Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.
Ülésnapok - 1910-661
f>6l. országos ülés 1916 szeptember H-én, csütörtökön. 141 t. barátom is rámutatott, hogy az ellenzék évek óta sürgette a delegáezióban Erdély katonai megerősítését. Zboray t. barátom hivatkozott az 1903-iki delegácziós tárgyalásokra, különösen néhai Ugron Gábor magvas fejtegetéseire. Ezekhez hozzátenni valóm nincs. De hivatkozhatott volna az 1914-es év delegácziójára is, ahol herczeg Wmdischgrätz Lajos t. képviselőtársam ezirányu interpellácziójára a válasz az volt: minek ezzel foglalkozni, hisz ott vannak a hegyek! A hegyek ma is ott vannak, de a székelység földönfutó! (Ugy van! balfelöl.) Csekély személyem is 1914-ben, j>ár hónappal a háború előtt, daczára annak, hogy emiatt gúnyos lemosolygásban volt részem, Erdély katonai megerősítéséről a ház interpellácziős-könyvébe interpellácziót jegyeztem be, melyet aztán 1915-ben, tekintettel külügyi helyzetünkre, a ház elnökének kérésére töröltem. Ez interpellácziőmban minden elfogultság nélkül, objektíve akartam ecsetelni Erdély katonai védelmét. Elmondtam volna, hogy az erdélyi liatárhegység kétféle elbírálás alá esik. Mig a keleti határhegység a védelemre nem épen ideális terület, mert itt az egyes szorosokat védő csapatok átkarolásnak vannak kitéve, a déli határhegység, u. n. Hochgebirge, mely vonatcsapatok, nehéz tüzérség részére megközelíthetetlen, amennyiben a szorosok védve és tartva vannak. Győrffy t. képviselőtársam interpellációjában megemlítette, hogy ő a háború alatt készült védekező intézkedéseket személyesen megnézte. Én is ugy voltam informálva, hogy Erdély védelmére minden megtörtént, sőt egyes munkapárti képviselőtársaim arról is felvilágosítottak, hogy ez jórészt a honvédelmi minister érdeme. De ha ez igy volt, ha Erdély e részei tényleg meg voltak erősítve, akkor teljesen érthetetlen, hogy e védművek mellett nem volt katonaság, mikor a mögöttes országrészben talán sokkal kevésbbé fontos objektumokat állandóan őrségkülönítmény véd; csak épen ott, ahol Magyarország egyik legértékesebb, legmagyarabb vidékének megvédéséről volt szó, ott kellett a szorosokban csendőröknek, pénzügyőröknek ontaniok verőket, hogy legalább pillanatokra feltartóztassák a nagy tömegekben betóduló románokat. Ha ez igy volt, ha e védőművek megvoltak, de katonaság nem volt ott, akkor az e védőművekre fordított összeg feleslegesen kidobott pénz volt! (Ugy van! balról.) Ez előzmények után nagyon természetes, hogy a kiürítés is ugy folyt le, ahogy lefolyt. Erre a kérdésre azonban jelenleg nem akarok kiterjeszkedni, csak azt jelzem, hogy legalább is arról lehetett volna és kellett volna gondoskodni, hogy a legelső menekülő csapatok ne 3—4—5 napi éhezés után érkezzenek az ország szivébe, amint erről magam is és t. munkapárti képviselőtársaim is meggyőződtek. (Ugy van! Ugy van! bálfelöl.) Mindezek az előzmények azt parancsolják lelkiismeretemnek, hogy a fokozottabb ellenőrzés czéljából t. pártvezéremnek, gróf Andrássy Gyula t. képviselő urnak indítványát elfogadjam. Elfogadjam mint egy eszközt a diadalmas győzelem hathatósabb biztosítására, a diadalmas győzelem biztositására, amelyet hiszek és vallok, mert én hiszem és vallom a magyarok jóságos Istenét, hogy nem hagyandja el igaz ügyünket, ezer év viharait Mállott nemzetünket, hogy vissza fogja vezetni a menekülőket az ősi föld magyar vértől megszentelt helyeire; hogy diadalmasan feltámasztandja a székelységet, hogy jobban megértve, jobban megbecsülve ujabb évszázadokon át őrizhesse meg az ezeréves határokat. De én hiszem, t. ház, a magyarok bosszúálló hatalmas Istenét is, aki a hadak utján karöltve szövetségeseinkkel, — akik közül, épen tegnap, dicső német, szövetségesünk Nagyszebennél és Hátszegnél harczi érintkezésbe jutott az ellenséggel, — rohammal vezérlend bosszút állani; hogy megaczélozza magyar karjainkat, magyar izmainkat, hogy győzedelmesen, diadalmasan, irgalmat nem ismerve tiporjuk el a hitszegőt, mint a legutolsó csuszó-mászó férget. Az indítványt elfogadom. (Elénk helyeslés és taps balfelöl. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Ki következik szólásra? Vermes Zoltán jegyző: Giesswein Sándor! Giesswein Sándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Az előttünk fekvő két indítvány a mi parlamenti életünknek a jelen körülmények között felette szükséges fejlesztésére irányítja a figyelmet. Az egyik javaslat a jelent veszi figyelembe, a most fennálló legális állapotra támaszkodik, a másik, gróf Apponyi Albert t. képviselő ur indítványa pedig a jövő fejlődés útját mutatja nekünk. De lényegében ez a két javaslat egy és ugyanazt az irányzatot követi, azt t. i., hogy a külügyi képviseletnek, a külügyi dolgoknak a jmrlamenttel szerves összefüggésben kell lonniök. És ha egyáltalán szükséges az alkotmányos élet szenrpontjából, hogy ez a szerves összefüggés a parlament és a külügyek vitele között meglegyen, ugy különösen szükséges ez a jelen körülmények között. (Ugy van ! balfelöl.) T. ház! Különbözők lehetnek a felfogások a delegácziókra nézve, a jelen tapasztalatai alapján magam is azt vélem, hogy a delegáczió korhadt intézmény, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) azonban nekünk, mikor az első lépést akarjuk megtenni, a jelen legális állapotokra kell elsősorban támaszkodnunk és azért én igenis helyesnek találom azt, hogy gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam indítványával, hogy a delegáczió összehivassák, ezt az ügyet mozgalomba hozta. De ha ez korhadt intézménynek mutatkoznék és ha igaza van gróf Tisza István ministerelnök urnak abban, amit tegnapi beszédében mintegy válaszul gróf A.ndrássy Gyula t.
