Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-661

661. országos ülés 1916 sz. államokkal kötött szövetséges és barátságos viszonyt nem a népek millióira alapították, kanem egyedül csak az uralkodók barátságára. Azt a hibát követték el, hogy teljesen ignorálták a közönség hangulatát, a balkán népek érzületét és egyes-egyedül irott szerződésekkel kívántak operálni; irott szerződésekkel kívánták Ausztria-Magyarországhoz lánczolni azokat az államokat. Itt utalok a Romániával, Károly királylyal kötött szerződésre és utalok Milán király idejére; utalok Battenberg uralmára, később Ferdinánd, mostani bolgár király uralmára, amely utóbbinak áldásos eredményét a mostani bolgár szerződésben láthatjuk. Sohasem tudtunk, t. ház, a Balkánállamokban politikai irányzatot az osztrák-magyar monarchia politikája mellett, a magunk számára szerezni; ignoráltuk a balkán sajtót, már pedig, hogy mire képes a sajtó, annak példáját méltóztassanak Olaszországban látni, ahol a franczia állam, a hivatalos Francziaország évek hosszú során át milliónyi és milliónyi áldozatokkal igyekezett az olasz sajtót a maga és politikája számára megnyerni. Hogy minő eredménynyel, azt a magunk testén érezzük most. T. ház! Hogy a baklövések miiiő sorozata követtetett el a nyilvánosság informálásának és megnyerésének terén, arra nézve legyen szabad a közelmúltból Romániára hivatkoznom, ahol ahelyett, hogy a nagy román lapokhoz igyekeztünk volna hozzáférni és a nagy román lapokat a magunk politikájának annyira-amennyire megnyerni, alapítottunk egy-két uj lapocskát, amelyeket ingyen kellett osztogatni, amelyek ingyen sem kellettek senkinek, — Brassóba hozták százszámra a példányokat szétosztásra — s látják, t. ház, az eredményt. Igen, az a politika, amely a bolgár szövetségre vezetett, amelyet, ismétlem, nem tudunk elég magasra taksálni, nem a mostani külügyi vezetésnek az érdeme. Azon a politikán kívül, amelyet régebbi időre visszamenőleg voltam bátor jelezni, amely a bolgár nép lelkületében még ma is él, a Kaulbars-féle ekszpediczió idejéből és amikor ismét gróf Andrássy Gyula, az akkori külügyminister . . . Gr. Tisza István m in isleré I n ök: Gróf Andrássy Gyula külügyminister Kaulbars idejében ? Hiszen az hét évvel később történt! Szterényi József: Bocsánatot kérek, elismerem a tévedést. Én csak az Andrássy Gyula politikájáról beszéltem, a Kaulbars-ekszpediczió pedig tényleg később volt ott, lapszus volt, hogy külügyministert mondtam, a különbség csak az, t. ministerelnök ur, hogy a Kaulbars-féle ekszpediczióra nézve gróf Andrássy Gyula a delegáczióban fejtette ki a maga álláspontját és hivatkozott az ő akkori politikájára, amely politikát elhagytuk és amely politikának következményei voltak azután a későbbi események. T. ház! Folytatom ezen tévedésem beisme^ résével a külügyi politikában elkövetett hibák felsorolását, hogy kimutassam, hogy hol kezdődik tember lé-én, csütörtökön. 149 a mostani bolgár szövetség a mi vonatkozásunkban. Annak a szerintem egészen helytelen gazdasági politikának a következménye, amelyet mi a Balkán államokkal szemben követtünk, volt a Balkánállamok fokozatos elidegenedése. Ennek a helytelen politikának következménye volt az eltévelyedés a Balkánállamok részéről az Olaszország felé való közeledésben, amely aztán a Balkánállamok négyesszövetségében jutott kifejezésre, Szerbia, Bulgária, Görögország és Montenegró szövetségében, amely ugyan elsősorban Törökország ellen irányult, tényleg azonban — ez közismert tény — éle mi ellenünk is fordult, amely szövetség a második Balkán-háború kitörése által szűnt meg. Itt van, t. ház, ennek a négyes szövetségnek itteni megbontásában, Bulgáriának abból való kivonulásában van mai bolgár szövetségünknek alapja, ez pedig gróf Berchtold Lipót akkori külügyminiszter érdeme, mert ha az akkor nem sikerül, akkor ma egészen más balkánhelyzettel állunk szemben, akkor nem dicsekedhetnénk ma azzal a szövetséggel, amelynek értékét nem méltányolhatjuk eléggé. Ezt tartottam szükségesnek kiemelni azzal az egyetlen argumentummal szemben, amelyet az. eddigi külpolitikai vezetés mentségekónt hallottunk felhozni, amelyet az eddigi külpolitikai vezetés igazolásául ismételten hallottunk a t. ministerelnök ur ajkairól. Miután ezt konstatáltam, méltóztassék megengedni, hogy áttérjek beszédem tulajdonképeni tárgyára, azokra -a gazdasági momentumokra, amelyekre a t. ház figyelmét fel akarom hivni, azokra a gazdasági momentumokra, amelyek, szerintem, szükségessé teszik gróf Andrássy Gyula indítványának elfogadását, hogy azokat a nagy kérdéseket, amelyeket érintendő leszek, a delegácziókban módunkban legyen megvitatni. Beszélni akarok, t. ház, a békét megelőző gazdasági intézkedések szükséges voltáról — a kereskedelempolitikaiakat értem, tehát nem a belső gazdaságiakat — beszélni akarok azokról az intézkedésekről, amelyek szerintem szükségesek az egész világkereskedelem veszélyeztetettsége szempontjából és beszélni akarok a hadseregszállitásoknak a magyar gazdasági életre való hatásáról és ezeknek a delegáczióban való megbeszélésének szükséges voltáról. T. ház! Amint nálunk egyáltalában a politikai momentumok uralkodnak, azonképen azok a nagy gazdasági kérdések is, amelyek részben a világháborút okozták, az Anglia és Németország közötti gazdasági féltékenység szinte alárendelt jelentőséget nyernek nálunk, alig foglalkozunk velük; sem a kormányzatban, sem a külpolitikában nyomait sem látjuk mi beavatatlanok; lehet, hogy a hivatalok kötelességszerüleg tárgyalnak ez irányban, de nekünk arról semmi tudomásunk nincs, holott a mi figyelmünknek, a mi gazdasági életünk és jövőnk-