentést, amely azt mondta, hogy Hátszeget kivéve nincs semmiféle újság, és amikor Ludendorff Generalquartiermeister jelentése jutott a kezembe, tudtam meg, hogy az oláhok Udvarhely megyében és székhelyén vannak. (Mozgás.) Azzal, hogy megjelölik a románok előnyomulását, a románok és az entente előtt hadititkot nem árulnak el, minket pedig magyarokat és a szegény székelyeket még jobban nem rémíthetnek meg. Megköveteljük, hogy tartsák kötelességüknek, hogy a Höfer-jelentések rendesen és a valóságnak megfelelően tájékoztassanak bennünket az erdélyi hadi helyzetről. (Ugy van ! a bal- és a szélsobaloldalon.) Ezzel kapcsolatban egy igazán nagyon tapintatlan jelenségre kell rámutatnom. Ludendorf Greneralquartiermeister a jelentéseiben használja a magyar helységneveket ugy, ahogy helyes. Mindig odateszik. Ezzel szemben a mi jelentésünk, a mi vezetőségünk nem bir tudomással a helységnevek magyarosításáról. (Igaz ! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Felháborító ez, hogy pl. Kőhalmot Reps-nek nevezi, ISTagyszebent Hermannstadtnak és ez még hagyján, ámbár ez sem járja, mert hiszen van magyar nevük, de hogy Székelyudvarhelyet, amelynek soha német neve nem volt, Oberkelennek és Hátszeget Hötzingnek mondja, holott ezeknek német nevük soha nem volt, ez olyan dolog, amint méltán rossz néven vehet az ország, amiért ennyire figyelembe nem veszik. (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Barabás Béla: Gazság! Sümegi Vilmos: Rugdossák a magyarságot, amely annyit vérzik. •
