Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-663

204 663. országos ülés 1916 szeptember 19-én, kedden. nyilt és hivatalos bejelentését, ez annak hivatalos bejelentése, hogy Magyarország közösügyes viszonyai tekintetében attól az időtől kezdve, mikor Ö felségének ministerelnöke ennek végrehajtását megtagadja, alkotmányon kivül áll. (Igaz I Ugy van ! a baloldalon.) De ennek a kérdésnek ez csak egyik fele. Mert az, hogy Ö felsége, a mi alkotmányos uralkodónak nevezett királyunk ezt a kötelezettséget teljesitse, az nem csupán egy szójáték arra, hogy az 1867 : XII. t.-cz. mint alkotmányunknak integráns része megtartassék, hanem erről alkotmányos módon letett fejedelmi eskü szól. Nem lehet itt szurrogátumokkal dolgozni, nem lehet itt okvetetlenkedő érvekkel előállani (Igaz ! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és előállani azzal, hogy Ausztriában baj van, mert, amint rögtön ki fogom mutatni, el sem kerülhetik az urak, nemcsak a delegácziónak, hanem az 1867. évi XII. t.-cz. értelmében a Reichsratnak összehívását sem. Ha egyszer nekünk, nemzetnek, kik az 1867: XII. t.-czikkben a nemzet által vállalt minden kötelezettséget eddig teljesitettünk, a másik szerződő fél, •— mert én csak két faktort tudok, királyt és nemzetet — a király azt mondja én pedig nem hajtom végre, — én nem akarom hinni, hogy a ministerelnök ur ezt Magyarország királyának autorizácziójával tehette, ha pedig igy van, akkor a t. ministerelnök urnak nincs más konzekvencziája, mint a lemondásnak választása — ellenesetben históriai tényként lesz megállapítva, s ez elől menekülni senki sem fog, hogy 49-ik esztendejében az 1867 : XII. t.-czikknek a kiráiy megtagadta annak végrehajtását. (Igazi Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De van-e erre ok ? Azt mondják, hogy Ausztriában baj van. Van-e rá szükség, hogy az osztrák Reichsrat összehivassék, erről mindjárt szólok. Én nem szándékozom Ausztria belügyeibe beleavatkozni, e tekintetben teljesen d'accord vagyok ugy a tisztelt ministerelnök ur, mint gróf Andrássy és Apponyi tisztelt képviselőtársaim felfogásával. Tehát a legtávolabbról se méltóztassék nekem imputálni, hogy helyeselhetnék oly törekvést, mely a legkisebb mértékben is Ausztria belügyeibe való beavatkozást czéloz. Azonban én is újságolvasó ember vagyok és látom, mi történik. Azt látom és hallom, hogy Ausztriában jelenleg oly viszonyok vannak, hogy 30 képviselő helye nincs beltöltve, részben el vannak csukva és bizonyos szocziálista és egyéb viszonyok miatt Ausztriában bonyodalmakkal járna a Reichsrat összehívása. Nem ventillálom, mennyire felelnek meg ezek az igazságnak, mennyiben nem, hanem veszem a legroszszabb esetet. Mondjuk, hogy igazak ezek az aggodalmak ; a magyar nemzet és az egész monarchia szempontjából nagyon fontos dolog épen az, hogy alkotmányos szervezetek utján ezek az állapotok Ausztriában nyilvánosságra hozassanak, mert ahhoz kell azután mérni a magunk vérbeli és pénzbeli áldozatait, hogy milyen mértékben számithatunk odaát hasonló segítségre. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Avagy alkalmasabb az, tisztelt ministerelnök ur, hogy ha ma Lucknál, holnap Doberdónál, holnapután nem tudom hol, találkozunk suttyomban végrehajtott árulással és annak minden konzekvencziáival, amelyek azután meglepnek bennünket. Jobb ez, mint számolni a létező bajokkal ? De bármiként álljon is a dolog, itt nincs válogatásnak helye, mig a törvény törvény, mig az 1867. évi XII. t.-czikk él, addig nem mondhatják az urak azt, hogy mi nem fogjuk egybehívni a delegácziót, nem intézkedünk ez irányban, mert ha mondják, mit kapunk surrogatum gyanánt ? A surrogatum az a nagy vívmány, hogy íme, Magyarország jut abba a helyzetbe, hogy mi önállókig még az osztrákok helyett is rendelkezhetünk és fizethetünk. De ez nem alkotmány, t. ministerelnök ur. önnek elég képzettsége, nemcsak elég, hanem elég magas képzettsége van arra, hogy engem nagyon hamar megértsen. Nincs a világnak egyetlenegy állama sem, amelynek az államélete nem chartalis alapon, írott törvénynyel volna rendezve. Szóbeli és a hagyományokon alapuló uralkodási elvek teóriája már régen megbukott. Talán még az irokézek közt áll fenn ? Farkas Pál: És Anglia? Polónyi Géza : Nézze meg a magna chartát és az irlandi rendezést. Az írott, chartalis alkotmány jogi természete az, hogy a felelősségrevonásnak alapja kell, hogy legyen; szóbeli vagy inczidentális alkotmánynál ez nem létezik. Az a felfogás, hogy, mert megbukott az 1867. évi XII. t.-cz. mint irott törvény, beállítják helyébe azt a vívmányt, hogy most pedig mi Ausztria helyett is fogunk diszponálni, ne méltóztassék zokon venni ezt a már adoptált kifejezést, az egy közjogi hóbort. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbalőldálon.) Mi ennek a konzekvencziája ? Nem az, hogy van egy irott alkotmány, amelynek végrehajtását kell követelni, amelyért felelős a minister és akit azért, ha nem tartja meg az irott alkotmányt, vád alá lehet és kell helyezni, mint ahogy kellene őt most vád alá helyezni, ki ezt az írott törvényt megtagadja, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hanem az, hogy beállítanak helyette egy u. n. többségi alkotmányt. Van Magyarországon, mint közjogi vívmány, egy olyan többségi alkotmány, melylyel a mindenkori többség tetszése szerint ma beállítja a közös költségeket, holnap nem állítja be. Ez lehet kényelmes módja a Stürgkh-Burián- és Tisza-féle trifolium kormányzásának, (Igaz ! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) de minden inkább a világon, csak nem alkotmány. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A czezarisztikus alkotmánynak valóságos csimborasszója lenne, ha lehetséges volna, ami nálunk lehetséges akar lenni, hogy szereznek maguknak drága pénzen, még pedig állampénzen többséget s azután azt mondják, hogy én vagyok az alkotmány. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsöbalőldalon.) Engedelmet kérek, ezt a ,rendszert