Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-661

162 fíől. országos ülés 1916 szeptember 14-én, csütörtökön. tudom, mikor fogja a kérvényi bizottság azokat a ház elé terjeszteni, de nem teszem ezt. Egyet azonban röviden ismertetek és ez Kolozsvár sz. kir. város felirata, amelyet maga hozott fel és amelyet hozzájárulás végett a többi törvényhatósághoz is eljuttatott. Azt mondja ez a felirat (olvassa): »Kolozsvár sz. kir. város törvényhatósági bizottsága 1915. évi szeptember hó 23-án tartott rendes közgyűlésén 192. szám alatt tudomásul vévén a Magyar-Lengyel Egyesületnek a lengyel-kérdés igazságos és méltányos elintézése iránti átiratát, egyértelmű határozattal kimondotta, hogy a lengyel nemzet iránt érzett rokonszenvének jegyzőkönyvileg kifejezést ad ós elhatározza, hogy az önálló, független, a szuverén lengyel állam helyreállítása érdekében a magyar országgyűlés képviselőházához feliratot intéz.« Ezen feliratban azután a törvényhatóság, hivatkozva törvényadta jogaira, kifejti a lengyel nemzet iránti érzelmeit és követeli az önálló, független lengyel királyság felállítását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Csatlakozik ezen határozathoz a maga melegségében Mosón vármegye határozata és mondhatom, az összes vármegyék igaz szeretettel foglaltak állást a lengyel-kérdésben. Tekintettel arra, hogy a czefazura a lengyel kérdésről irni megtiltotta, én a törvényhatóságok ezen spontán megnyilatkozására, mint az egyetlen módra, hogy a parlamenten kivül Magyarországban megnyilatkozzanak a lengyel hérdésben, a legnagyobb súlyt helyezem és igazán remélem, hogy a lengyel nemzet is ennek a megfelelő súlyt fogja tulajdonítani. (Helyeslés a bal- és a szélsőbáloldalon.) Örömmel konstatálom, hogy a t. házban ugy gróf Andrássy Gyula, mint a ministerelnök ur és mások is foglalkoztak a lengyel kérdéssel, azonban, azt hiszem, hogy mindez nem elég. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nekünk tovább kell mennünk és különösen itt a házban erőteljesebben kell precziziroznunk ezt a kérdést és itt arra kérem mindazokat a tényezőket, akiket illet, hogy helyezkedjenek a kicsinyes álláspontról egyszer magasabb álláspontra, arra a nagy nézőpontra, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) amelyről egyedül lehet és szabad a háború befejezése alkalmával azokat a problémákat, amelyek megoldás végett a nemzet elé kerülnek, ugy megoldani, hogy azután a háborús veszedelmek évszázadokra eltüntettessenek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én ebből a szempontból — őszintén megvallom — a legnagyobb mértékben helytelenítettem ós helytelenítem, hogy akkor, amikor majdnem egész Orosz-Lengyelországot elfoglaltuk rögtön egy óriási hibát követtek el hatalmasaink azzal, hogy Lengyelországot két részre osztották, és négy kormányzóságot Lublin székhelylyel osztrák-magyar adminisztráczió alá helyeztek, a többit pedig német adminisztráczió alá. Hogy ez mit jelent a lengyel nemzet előtt, amelynek legnagyobb réme az, hogy a felszabadítás szent nevében nem egyesitik, hanem újból felosztják, amely igazán ujjongva fogadta felszabadító seregeinket, azt magyarázni nem akarom. Tény, hogy az első nagy deczepczió ott érte őket, midőn ezen adminisztratív felosztásról tudomást vettek, mert a tömegek aggodalomteljesen azt látták, hogy ha más megoldásban nem tudunk megegyezni, majd ez a megoldás marad a háború győzedelmes befejezése után is. Ezzel szemben a leghatározottabban állást kell foglalni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hogy Orosz-Lengyelország egységesen egy nemzeti állammá fejlesztendő ki, ahhoz szó nem fér. Itt azután kénytelen vagyok egynéhány mellékkörülményre felhívni a t. ház figyelmét, melyek a nagy problémával szemben talán mellékkörülmények, amelyeket azonban őszintén kimondani igazán szükséges. (Halljuk! Halljuk !) Minden lengyelnek természetes vágya és kívánsága az, hogy a régi lengyel királyság felállíttassák, hogy az összes régi lengyel terület egy nemzeti állammá egyesittessék, az összes lengyelek egy nemzeti államba kerüljenek össze és visszakapják a régi nemzeti önálló állami életet. A felszabadítás alatt én mást, mint ezt a megoldást, érteni nem tudok. Hogyan állott ez a lengyel kérdés a háború kitöréséig? A háború kitöréséig, mint méltóztatnak tudni, három uralom alatt állottak a lengyelek. Az egyik volt az osztrák uralom Gralicziában, hol ugy politikailag, mint közgazdasági és szocziális szempontból a lengyelségnek aránylag a legjobb élete volt, a legjobb viszonyok közt éltek ott, de természetesen mindig várva arra a pillanatra, midőn a lengyelség egyesítésével a lengyel királyság újból felállíttatik. Orosz-Lengyelországban politikailag az üldözés rettentő mérvét kellett a lengyel lakosságnak elszenvedni. Politikailag jogtalanok voltak, közgazdaságilag azonban ugy ipari, mint agrár szempontból a lengyel népnek, Orosz-Lengyelországnak aránylag kedvezők voltak a megélhetési viszonyai. Sajnálattal azt is konstatálnom kell, hogy aránylag legkevésbbé kedvező életviszonyaik voltak Németországban, Posenben. Én nem akarom a t. ház figyelmét felolvasással bővebben igénybe venni, csak utalok arra, hogy Divéky kiváló közgazdasági író tollából a Magyar Figyelő czimü folyóirat 1915. évi 24. számában megjelent egy igazán gyönyörű dolgozat, mely a poseni lengyelek sorsát ismerteti. Megjelent a háború alatt, megjelent a czenzura uralma alatt és megjelent egy olyan folyóiratban, melyre a fakcziózus oppozicziót vagy németellenes mivoltot senki ráfogni nem képes. Ebben a munkálatban Divéky kifejti a lengyelek szenvedéseit, melyek szörnyűek és rettentőek. Elmondja, hogy a porosz uralom alatt a" lengyelek nyelvét ugy a népoktatás terén, mint a templomban és a közigazgatásban teljesen el-