Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-658

10 658. országos ülés 1916 $, egyszerűsítése szempontjából lehetett volna a megoldásnak egy másik módját is találni. A pénzügyminister nr ugyanis fentartotta az 1909-iki törvényben lefektetett és annak 17. ós 18. §-aiban stipidált azon rendelkezéseket, amelyek a levonás, hozzáadás elvén épültek fel. Az 1875. évi törvény a nyers jövedelemről intéz­kedik, azonban a gyakorlat odafejlődött, hogy az adókivetés végeredményben nem ezen, hanem a mérlegszerű jövedelmen alapul. Az 1909-iki törvényben a mérlegszerű nyereség van adóköte­les jövedelemként megállapítva, de igen kompli­kált és sok vitára alkalmat adó rendelkezések foglaltatnak benne a levonások és hozzáadások­ról. Azt hiszem, egyszerűbb lett volna, ha a pénzügyminister ur ugy döntötte volna el a kér­dést, hogy azt mondta volna, hogy az adó meg­állapításánál a kereskedelmi törvény értelmében összeállított mérleg szolgál alapul és megszün­tette volna az adólevonásoknak ós hozzáadások­nak ezt a komplikált rendszerét. Felvetették azt az ötletet, hogy leghelyesebb volna a nyilvános számadásra kötelezett válla­latokkal szemben a szelvényadót behozni. Én ezt a gondolatot sem helyesnek, sem kielégítő­nek nem találtam volna; az adóigazgatás szem­pontjából ugyan nem lehetne kifogást tenni ellene, mert nagyon egyszerű volna ós a kincstár minden nagyobb apparátus nélkül tudná behaj­tani, mégis helytelen volna ez a megoldás két szempontból, egyrészt, mert az osztalékban benne vannak adóköteles jövedelmek, amelyek már adót fizettek, másrészt viszont az osztalék megálla­pítása alkalmával elvonatnak olyan jövedelmek, amelyek ekkép soha adó alá nem kerültek volna. Áttérve magára a pénzügyminister ur által előterjesztett javaslatra, megállapíthatjuk, hogy ő a javaslat 2. §-ában hajtja végre azt az egyik módot, amely neki rendelkezésére állott, vagyis korlátozza s illetve megszünteti azokat a ked­vezményeket, amelyeket a régi törvényczikk, de az 1909. évi törvény is a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknak biztosit, Az 1909. évi VIII. t.-cz. 17. §-a tizenhat pontban állapítja meg azokat a tételeket és jövedelmeket, melyek a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok mérlegszerű nyereségébői levonandók. Ezekből a tételekből ez a javaslat csak a 2., 3., 4. és 8. pontokat érinti. Ezek kö­zül egyik-másik a kérdés lényegót nem tangálja, csak kettő-három van olyan, mely kardinális változtatást jelent az 1909 : VIII. t.-cz.-kel szem­ben. A 2. pontban szó van a föld- vagy házadó alá eső saját vagy haszonélvezeti vagyonból szár­mazó jövedelemről. Ugyanerről rendelkezett az 1909 : VIII. t.-cz. 17. §-a. Ha keresem, a kettő kö­zött mi a különbség, azt látom,hogy érdemi különb­ség csak a földbirtokra nézve van, a házbirtokra nézve nincsen. Ez utóbbira nézve minden félre­értés elkerülése végett oda van iktatva annak a törvénynek hivatkozása, melynek alapján a nyers bei-jövedelmet kell megállapítani, de érdemi ren­otember 7-én, csütörtökön. delkezés nincs. A földbirtokra nézve igenis van érdemi rendelkezés. Míg az 1909: VIII. t.-cz. 17. §-ában az mondatik, hogy a jövedelemadóról szóló törvény 16. §-a szerint megállapitott jöve­delem vonható le, addig itt az van mondva, hogy csak »a kataszteri tiszta jövedelem« erejéig eszközölhető a levonás. Ez érdemi intézkedés, melyet helyesnek tartok a kettős adóztatás el­kerülése végett. Minthogy e jövedelmek a katasz­teri tiszta jövedelem alapján vannak megadóz­tatva, azon mértékben vonanclók le, amely mér­tékben már adóztak. Lényeges a 3. pontban foglalt rendelkezés. Ez kettős. Egyrészt kihagyja az 1909: VIII. t.-cz. 16. §-ának 3. pontját egész terjedelmében, másrészt ahelyett beiktat egy uj pontot, mely a régi 3. pont érdemi rendelkezésével tulajdon­képen semmiféle összeköttetésben nincs. Mi volt a régi 3. pont tartalma? A 17. §. így kezdő­dik : »A mérlegszerű nyereségből levonandó: a tőkekamat- ós járadékadó alá eső jövedelmeknél az a jövedelem, mely a tőkekamat- és járadék­adóról szóló törvény 1. §-ának 1. pontjában emiitett, akár adómentes, akár adóköteles és a vállalat tulajdonát képező belföldi értékpapírok­ból származik, ide nem értve a letétek és a tőzsdei zálog-, illetőleg halasztóügyletek (koszt­üzlet) tárgyát alkotó értékpapírok folyó kama­tait, utóbbi esetben mindaddig, míg a halasztó­ügylet tárgyát képező értékpapír a vállalat tulajdonává nem válik.« Ez tehát azt jelentette, hogy minden érték­papír, mely a vállalat tulajdonában van, levonás tárgyát képezi. E sérelmes intézkedés odáig vezetett, hogy a nyilvános számadásra kötele­zett vállalatok igen tekintélyes, sőt legerősebb része vállalati adót abszolúte nem fizetett: pl. a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a Magyar Országos Takarékpénztár stb. Ez oly rendelke­zés, mely az adott körülmények között és kivált most, midőn a törvényhozásnak határozott czélja az állam jövedelmének emelése, nem volt fen­tartható s ennélfogva a pénzügyminister urnak az a rendelkezése, mely a jelen javaslatban fog­laltatik, nálam legalább s azt hiszem az ellen­zék oldalán is teljes helyeslésre talál. Ezért már most jelzem, hogy nem vagyunk abban a helyzetben, hogy eltérjünk attól az állásponttól, melyet a t. minister ur e javaslatban elfoglalt s melyet az arányos adóztatás szempontjából szükségesnek tartunk. E rendelkezés azonban kimaradt a javas­latból és helyébe iktattatott a bizottsági szöve­gezésben egy oly 3. pont, mely amazzal lényegi összefüggésben nincs. Ez a pont igy szól! »Az 1883. évi VII. t.-cz. 1. §-ában említett pénzin­tézetek valamelyikénél elhelyezett tőkéik után húzott és az idézett törvényben megállapitott adóval megrovott kamatok összegének hetven százaléka.« Itt megállapítom, hogy ez a rendelkezés az 1909 : VIII. t.-cz.-ben egyáltalában nem foglal-

Next

/
Thumbnails
Contents