Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.
Ülésnapok - 1910-662
662. országos ülés 1916 szeptember 15-én, pénteken. 181 ditené az ezen kapcsolat által nyújtott biztonság hitét a magyar közvéleményben, vájjon erősiti-e ezen kapcsolat értékét szövetségeseink előtt ily elméletek felállítása % (Vgij van I balfelől.) A czentrálizmussal szembeállítanak szeparatisztikus törekvéseket. Czentrálistá' : felfogás és törekvés, sajnos, van ; szeparatisztikus törekvés, szeparatisztikus tendenczia ebben az országban nincs. (Ugy van! Ugy van!-a szélsőbaloldalon.) A függetlenségi és 48-as párt nem ebben a formában, de ép ugy kivánja a pragmatika szankczióban megállapított kötelezettségnél fogva, mefynek alapján áll a függetlenségi és 48-as párt is, ennek a kapcsolatnak fentartását, lia azon két alapfeltétel, amelyet a törvény ennek pilléréül állit fel, csakugyan áll és a ráépített szerkezet csakugyan működik. Nincs szeparatisztikus törekvés. Mi a hatalmi állást ép ugy meg akarjuk óvni. Hiszen azt világtörténeti szükségnek ismerjük fel magunk, saját nemzetünk jövőjére nézve. De vájjon, t. ház, ugyanily világtörténeti szükségnek fogja-e felismerni más is, ha az ezen hatalmi állás legszilárdabb bázisaként felállított, törvényben és királyi szóban biztosított kapcsolat rendjének a működése veszedelmet jelent % Ez, t. képviselőház, lehetetlenség. Ha ez veszedelmes, akkor nem szilárd bázis. (Ugy van! Ugy van I a szélsőbaloldalon.) Akkor ennek a hatalmi állásnak legszilárdabb bázisa vész el s akkor ennek a bázisnak nincs értéke szövetségeseink előtt, akkor ez épen az ő felismerésük szerint nem lesz többé világtörténeti szükség s akkor ellenségünknek lesz igaza, amely rátör erre a hatalmi állásra. (ügy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Azt mondottam volt. t. képviselőház, hogy majd rá kell mutatnom, hol van a kutmérgezés. A t. ministerelnök ur a vita során azt állította, hogy ő nem észlelte, mintha Magyaország és Ausztria között a viszony ma rosszabb volna, mint volt azelőtt. Mi ezt nem tudjuk, t. ház, mert Ausztria alkotmányos élete szünetel. Ennek megállapítására akkor volnánk jogosítva, hogyha Ausztria, alkotmányos életének folyamából szerezhetnők ugyanezt a meggyőződést, melynek senki sem örvendene jobban, mint mi. De, sajnos, nagyon sok fontos jelenségből, amelyben megnyilatkozik az osztrák körök felfogása az ellenkezőt kell nagy fájdalommal megállapítanunk. Hiszen ma nem azt kellene megállapítani, t. ház, hogy ez a viszony nem rosszabb ; ma azt kellene megállapítani a mi végtelen nagy önfeláldozásunk után, a kiontott tenger vér után, amely folyt. Ausztria biztonságáért és — elismerem — a mi közös biztonságunkért is, azt kellene megállapítani, hogy ez a viszony ma jobb, mint volt bármikor. (Ugy van! Ugy vanf a szélsőbaloldalon.) Hogy pedig nem igy van. rámutatok egy nemrég felmerült jelenségre. Igen érdekes, t. képviselőház, ezzel szemben, hogy igen tekintélyes orgá numa a német közvéleménynek, a német sajtónak, mint pl. a Frankfurter Zeitung, amely — ugy látszik— nagy figyelemmel kiséri a mi parlamenti vitánkat, az ellenzék és a t. kormány közti viszony megítélésében egész odáig megy, hogy a német közvéleménynek ezen egyik tagadhatatlanul illetékes tolmácsa azt a felszólítást intézi a t. külügyminister úthoz és implicite a t. ministerelnök úrhoz, hogy: »Herunter von diesem hohen Ross !« (Mozgás.) Nemrégen itt jártak a német sajtó igen tekintélyes, számottevő képviselői, Ausztriában is, Magyarországon is. Egy másik, szintén igen jelentékeny és irányadó orgánuma a német sajtónak, a »Vossische Zeitung<< valóságos áradozással ir mindazon tapasztalatokról, amelyeket itt a magyarföldön szerzett : a magyar nemzet politikai érettségéről, áldozatkészségéről, szövetségi értékéről. ügy látszik, hogy azt a magyar túlsúlyt, amelylyel hivalkodni önök jónak látják, nagyon rossz néven vették az osztrák közvéleményben. Itt van kezemben egy harmadik igen jelentékeny német sajtó-orgánumnak, a »Münchener Neueste Nachrichtenének egy száma, a folyó hó 8-iki, amely egy velünk foglalkozó közleményt tartalmaz ezzel a czimmel: »Tatsächliches zur ungarischen Krise.« Csillag alatt közli a szerkesztőség, hogy ez a czikk »aus österreich wird uns geschrieben ;« ezzel jelzi, hogy a czikkel magát nem azonosítja, csak mint egyszerű helyzetképet, osztrák részről jövő tudósítást közli. Ez a czikk nem eg}''éb, mint egy osztrák részről jövő perfid kutmérgezés. A német közvéleményt a magyar nemzet, a magyar ellenzék ellen akarja felbujtani. Arra a veszélyre figyelmezteti Németországot, amely a szövetségi viszonyra hárulhatna akkor, ha a konczentrácziós kabinetre irányuló lépések sikerre vezetnének ; mert — azt mondja — ebből semmi egyéb nem származhatnék, mint hogy a hivatalos közös külpolitika mellett lenne egy külön magyar küljDolitika, amely kérdéses, hogy vájjon németbarát maradna-e. Nem akarom ezzel a czikkel untatni a házat, elég belőle ennyi. De ha összehasonlítom ezt az osztrák hangulatot a korábbi felfogásokkal, amelyek messze-messze visszanyúlnak, akkor sajnálattal kell megállapítanom, hogy van osztrák hangulat, amely nemcsak nem javult, hanem még rosszabbodott és épen olyan velünk szemben, mint amilyen volt régebben. Zürichben 1900-ban megjelent egy röpirat — itt van a kezemben — a következő czimmel: »Uber die wahren Ursachen des Verlustes von österreichs Stellung in Deutschland.« Azt mondja benne a szerző, — A. von Reder — hogy ő Ausztria és Németország viszonyának a kérdését nem fogja sem birodalmi német, — amint ő mond] a : porosz-német — de nem fogja habsburgi dinasztikus szempontból sem tárgyalni; ő ezt a viszonyt tisztán osztrák-német szempontból akarja megvilágítani. Egy pár szemelvény meg fogja győzni a t. házat, hogy ez az osztrák hangulat a német közvéleményt épen olyan jóindulatra buzdította régen, mint amilyenre buzdítják most az emiitett czikkek. A röpirat abból a tételből indul ki, hogy
