Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-663

228 663. országos ülés 1916 s. zeptember 19-én, kedden. pélyes ígéretet arra nézve, hogy a Reichsrath üléseinek lefolyása alatt a cseh pártok részéről egyáltalán semmi zavaró momentum nem fog előfordulni. Azt hiszem, a t. ministerelnök ur e kijelentést nem fogja tagadásba vinni. Polónyi Géza: Joguk van védekezni az árulás vádjával szemben! Szmrecsányi György: Ez nekik emberi joguk! En az egész cseh kérdést nem rosszakaratulag tárgyaltam, hanem kizárólag, hogy kimutassam az osztrák ministerelnök védekezésének abszolút helyt nem álló voltát. Most bátor leszek pár szóval elmondani, miért nem akarja az osztrák ministerelnök ur, hogy a delegácziók összehivassanak. Mert Ausztriában neki a legkényelmesebb az abszolutisztikus, felelősségnélküli kormányzat, de nemcsak neki, hanem más tényezőknek is. T. i. az osztrák közéletnek is rákfenéje a bankokráozia, a bankok uralma. Ennek élén jár a Bodencredit, Sieghardt elnökkel egyetemben. Ezek a bankok az osztrák ujságrészvénytársaságük részvényeinek nagy részét összevásárolják, hogy a sajtó felett ők gyakorolhassák a hatalmat, mindenbe beleavatkoznak, félnek a nyilvános kritikától, amely jelenleg Ausztriában teljesen meg van akadályozva; ezek támogatják a ministerelnököt és ezek támogatása érdekében is foglalja el Stürgkh ministerelnök azt az álláspontot, amely nekünk, magyaroknak, a törvényeinkbe és alkotmányunkba ütközik. (Ugy van! Ügy van! a baloldalon.) Polónyi Géza: Támogatják Tiszát Sieghardttal! Szmrecsányi György: T. ház! Én jelenleg nem fogok kitérni azokra a bizonyítékokra, amelyek Sieghardt és a Bodenkreditanstalt működésére vonatkoznak, nincsenek is teljesen birtokomban, de biztosithatom t. képviselőtársamat, hogy meg fogom találni a módot és alkalmat ahhoz, hogy, ha ott nem lehet azokat előadnom, a magyar képviselőházban hozzam a nyilvánosság elé. Rakovszky István: Megkeresztelték Excellenz névre! Excellenz Sieghardtnak hívják! Szmrecsányi György: Miután Ausztriában abszolúte nem nyilvánul meg semmiféle vélemény, miután Ausztria a szó legszorosabb értelmében alkotmányon kivüli állapotban van, lehetetlenség, hogyha mi Deák Ferencz elveihez ragaszkodunk, hogy mi ezt a helyzetet eltűrjük, amelyben egy alkotmányos ország, egy abszolutisztikusán kormányzott országgal karöltve járjon. (Helyeslés a baloldalon.) Ha ezt szóvá tesszük, az egyáltalában nem beavatkozás Ausztria belügyeibe. A ministerelnök ur állandóan arra int bennünket, hogy ne avatkozzunk bele Ausztria belügyeibe és hogy hasonló esetben mi sem vennők ezt szívesen stb. En azt kérdezem a ministerelnök úrtól, hogy miért nem akarja ő azt és miért nem kedves neki, hogy ezekről a mi tárgyalásainkról Ausztriában megfelelő hiteles tudomással bírjanak? Azt vagyok bátor figyelmébe ajánlani, hogy ha minekünk tart prelekcziót arról, hogy ne avatkozzunk bele Ausztria ügyeibe, járjon elő a jó példával, mert ha ezt megtette volna, akkor nem jelent volna meg a következő irat (Olvassa): »K. k. Staatsanwaltschaft. Zahl 3486/c. Über Einschreiten der königl. ungarischen Regierung sehe ich mich veranlasst, an die hochlöbliche Redaetion das Ersuchen zu richten, sich während der Tagung des ungarischen Parlaments jeder Ausführung zu erhalten, welche nicht in Texte des k. k. Telegraphenkorrespondenzbureaus enthalten ist.« (Nagy zaj és félkiáltások a baloldalon: Ez a beavatkozás! Gyalázat!) Rakovszky István: A magyar ministerelnök a magyar parlament ellen! Polónyi Géza: Magyar czenzura-import Ausztriába! (Zaj a baloldalon) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben lenni. Szmrecsányi György: Én ebből az iratból azt vélem látni, lehet, hogy nincs igazam, a ministerelnök ur okvetlenül fog erre a felolvasására reflektálni, én ebből az iratból azt látom, hogy a ministerelnök ur még azt sem tartotta érdemesnek, hogy az osztrák kormányt keresse meg eziránt, mert felteszem arról a császári ügyészről, hogyha ő egy rendeletet kap, akkor a rendelet kibocsátójára hivatkozik, az ő felettes hatóságára, már pedig ez az irat így kezdődik (olvassa): »ÍJber Einschreiten der kön. ung. R,egierung«. Nem tudom, így van-e, lehet hogy a császári ügyész ur tévedett, nagyon fogok örülni, ha meg leszek czáfolva, de ez nem változtat azon, hogy itt a ministerelnök ur beavatkozott, lépéseket tett azért, hogy a magyar érdekek ne legyenek megfelelően képviselve az osztrák sajtóban. (Nagy zaj a baloldalon.) T. ház! Mikor én gróf Andrássy Gyula indítványát pártolom, akkor az én intenczióm az, hogy ezt Magyarország, a monarchia és a dinasztia érdekében teszem; teszem pedig azért, hogy a közös ministerek mindazért a sok hibáért és mulasztásért, amelyet elkövettek és bekövetkezendő magatartásukért a delegáczió előtt adjanak számot. En ismétlem azt, hogy eddig a közös minister urak minden felelősség nélkül intézték az ügyeket, eltekintve attól, hogy számos olyan tényezőnek van döntő szava a nemzet sorsának intézésében, a háború és a külügyek vezetésében, akik soha senki által semmiféle fcrurn előtt felelősségre vonhatók nem lesznek. Ha nincs és nem lehet abba beleszólásunk, ha nekünk akarva nem akarva bele kell ebbe a törvényenkivüli állapotba nyugodnunk, ha nekünk akarva nem akarva hozzá kell ahhoz járulnunk, hogy Ausztriában a hírhedt 14. §. alapján intézzék a közös ügyeket is, ami nem is szabad, mert a 14. §. nem is vonatko-